Víztükör, 1992 (32. évfolyam, 1-6. szám)
1992 / 2. szám
Egyetértésben a honatyákkal Alaptörekvésünk, hogy az Alsó-Tisza vidékének szerteágazó vízgazdálkodási problémáit az itt élők és az itt gazdálkodók legnagyobb megelégedésére oldjuk meg, s az életfeltételek javulását a vízgazdálkodás eszközeivel is előmozdítsuk. E törekvésünk csak úgy lehet sikeres, ha - a különféle hivatali és szakmai együttműködésen túlmenően - a lakossággal, illetve annak képviselőivel is szoros kapcsolatot tartunk, ha elképzeléseink kialakításába és döntéseink meghozatalába a nyilvánosságot is bevonjuk. Mivel „szakmánk” és a lakosság párbeszédének leghivatottabb közvetítői és közös ügyeink leghatásosabb szószólói az országgyűlési képviselők lehetnek, az Ativizig területén megválasztott képviselőket 1992. február 13-ára meghívtuk kapcsolatfelvevő, tájékoztató jellegű megbeszélésre. A .tűrhető' minőség az összes oldott só szempontjából már jelent bizonyos átfedést: az 1000 és 1200 mg/l közötti sótartalmú vizek már ásványvíznek minősülnek. E vizek szintén alkalmasak a biológiai vízigény kielégítésére, de - a só milyenségétől függően - bizonyos esetekben indokolt lehet korlátozni a fogyasztást, például sószegény diéta esetében. A víz bakteriológiai minőségére vonatkozó követelményeket hazánkban az MSZ 450/3 szabvány rögzíti (1992. január 1-től). Ez a korábbi szabványtól (MSZ 22901) több szempontból lényegesen eltér. Csökkent az egyedi és a vezetékes ivóvízellátással szemben támasztott követelmények közötti különbség, bevezette viszont a „tűrhető" vízminőség fogalmát, de ennek alkalmazhatóságát feltételekhez köti. A hagyományos fertőtlenítéssel nehezen kezelhető vizek esetében az összbaktériumszám határértékét lényegesen enyhítette, kikötve viszont, hogy ilyen esetben coliform baktérium egyáltalán nem lehet jelen. A szabvány értékeit a táblázat mutatja be. A szabvány tartalmaz előírásokat arra nézve is, hogy a hálózati vízből nyert minták hány százaléka eshet a .tűrhető" kategóriába. Az ivóvízzel szemben támasztott biológiai követelményeket az MSZ 450/2 szabvány tartalmazza. A szabvány előírja, hogy nem lehetnek az ivóvízben háztartási, ipari vagy mezőgazdasági eredetű (mikroszkópos vizsgálattal felismerhető) szennyező anyagok, patogén és fakultatív patogén protozoák és férgek, vagy ezek petéi. Ha az ivóvíz-minőségre vonatkozó hazai előírásokat összevetjük nemzetközi előírásokkal, a következő javaslatokat tehetjük. A szervezetben mérgező anyagokra vonatkozó határértékek egységesek, hiszen ezek toxikológiailag megalapozott (WHC) ajánlások, itt tehát nincs eltérés az Egészségügyi Világszervezet (WHO), az Európai Gazdasági Közösség (EEC) és a magyar szabvány előírásai között. A szerves mérgező anyagokra vonatkozó hazai határértékek is a WHO előírásainak felelnek meg, figyelembe véve az újabb (eddig meg nem publikált) ajánlásokat is. Az EEC előírásai e téren nem nagyon megalapozottak, például a növényvédőszerekre az egységes határérték (0,1 ц/l) indokolatlan és irreális. A víz használatát befolyásoló, de közvetlen egészségügyi jelentőséggel nem bíró paraméterek (vas, mangán, keménység) esetében a magyar előírás megfelel a WHO javaslatának; enyhébb az EEC előírásoknál. Az EEC előírások felülvizsgálata várható, de