Víztükör, 1992 (32. évfolyam, 1-6. szám)

1992 / 2. szám

Hol a helye a vízügyi szolgálatnak a változó világban? A kérdésekre választ kell adni Hol a helye a vízügyi szolgálatnak a változó világban? Hol húzódjanak az állami, önkormányzati és magántulaj­don ésszerű határai? Lehet-e privatizál­ni a közmű létesítményeket? Milyen szerepet kap(hat) területűnkön a kon­cesszió? Hogyan alakulnak a gazda­ság felelősségi viszonyai, és ebben mi­lyen szerep jut a vízügynek? Legyenek­­e a szolgálatnak közvetlenül irányított termelő szervezetei? Mekkora legyen az a feladat, melyet a szolgálatnak ál­lami feladatként kell megvalósítani? Milyen legyen az önkormányzatok és a vízügy viszonya? Szükség van-e a vízi­társulatokra és ha igen, mi legyen a meglévők működtetési módja? Kell-e továbbra is a víziközmű társulat, mint megvalósítási forma? És még sorolhatnám a ma még vá­lasz nélküli kérdéseket, melyekre - a gazdaság átalakulási üteméhez iga­zodva - választ kell adni! A szolgálat vezetése - Dr. Németh Miklós helyettes államtitkár úr irányítá­sával - ezekre a kérdésekre keresi a választ, amikor kísérletet tesz a vízügyi politika megfogalmazására. Anélkül, hogy elébe vágnánk az ese­ményeknek, tisztázni kell: milyen rende­zőelvekhez kell igazodni egy ilyen -szol­gálat jellegű - politika megfogalmazá­sa során? Mindenekelőtt a realitások­hoz. A reálpolitika gyökerei tisztességes helyzetelemzésből táplálkoznak. E nél­kül ugyanis nem lehet jó politikát csinál­ni egyetlen szakterületen sem. A másik fontos rendező elv - szolgáltatási szfé­rában különösen - a folyamatos bizton­ságos szolgáltatási feltételek megőrzé­se. Merthogy, e nélkül a szakterület po­litikája parttalan marad. Valószínűleg fel kell adni a korábbi politikai rendszer szemellenzős gazdasági felfogását, és mindenkinek, így az államnak is vállal­nia kell saját feladatai költségeit. Mindenki tudja, aki a szolgálatban egy kis időt eltöltött, hogy ezt a munkát csak elkötelezetten szabad csinálni, ezért nem szabad engedni, hogy a szolgálat legjobb szakemberei más te­rületre legyenek kénytelenek elvándo­rolni. E mellett nagy a veszélye annak, hogy a szakma utánpótlás nélkül ma­rad. Ezért az új vízügyi politikának, poli­tikacsinálóknak figyelmet kell fordítani­uk a képzésre és a továbbképzésre is. Valószínű, hogy az ár és belvízvéde­lem feladatait az államnak továbbra is vállalnia kell, ha nem akarja, hogy ter­mészeti katasztrófák egyes térségeket jelentősen veszélyeztessenek, vagy el­lehetetlenítsenek. Ez a vízügyi politika sarkalatos pontja volt és marad a jövő­ben is. Az önkormányzatokkal való szoros együttműködés nélkül az új vízügyi po­litika legfeljebb félkarú lehet. Ez a szö­vetség lesz - valószínűleg - e politiká­nak egyetlen reális záloga is. Ezért a vízügynek az az érdeke, hogy az állam - a jelenlegi (vagy hasonló) módon - az önkormányzatok által megvalósított létesítmények finanszírozásában saját érdekei szerint vegyen részt, a támoga­tás rosszízű jelentését felejtse el. Az üze­meltetés költségviselése pedig a valódi tulajdonosok gondja legyen. Valószínű, hogy az állam - a korábbi közvetlen beavatkozás helyett - a vízü­gyi, a gazdasági és a jogi szabályozás eszközeivel lehet részese a területi vízü­gyi fejlesztéseknek. Ahhoz azonban olyan normatív szabályokra van szük­ség, melyek kellő mozgásteret adnak a gazdaság minden szektorában, s egy­ben meghatározott irányba is terelik a cselekvést. Biztos, hogy a szakterületek között a legszervesebb kapcsolata a vízügynek a környezetvédelemmel lesz, erőtelje­sebben mint bármikor. Az együttes cse­lekvés hatékonyságának növelése ér­dekében sürgősen le kell zárni a még vitás kérdéseket, hogy mindegyik szak­terület saját munkájára összpontosít­hasson. Ehhez kellő alapot szolgál­tathat) az új környezetvédelmi és vízü­gyi törvények megalkotása, feltéve hogy nem tévedünk a parttalan presz­­tizs-vitá к „ mezejére". Úgy gondolom, a vízügyi szolgálat kész a konstruktív kiegyezésre és meg­fontoltan áll a két törvény-tervezet ger­jesztette viták elé azzal, hogy abból a gazdaság java kerüljön ki győztesen. Álljon tehát csatasorba a szolgálat job­bításáért és a konstruktív vízügyi politi­káért mindenki, aki szívén viseli a szak­ma sorsát és segítse azokat, akik e po­litika kialakításáért tevékenykednek.

Next

/
Thumbnails
Contents