Víztükör, 1992 (32. évfolyam, 1-6. szám)
1992 / 2. szám
LAPRÓL - LAPRA Vízügyi Igazgatóságaink lapjaiban, hírleveleiben, valamint az ágazat munkája, törekvése alapján figyelmet érdemlő hazai, illetve külföldi (szak)lapokban számos olyan hír, riport, információ, interjú avagy tudósítás jelenik meg, amely gazdagíthatja a szakemberek ismeret-tárát. Az idén induló új rovatunkkal ezen lapokból tallózunk. Reméljük, hogy törekvésünk találkozik a szakma szolgálattevőinek igényeivel. Újszász község régi főterét évszázadok óta kocsiút, pontos nevén a főutca osztja ketté: a templom felé eső részt közkedvelt királynénkról, Erzsébet-ligetnek, a volt községháza (ma termelőszövetkezeti iroda) felé eső részt pedig Piac-térnek nevezték el az itt élők. Még a századforduló után is ez volt a település központja, nem meglepő tehát, hogy amikor 1905-ben - e tárgykörben alaposan megkésve - egy artézi kút létesítése mellett döntött a vezetés, ennek helyét az Erzsébeth-liget főutcai szegélyén tűzték ki. Csábi János bíró és Zachár János jegyző december végéig megszerezte az illetékes Kultúrmérnöki Hivatal és az alispán előzetes egyetértését, így 1906. január 18-án a felfogadott kivitelező, Orbán Sándor már hozzá is láthatott a kútfúrásához. A további eseményekről semmilyen leírás nem maradt fenn az utókorra, egyedül aztény, hogy Orbán hosszú időn keresztül többször is sikertelenül próbálkozott a kút elkészítésével, végül egy máig ismeretlen időpontban azzal álit megbízói elé, hogy műve 429 méter mély, és 12 l/p — más adatok szerint 16 l/p—kifolyó vizet ad. Az elöljáróság 35-50 l/p közötti vízmennyiségre számított, ezért a kutat nem vette át a vállalkozótól, ellenben azt elérte, hogy Orbán szorongatott helyzetében maga ajánlott fel egy újabb fúrási kísérletet, ezúttal már a főút túl oldalán lévő Piac-téren. Érthetetlen módon a hódmezővásárhelyi iparos ezután sem igyekezett kedvébe járni az újszásziaknak, hiszen az 1911. október 9-i képviselőtestületi ülés jegyzőkönyve többek Újszász. Piac-téri kút (Fotó.Barabás Imre) között ezeket a sorokat tartalmazza: „...Orbán Sándor artézi kútfúró vállalkozó Ígéretét a mai napig nem teljesítette, s az egészséges tiszta ivóvízre a lakosságnak égető szüksége van... (tehát az elöljáróság) ...szólítsa fel a vállalkozót, hogy az elvállalt kútfúrását 15 nap alatt kezdje meg, s megszakítás nélkül folytassa és fejezze be, mert ellenkező esetben a kötött szerződést felmondja, s jogait bírói úton fogja érvényesíteni." Az erélyes hangnem sikerre vezetett, hiszen a december 30-i ülés jegyzőköny-Az újszászi kútrejtély vében ez olvasható: „... Orbán Sándor artézi kútfúró a vele kötött szerződés szerinti mennyiségű vizet adó artézi kutat létesített. Ebből a vízből minta vegyelemzés végett a vegykísérleti állomásra felküldetett. Minthogy a vegyelemzésről értesítés nem érkezett... az átvételről még nem lehet intézkedni..." 1912. január 12-re minden akadály elhárult a kút átadása elől, a víz jobb hiányában ivásra alkalmasnak bizonyult, a terepszint felett 1,2 méteren kifolyó víz mennyisége pedig a minimumként meghatározott 35 l/p-et bőven meghaladta, 80 l/p (más források szerint 60 l/p) volt. Megbízóinak elégedett hangulatát kihasználva Orbán egyezkedni kezdett a sikertelen fúrásról is, 1000 koronáért kínálva azt megvételre a községnek. Az ügy tisztázására már korábban kiküldött bizottság kedvező jelentést adhatott, mert az 1912. március 2-i képviselőtestületi ülésen a jegyző a következőket adta elő: „...az Erzsébet-téren fúrott artézi kutat Orbán Sándor vállalkozótól 600 koronáért átvette kérve ennek jóváhagyólag való tudomásul vételét..." Magyarázatként azt hozta fel, hogy a 429 méter mély kút fúrásába az iparos sok anyagot és munkát fektetett be, a kapott 12 l/p hozamra pedig a községnek úgy közegészségügyi, mint tűzrendészeti szempontból szüksége van. A továbbiakban szó esett még a második kútra építendő díszkútfej (2,5 m átmérőjű, 1 m magas, kezdetben kör alakúra tervezett medence és fémszerelvények) Sugár Jenő vállalkozóval való elkészítéséről (690 koronáért), 1912. május 8-án a kút -felépítmény nélküli végleges költsége is közzététetett: 9180 koronát emésztett fel az első két fúrási kísérlet, mivel pedig a kutat eredetileg 11600 koronáért adták vállalatba, 2420 koronával tartozott a község a vállalkozónak. Mindezek után vissza kell térni arra, miért is igazán rejtélyes és érthetetlen ez a fúrási ügy a többihez képest. Először is bárhol keressük is, legyen az a MÁFI adattára a kútkataszter vagy a község vezetőinek 1940-es jelentése a kutakról, sehol nem közölnek mélységet, szűrözési helyet egyik kútra sem, sőt az Erzsébeth-ligetiről még csak említést sem tesznek! Pedig 1912. január 5-én utólagosan létesítési engedélyt kapott az alispántól, ezen kívül ma is üzemel egyszerű öntöttvas kifolyóján keresztül. A Piac-téri is jóval később, 1937. június 3-án kapott engedélyt, de ebben sem szerepelnek kútadatok, és ez esetben képviselőtestületi jegyzőkönyvek sem segítenek. Szerencsére Muraközy Endre valamivel a fúrás után írt cikke „Pest vármegye artézi kútjairól" tartalmazza a hiányolt adatot: a kút 340 méter mély lett. Közvetetten ezt a számot erősíti meg két másik szórvány információ is: a kút ára 11.600 korona volt, a méterenkénti egységár pedig 34 korona, ezek hányadosa pedig 341 m-t ad ki. Ismereteink szerint hosszú évek óta nem üzemel, valószínűleg elapadt. (Közép-TISZA) Erzsébet-ligeti kút (Fotó: Barabas Imre)
