Víztükör, 1992 (32. évfolyam, 1-6. szám)
1992 / 2. szám
att az éghajlat érzékenységének mértéke vagy az egyes éghajlati jellemzők változása csak - nagy bizonytalansággal - megközelítő pontossággal becsülhető meg. A számítások szerint az emberi tevékenység jelenlegi fejlődési irányait és a légköri üvegházhatás ezzel járó erősödését alapul véve az valószínűsíthető, hogy a globális középhőmérséklet a jövő század végére néhány fokkal lehet majd magasabb a jelenleginél. Eközben jelentős mértékben megemelkedhet a tengerek szintje, részben a víz hőtágulásának, részben a jégtakaró fokozatos olvadásának következtében. A nagy térségű változásoknál még bizonytalanabbul becsülhetők a regionális éghajlati következmények. Ezek sorában közvetlen hatásaik miatt a legfontosabb a melegebb éghajlatot kísérő tengerszint-emelkedés, az éghajlati övezetek eltolódása, valamint a számos térségben feltételezhetően jelentkező kedvezőtlenebb csapadék-ellátottság. Az éghajlatváltozás várható környezeti és gazdasági hatásai - mindenekelőtt a természetes vízellátottság változása révén - a folyók vízhozamának, az egyes mezőgazdasági kultúrák átlagos terméshozamának, a fák növekedésének módosulásában jelentkezhetnek). E felismerések jegyében kezdte meg működését 1988-ban az Éghajlatváltozás Kormányközi Testületé, amelyet a Meteorológiai Világszervezet (WMO) és az ENSZ Környezeti Programja (UNEP) hívott létre. E nemzetközi bizottság összefoglalta a légköri üvegházhatásra és az éghajlatváltozásra vonatkozó legújabb tudományos eredményeket, megfogalmazta e globális környezeti kockázat mérséklésével kapcsolatos teendőket és a becsült változásokhoz és következményekhez való alkalmazkodás lehetséges módjait. Tekintettel e probléma egyre nagyobb jelentőségére, 1990. végén az Egyesült Nemzetek Szervezetének Közgyűlése olyan határozatot hozott, hogy meg kell kezdeni egy nemzetközi Éghajlatváltozási Keretegyezmény kidolgozását. 1991. elején az ENSZ égisze alatt működő Kormányközi Tárgyaló Bizottság közreműködésével, amelynek a feladata az egyezménnyel kapcsolatos érdekek egyeztetése és a szövegtervezet elkészítése. Az éghajlatváltozás kockázatának mérséklésében és egyúttal a készülő nemzetközi egyezményben a legalapvetőbb kérdés az emberi tevékenységekből származó üvegház-gáz kibocsátások növekedésének korlátozása, illetve e kibocsátások csökkentése. Az elmúlt két év során a legtöbb fejlett ország bejelentette, hogy az egy főre számított, energiafelhasználásból eredő szén-dioxid kibocsátásának emelkedését az ezredfordulóra megállítja, azt követően pedig csökkenti. A készülő egyezmény ennél lényegesen átfogóbb intézkedéseket tartalmazna, ugyanakkor az egyes országcsoportok közötti érdekellentétek miatt nehéz előre látni, hogy végül mennyire konkrét vállalások és feltételek fognak szerepelni a végleges szövegben. A tervek szerint az egyezményt az ENSZ 1992. júniusi Brazíliában megrendezendő „Környezet és Fejlődés" elnevezésű világkonferenciáján munkálják ki aláírásra. Magyarországon évek óta folynak kutatások a Magyar Tudományos Akadémia és a környezetvédelmi tárca támogatásával az éghajlatváltozás esetleges következményeinek, hidrológiai, mezőgazdasági, erdő- és energiagazdálkodási hatásainak feltárása érdekében. 1991-ben az említett brazíliai konferenciára való hazai felkészülést koordináló Nemzetközi Bizottság mellett Éghajlati Albizottság alakult. Az albizottság a szűkebben vett éghajlatváltozási kérdések mellett foglalkozott az üvegház-gázok hazai kibocsátásának és ezek sorában a hazai energiafelhasználásból eredő széndioxid kibocsátásának az alakulásával. Az alapvető kérdés e kibocsátások korlátozásának lehetősége és a nemzetközi egyezménnyel kapcsolatos magyar álláspont kialakítása. Dr. Faragó Tibor Találka Mohácsnál avagy két balatoni angolna beszélgetése a túlélés esélyeiről- Ön angol?- No ne vicceljen. Török vagyok.- Pedig olyan simulékony.- Hozzászokik a magamfajta.- És hogy került ide a Balatonba, hová a török madár se jár?- Rábeszéltek, azt mondták, itt nagyon jó lesz, és maga?- Egy tóba kerültünk, egyformán. És most jól megjártuk.- Hát ami azt illeti, így igaz. Ez a tavalyi nyár! Micsoda idők!- Borzasztó. „Elhulltanak legjobbjaink." Mi lesz velünk?- Maga már aklimatizálódott, ismeri a magyar költészetet, de „vagy bolondok vagyunk, s elveszünk egy szálig'..,- Maga sem panaszkodhat, már ami a költészetet illeti.- Maga nem hisz abban, hogy minden jóra fordulhat?- Ez nem hit kérdése. A tóban kihalunk, a csapdába meg belehalunk. Nem mindegy?- Már hogy lenne mindegy. El kell indulni.- És a csapdák?- Bízzon benne, hogy magyar gyártmányok, és nem fognak működni. -Sha mégis? - Akkor áldozatok leszünk a haza oltárán, illetve feltálalnak bennünket a haza asztalán.- Magának nincsen hite. Pedig még rokonaink temetési költségeiben sem egyeztek meg az illetékesek.- Maga ezt temetésnek nevezi? Pancserek ezek. Látta volna, hogy bántak a nagybátyámmal.- Ne is mondja. Ám akkor is pénzbe kerül(t) az egész.- Pénzbe, de még nem fizettek. Még vitatkoznak.- Na látja. Ebben bízom. Míg vitatkoznak, talán sikerül átcsúszni a csapdán.- Talán átúszni!- Úgyis lehet mondani.- Tudja mit? Próbáljuk meg. Mohácsnál találkozunk.- A viszont látásra! Aki látja őket Mohácsnál, ne tartsa fel a két vándort. Fontos találkára sietnek, IF 7
