Víztükör, 1992 (32. évfolyam, 1-6. szám)
1992 / 2. szám
MAGYAR SZEMMEL A vízügyi ágazat és a szakmai szolgálat szakemberei lehetőségeikhez mérten gyarapíthatják ismereteiket határainkon túl is: a vízellátás- és felhasználás, a mezőgazdasági vízhasznosítás, az öntözés, avagy az ipari vízgazdálkodás legfrissebb technikai-, technológiai megoldásainak megismerésével. E rovatunk, amiként azt lapunk régebbi Olvasói már megtapasztalhatták, a szakmai utakon szerzett ismereteket kívánja bemutatni. Eső isten siratja -------Mexikót?-------Passuth László (1900-1979), aki a kolozsvári és szegedi egyetem jogi karán végezte tanulmányait, majd banktisztviselő és szakfordító volt, írói pályáját pedig történelmi esszékkel, tanulmányokkal és útirajzokkal kezdte, legnagyobb sikereit történelmi regényeivel aratta. Ezek közül is legismertebbek között tartják számon „Eső isten siratja Mexikót" (1939) című munkáját, amelyben az aszték birodalom meghódításátírta le. E rövid tanulmány szerzőjeként is a közismert Passuth regény címét választottam. Kiegészítve ezt egy kérdőjellel, mivel arra keresem a választ, hogy milyen az ország vízgazdálkodása, siratni vagy csodálni kell Mexikót, nem ősi történelmi okokból, hanem vízügyi szempontokból. Egy látogatás előzményei Az Országos Vízügyi Főigazgatóság feladatai közé tartozik az export lehetőségek felkutatása is. Ezért 1991. november 23-30 között három tagú delegáció tartózkodott a Mexikói Egyesült Államokban. Ennek előzményeként júliusban a Mexikói Országos Vízügyi Bizottság - Comision National Del Agua - főigazgatóhelyettese tett hivatalos látogatást Magyarországon. Cesar O. Ramos Valdez úr és az általa vezetett nagyszámú delegáció főleg az öntözéses gazdálkodás, a vízrendezés nálunk honos módozatait, tapasztalatait tanulmányozta és a Külügyminisztérium, valamint a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériuma együttes ajánlása alapján keresték fel az OVF-et, és elmondták, hogy számítanak a magyar szakértők részvételére a mexikói vízgazdálkodás fejlesztésében. így kezdődött. A látogatás Budapest-Frankfurt-Mexikóváros (Ciudad de México). Nehezen hisszük el, hogy több mint tíz órás repülés után szilárd talaj van a lábunk alatt és törődött mosollyal fogunk kezet magyar házigazdánkkal a Benito Juarezről elnevezett hatalmas repülőtéren. Beszállunk 12 a „hadihajó" nagyságú autóba és irány a szálloda. Bármennyire fáradtak vagyunk, azt azonnal észrevesszük, hogy a mexikói közlekedés nem mérhető európai szabályokkal. A „jobbkézszabály" például teljesen ismeretlen fogalom! Házigazdánk nyugtat bennünket, ne izguljunk, ő már megszokta ezt. Aki nem veszi át a ritmust, ne üljön autóba. Végre megérkezünk, a gyors lift felrepít a szobákba, rövid búcsú, program- és időegyeztetés. Bizony, hét óra a különbség. Át kell állítani a szervezetünket. Este 9 óra itt, hajnali 4 óra Budapesten. Hazatelefonálok, akár a szomszéd szobából jönne a családi hang, amely nyugtázza, hogy megérkeztem Eső isten hazájába. Mély álom és kusza álmok. Etimológia és rejtély Mindig foglalkoztatott a nevek eredete, jelentéstartalma. A nevek a titkok világáról lebbentik fel a megismerés fátylát és valahol mélyen beleivódnak tudatunkba. Mi is Mexikó jelentése? A számos eredetmagyarázat közül a leginkább az jöhet számításba, amely abból indul ki, hogy egy város egy tó szigetein épült, s a tó azték neve Metz-tli-a-pan, „a Hold vizei között" volt. Ehhez kapcsolódik az azték Metztlixihtlico („a Hold köldökén") > Metzxihco > Mexihco városnév, amelyből a spanyol nyelvben México ~ México fejlődött. Néhány nyelvész szerint a városnév jelentése: „mexitli hadisten szentélyénél". Nekem egyaránt tetszik mindegyik név, mert amikor ébredésem napján, perzselő napfényben meglátom Teotihuacán piramisait, egy földön túli szentélyben érzem magam, valahol a Hold köldökén, számos rejtély, talány közepette. Teotihuacán volt a Mexikói-völgy leggazdagabb kultúrája az aztékok előtt, a Texcoco-tó közelében. Nem ismerjük megteremtőit, nyelvüket. Talán a Mexikóiöböl felől érkeztek, ezt sejteti az ottani olmékokkal (a tolték kultúra elődje) való néhány közös stiláris vonás. A grandiózus építészet és maradványai arra engednek következtetni, hogy a város vallási központ volt. A régészet több réteget, több stílust különböztet meg. A maradványok közül kiemelkedik a Nap Piramis és a Hold Piramis. A 65 méter magas Nap Piramis uralta a várost. Porszemnek érzem magam az aljában. A mexikói piramis abban különbözik az egyiptomitól, hogy csonka, nem végződik csúcsban. Mind a szobrászat, mint pedig a festészet magas színvonalat ért el Teotihuacánban. A vallási élet motívumai közül kiemelkedik az erőnek, a víznek a jelentősége, amely a klasszikus civilizáció gazdasági alapjára, az öntözéses földművelésre utal. A X. században azonban már lehanyatlott Teotihuacán. Talán éppen a szárazság miatt! Ezt igazán csak Eső Isten tudhalja! Vízgazdálkodás - általában Mexikó területe megközelítőleg két millió négyzetkilométer és több mint82 millió lakosa van. 780 milliméter éves átlagos csapadékának körülbelül 27 százaléka a felszínről lefolyó víz, amely 410.000 millió rrr-t tesz ki évente; a megújuló talajvízkészlet becsült értéke 31.000 millió m3' és a megnemújuló talajvízkészlet közelítően 110.000 millió m3. A csapadék nagyon szabálytalan eloszlású, egyetlen néhány hónapos esős évszakra koncentrálódik, és nagy része olyan területekre hull, amelyek csak ritkán vannak benépesítve. A népesség és a gazdasági tevékenység elhelyezkedése fordított arányban van a víz elérhetőségével. A felszínről lefolyó összes víznek kevesebb mint egyharmada jut a területnek arra a 75 százalékára, ahol az ország legnagyobb városai, ipari létesítményei és öntő-