lényeges enyhítés nem valószínű. Ha Magyarország a Közös Piachoz csatlakozik, akkor lényeges szigorításra számíthatunk. Az ivóvízminőségi előírások zöme arra irányul, hogy káros anyag vagy mikroorganizmus ne legyen a vízben. Dr. Csanády Mihály tanulmánya a VIZEINK c. folyóiratból E megbeszélést megelőzően (január 16-án) hasznos eszmecserét folytattunk Nagy Attila képviselő úrral, Bács-Kiskun megye egyik országgyűlési képviselőjével , aki - mint az Országgyűlés Környezetvédelmi Bizottságának tagja - többek között támogatást ígért a szegedi szennyvíztisztító ügyében. Kérésére vízügyi szakvéleményt fogunk adni a Duna-Tisza-közi rendkívüli talajvízszintsüllyedés okairól. A február 13-ai megbeszélésen az igazgatóság néhány vezető munkatársa és három országgyűlési képviselő vett részt: Bratinka József (Csongrád megye 3. választókerülete), dr. Eke Károly (Csongrád megye 4. választókerülete) és dr. Remport Katalin (Békés me^ye 7. választókerülete), továbbá Bratinka József titkára, Teszáry Gábor. Az előzetesen megküldött tájékoztató kiegészítéseként az igazgatóság részéről három fő témát fejtettünk ki: az árvízvédelmi biztonság kérdését, különös tekintettel a védekezésre alkalmas szakembergárda egyre csökkenő létszámára; a mezőgazdaság vízérzékenységének növekedését; és végül az önkormányzatok megnövekedett vízgazdálkodási feladatait - főként a közüzemi vízművek küszöbön álló tulajdonjogi és kezelői változásaiból eredő problémákat. A képviselők elsősorban a választókörzetükben megfogalmaz(ód)ott konkrét vízügyi kérdésekkel hozakodtak elő. így például a Tisza hullámterének védetté nyilvánításával; a Dongér szeny - nyeződésével; a minőségi termelés (biotermelés) elterjesztéséhez szükséges vízgazdálkodási beavatkozásokkal; a tiszai hajózás szorgalmazásával; a Maros hordalékkúpján, ezen a kiváló ivóvízbázison, a vízminőség megőrzésével; a belvízelvezetések és az öntözővíz-ellátás tulajdonviszonyok átalakulása következtében módosuló feladataival; a vízdíjak emelkedésével és ezzel összefüggésben a vízméréssel; a települések önkormányzati törvény adta lehetőségeivel és felelősségével a vízellátás és a szennyvízelvezetés terén; a Vízügyi Alapból, ezen belül a vózkészlethasználati díjról szóló kormányrendelettel, mely a mezőgazdasági vízhasználókat váratlanul és érzékenyen érinti. A konkrét problémákon kívül olyan, általánosabb kérdésekről is szó esett, mint például a vízügyi szakemberképzést; a környezetvédelem és a vízügy egysége, ennek szervezeti vonatkozásai; a vízgazdálkodás nemzetközi összefüggései; a vízügy és a honvédség együttműködése; a környezetvédelmi és a vízügyi törvény előkészítése; a szakmai és a politikai szempontok viszonya. A közvetlen, őszinte hangvételű és gazdag információtartalmú megbeszélésen minden fölvetett kérdésben egyetértésre jutottunk, s ez reményt nyújt arra, hogy a megoldásra váró feladatokat közös erőfeszítéssel, jól meg tudjuk majd oldani. Ennek érdekében az Ativizig területén működő többi országgyűlési képviselővel is kapcsolatot kívánunk teremteni. Bizonyára hasznos lenne, ha a képviselők Tisza-völgyi csoportja (most tudtuk meg, hogy ilyen is létezik) valamilyen formában szintén felvenné a kapcsolatot a Tisza-völgyi vízügyi igazgatókkal. Dr. Kováts Gábor 5
