Víztükör, 1992 (32. évfolyam, 1-6. szám)
1992 / 2. szám
egy folyamatos lekotró berendezés a készülék végén elhelyezett bunkerbe tolja. A bunkerből csigaszivattyúk csővezetéken egy 10,5 m3-es tárolótartályba juttatják az anyagot. Az így előtisztított, ülepedő anyagot egyáltalán nem, és zsírt is csak emulzióban tartalmazó szennyvíz szintén gravitációsan az épület mellett szabadban elhelyezett 220 m-es homogenizáló-kiegyenlítő tartályba jut, mely képes a szennyvízhozam és a szennyvíztisztító kapacitás különbözőségének kiegyenlítésére, a benne telepített keverőberendezés pedig közel homogén szennyvízminőséget eredményez. A kiegyenlítő tartályból a szennyvíz szintén szivattyúval a csőflokkulátorra kerül. Ezt tulajdonképpen egy reaktor, ahol a koagulációt és a pelyhesedést elősegítő vegyszereket tömegarányosan adagolják, majd a levegővel telített visszakeringetett vízzel juttatják a flotátorba. Itt a szennyezőanyagok a hozzájuk kötödő légbuborékok hatására Igen nagy sebességgel a felszínre úsznak. Ezen fázisban már az emulziók Is megbonthatok, a tisztítás szinte tökéletes. Az uszadékot egy fésűs lekotró-sűrítő berendezés juttatja az iszapbunkerbe, a tisztított víz pedig a csatornába ömlik. Az iszapot membránszivattyúk továbbítják a szalagszűrőprésre, ahol akár hideg, akár meleg eljárással vízteleníthető. A víztelenítés hatásfoka igen magas, meleg eljárással közel 50 %-os szárazanyag-tartalom érhető el, ami azt jelenti, hogy az Iszap eredeti térfogatának nyolcadára csökken. Ennek azért van nagy jelentősége, mert víztelenítés nélkül akár napi 60-70 m3 iszap elhelyezéséről kellene gondoskodni. A vállalat tervei között szerepel a keletkezett szennyvíziszap új eljárással történő komposztálása nem messze a fővárostól, s a komposzt szántóföldi hasznosítása. Ezzel megvalósul egy teljes körű, környezetbarát szennyvíztisztítási és Iszapelhelyezési eljárás a Budapesti Húsipari Vállalatnál. A fentiekben Ismertetett eljárás eredményeként a vállalat területéről elfolyó szennyvíz már nem tartalmaz határérték feletti mennyiségben szennyezőanyagokat. Mindehhez csupán 40 millió forintos beruházásra volt szükség, ami egy-két év kifizetett csatornabírságának felel meg. A telep üzemeltetési költségét pedig a naponta 3 tonna mennyiségben kinyert Ipari zsír leadásából befolyt összegből fedezik. A Budapesti Húsipari Vállalat példája kiválóan bizonyítja, hogy az Ipari üzemek vezetői megértették, hogy egy üzem tevékenységének megítélését a gazdasági eredményeken túl az is befolyásolja, hogyan képesek környezetvédelmi, szennyvízkezelési feladataikat megoldani. Sindel István - Stibi Tibor A Budapesti Húsipari Vállalat által kibocsátott szennyvíz mennyisége és az ezután kifizetett csatornabírság összege (1980-1990) Év Elvezetett bírságolt szennyvíz mennyisége naponta Fizetett csatornabírság összege 1980 3 424m3 8 068 435 Ft 1981 3 284 m3 12 944 605 Ft 1982 3 429 m3 3 622 665 Ft 1983 3 283 m3 10 884 748 Ft 1984 2 687 m3 10 709 993 Ft 1985 2 628 m3 12 468 603 Ft 1986 1 605 m3 6 752 626 Ft 1987 2 200 m3 6 459 143 Ft 1988 2 688 m3 9 523 905 Ft 1989 1 930 m3 4 011 602 Ft 1990 2 183 m3 3 081 805 Ft 11
