Víztükör, 1992 (32. évfolyam, 1-6. szám)
1992 / 2. szám
„A Maros és a Körösök környéke, egykor Magyarország legboldogabb vidéke lesz” A Maros-Körösök-Tisza szögében lévő síkság hazánk legtermékenyebb talajú mezőgazdasági tája. Egykor a Maros-ágak hálózták be ezt az egész vidéket, míg eljutottak a Körösökhöz vagy a Tiszához. A terület csapadékszegény, a szárazság és csapadék szélsőséges eloszlású. Ám napfényben az ország leggazdagabb területe ez a vidék. Szinte karnyújtásnyira van ide a Zarándihegység. Ennek Ny-i oldalán, Ménes község határában ered a Száraz-ér. mely 200 kilométer hosszú volt egykor, ma már csak 135 kilométer. Ez a kanyargós, rendkívül csekély esésű vízfolyás áthaladt az aradi síkságon, majd érintette a már megszűnt Csanád, majd Békés és Csongrád megyék területét. Jól képzett medre egykor Földeák község határában megszűnt és vize a Tisza és Maros közös árterében terült szét, mocsarat képezve. Később a Száraz-ér vizét mesterségesen létesített csatornával a Porgány-érbe, és onnét a Tápéval szemben - igen közel a Maroshoz-a Tiszába vezették. Terv-variánsok A Száraz-ér káros vizeinek elvezetésére a múlt században több tervet készítettek. Az 1870-es évek elején Boros Frigyes a Száraz-ér igénybevételével a Maros és a Tisza között hajózócsatornát akart létesíteni. Ezzel a csatornával össze akarta kötni Arad városát Mártélynál a Tiszával. De a magas építési költségek miatt a terv nem valósult meg. Szojka Gusztáv is készített tervet a Száraz-ér szétterülő vizeinek elvezetésére. A helyes alapelvekre fektetett terv sem valósult meg, a magas költségek miatt. Kvassay Jenő - a Kultúrmérnöki Intézmény megszervezőjének - kezdeményezésére indult meg, a magyar Alföld nagy öntöző csatornáinak tanulmányozása és ezzel a Körösökés Marosmenti nagy kiterjedésű területek gazdasági átalakítási terve. 1881-ben foglalkozott a Marosból való vízkivezetéssel öntözési célokra, és elkészítette ezzel kapcsolatos tanulmányát. E kérdést a Száraz-ér szabályozásával akarta megoldani. A megoldás húzódott, így 1887. december 8-án, a hazai öntözésekről tartott előadásában is foglalkozott e kérdéssel. Az itt elhangzott előadásából való a címbeli idézet. 1891-ben az épülő mezőhegyesi cukorgyárhoz kellett sürgősen vizet biztosítani. Az Aradi Kultúrmérnöki Hivatal úgy oldotta meg a kérdést, hogy a Marosból vezetett ide vizet. Arad város keleti végétől a Holt-Maros medrének részbeli felhasználásával a Száraz-ér egy szakaszának igénybevételével, és új csatorna ásásával jutott el a víz, 90,5 kilométer hosszúságú csatornán a mezőhegyesi cukorgyárhoz. A Mezőhegyesről kiindult - ugyancsak ásott -19,5 kilométer hosszú lecsapoló csatorna Nagylaknál torkollott vissza a Marosba. Ez az új csatornarendszer Mezőhegyesi Élővíz-csatorna néven vált ismeretessé. A csatorna ásásakor 250 kát. hold műrétet, majd 1894-ben újabb 250 hold területet vontak be az elkészült csatorna mentén az öntözéses gazdálkodásba. Boros Béni és Bohus László Arad megyei szellemi irányítókat éveken át foglalkoztatta az a kérdés, hogyan lehetne ezen kitűnő talajú vidéken az öntözéses gazdálkodást bevezetni és egyéb mezőgazdasági vízhasznosítást megindítani. Javaslatukra végül az Arad Megyei Gazdasági Egyesület, az eszmét fölkarolta és Vásárhelyi Béla indítványára az öntöző főcsatorna tervének elkészítését kérték gróf Bethlen András földművelési minisztertől. E kérelem alapján 1890. március 16-án kelt 9866.sz. földművelésügyi miniszteri rendeletben utasította az Arad megyei kultúrmérnöki hivatalt a terv elkészítésére. A csurga lékvíz elvezethető A mai megnevezés szerinti tanulmányterv 1891. július havában készült el, és szeptember 26-án Mezőhegyesen mutatták be az A.G.E-ben az érdekelteknek. A terv szerint a Maros menti Pálostól - a tervezet vízkivételi helytől - a terepszint É. felé a József nádor malomcsatorna irányába 18 méterre ÉNy-ra Szentesig 41 méter, Nyon Szegedig 44 méter a természetes esés. Megállapították, hogy az öntözésekről lefolyó csurgalékvíz, a területet határoló főfolyók árterein felül eső mintegy 350 ezer holdat érintő területről minden időben nagyobb akadály nélkül levezethető. A 111 kilométer hosszú öntöző főcsatornát, a Körös és Maros folyók, illetve a Körös és Maros vízgyűjtő területéhez tartozó Száraz-ér vízválasztójára tervezték. Pálos - Ménes - Gyorok - Kurin - Tornya - Battonya - Kürtös - Dombiratos - Ambrószfalva - Pitvaros - Csanádpalota - Nagylak útvonalon a Marosig. Kitűnt a tervből, hogy a Maros legkisebb vízállásánál 6 rrr/Sec., az ennél 60 centiméterrel magasabb víznél 12 rrr/Sec., közepes vízállásúnál 10 rrr/Sec. vizet lehet a folyóból kivenni. (A tervezet öntöző csatornák mentén minden hold földre naponta 20-30 m3 vizet juttattak volna.)
