Víztükör, 1992 (32. évfolyam, 1-6. szám)
1992 / 2. szám
Az Ativizig mérlege A mezőgazdasági vízhasznosításról Enyhült az utóbbi nyolc szűk esztendő mezőgazdaságot bénító hatása. Míg 1990-ben 50 milliárd forintos aszálykár sújtotta hazánkat, addig az 1991-es esztendő kedvezően alakult. A kapásnövényeket éltető eső szinte megrendelésre jött, kedvező elosztásban, meghaladva a sokéves átlagot. Működési területünkön április és augusztus hónapokban 50 miliméter körüli, május, július és október hónapokban 100 miliméter, a többi hónapban 25-30 miliméter körül csapadék hullott. Az ideális csapadékeloszlás következtében 48 százalékra csökkent az öntözött területek nagysága és 34-re a felhasznált vízmennyiség. A fontosabb adatok táblázatainkból olvashatók ki: Az Ativizig által üzemeltetett rendszerek vízforgalma 1990. tény terv 1991. tény (miilió m3) % 1992. terv Kurca 32,9 21,5 10,7 50 10,5 Szarvas-Káka 34,4 25,0 4,0 16 4,0 Hmv.-hely 13,5 10,0 2,5 25 6,0 Maros-jobbpart 9,0 5,5 3,9 71 4,0 Algyő 16,2 12,0 10,8 90 11,0 Tiszaalpár-2,0 0,3 13 0,5 Összesen 106 76,0 32,2 42 36 Az Ativizig és a társulatok által üzemeltetett főművek adatai: A területi megoszlás alakulása 1991-ben (a berendezett területhez és az előző évhez képest) Berendezett terület (ha) 1990 1991 Betervezetthez 0 Előző évhez Öntözés 40718 25169 19563 48! 79 (ebből rizs) 1216 716 325 27 45 halastó 3997 3350 3235 81 97 Összesen 44715 28519 22798 51 80 A szolgáltatott vízmennyiség 1990 1991 (millió m3) % Öntözés 79,7 27,3 34! (ebből rizs) 9,4 4,3 46 halastó 34,3 18,3 53 tározó, holt ág, egyéb 0,1 0,9 Összesen 114,1 46,5 41 A rendkívül alacsony, ugyanakkor pulzáló öntözővíz igény nagy párolgási és szivárgási veszteséget okozott, ami a szolgáltatás gazdaságosságát rontotta. Az üzemeltetők tevékenységét az minősíti leginkább, hogy ilyen kihasználtság és gazdaságosság mellett is készenlétben álltak és időben szolgáltatták a szükséges vízmennyiséget. Hogy mit kellett ezért tenniük? 40 üzem öntözőberendezéseihez 68 kilométer hosszúságú öntözőfőcsatornán és 250 kilométer hosszú, kettős működésű csatornán kellett biztosítani a víz útját. Kettős működésű, tehát a belvízlevezető csatornákon általában ellenesésben kell a vizet kormányozni. Ez csak szivattyúk közbeiktatásával oldható meg. Térségünkben 22 fő vízkiviteli, illetve 28 közbenső szivattyútelep továbbítja az öntözőberendezések szivattyúinak a megfelelő minőségű és mennyiségű öntözővizet. Több üzemet érintő főművi szivattyútelepek és a főmű nélküli, egy üzemet kiszolgáló, folyóra telepített szivattyútelepek kapacitásának 13 százaléka üzemi, 55 százaléka társulati, 32 százaléka vízügyi. A leginkább érdekelt viszont ebből mit sem érez, mert a komplex vízgazdálkodás arányoktól független, közös ügy. Ennek egyik fontos eleme az öntözés, mely feltétele a jobb minőségnek és az intenzív, biztonságos termelésnek. Mibe kerül ez a lehetőség? A folyókból egyszeri szivattyúzással kiemelt víz köbmétere 58-72 fillér költségen jutott el az üzemhez. A további átemelő után 1,04-1,20 forint volt a szolgáltatás díja. A harmadik átemelő után a nyomott rendszerben például 3,06 forintos köbméter ár jelentette az önköltségi árat. Annak ellenére, hogy a fővízkivételen üzemelő alvállalkozó az árait 32 százalékkal emelte a nyereség rovására, szolgáltatási díjainkat csak 26 százalékkal emeltük. Érdemes-e ilyen áron öntözni? Az üzemekhez mindegy 1 forint költségen eljuttatott öntözővíz kb. 10-15 forint értékű többlettermelést tesz lehetővé. A kérdés az, hogy ez a 10-15 forint fedezetet nyújt-e az öntözőberendezések üzemeltetésére, lízingelésére, a többletművelési költségekre, a kamatterhekre, az esetleges lecsapolási költségekre. A döntés nem egyszerű gazdasági kalkulációk summázata, mert a piac bizonytalansága sokszor a fentiektől független lépést követel. Elsősorban ez utóbbi hatására született a döntés, például a Hódmezővásárhelyi Állami Tangazdaságban is: 619 hektáros rizstelepét nem üzemeltette 1991-ben. Hogy mit hoz az 1992-es esztendő? Csak egy adat: a tangazdaság 315 hektáron kíván rizst termelni. Első lépésnek biztató! Vízpart A Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság Hajdúszoboszlón látta vendégül 1992. március 17- 18-án a vízrendezési, vízhasznosításiszakágazatok. valamint a vízgazdálkodási és Víziközmű társulatokat felügyelő egységek vezető munkatársait. A hagyományos tavaszi szakágazati értekezleten többek között szó esett: a Vízügyi Alapról szóló 2/1992. Korm.sz. rendelet vízkészlethasználati díjjal kapcsolatos anomáliáiról, az azzal kapcsolatos vízjogi engedély módosításokról; az önkormányzatok részére tervezett útmutatókról: a szakágazati továbbképzésről; beruházási kérdésekről; társulati törvényről; környezetvédelmi témákról és mezőgazdasági Vízhasznosítási kérdésekről KÖRÖS VIDÉKI Hírlevél 17
