Víztükör, 1992 (32. évfolyam, 1-6. szám)
1992 / 1. szám
E SZÁMUNK ELÉ Tükörbe nézve Több mint három évtizede annak, hogy néhány szakmáját szerető szakember összefogott, s megjelentette a Magyar Vízgazdálkodás első számát - igyekezvén hírt adni mindarról ami a szakma törekvéseit tekintve forrás lehet(ett). A bekötött példányok megsárgult lapjain az 1965-ös dunai árvíz megrázó képsorai és beszámolói éppúgy fellelhetők, mint például a vízhiányos esztendők drámai keservei avagy a társulati mozgalom beszédes mérlegszámai - az elmúlt harminc évben 10 millió magyarnak volt „dolga" a vízüggyel és fordítva. A változ(tat)ás korparancsként hangzó igénye persze a vizes ágazatot is mozdulásra késztette. A szolgáltatás hátterében álló tartozik-követel letisztulóban levő aránya, a privatizálás nekilódult eseményei, a vízfogyasztás és felhasználás megváltozott feltételei, a csatornázatlanságból adódó gondok megoldása megannyi kérdés összetevője. S ezek megválaszolását - szakmai szempontból mindenképp - az Országos Vízügyi Főigazgatóság szakembereitől várta a lakosság. Ezt felismerve határozott úgy az OVF vezetése, hogy új eszközöket és utat keres a lakossággal folytatandó párbeszédhez. Hiszen bármily jó is egy-egy szakterület munkája, szakmapolitikája, ha azt nem ismer(het)i - torzítás nélkül - a szakma és a lakosság széles köre, nincs sok esély a sikeres működésre. Ez az igény fogalmazódott meg szakmai folyóiratunk (Magyar Vízgazdálkodás) tartalmi és formai^megújításában is - lapunk tavalyi, júniusi száma már VÍZTÜKÖR címmel került az Olvasókhoz. Szerettük volna úgy bemutatni az ágazat munkáját, megválaszolni a Tisztelt Olvasó(k)ban megfogalmazódó kérdéseket, hogy e közben magunk is tükörbe nézzünk. Beismerjük szakmai mulasztásainkat, s illő szerénységgel szóljunk szolgálatunkról. Közel háromnegyed éve annak, hogy e sorok papírravetésével, megújult lapunkkal az Olvasók elé állhattunk. Az azóta eltelt idő visszajelzései tömören így összegezhetők: az előforduló hibák, a megjelenés körüli nehézségek ellenére is sikerült az elmúlt év során a szakmai szolgálat törekvéseit a korábbi időszaknál hitelesebben, elfogulatlanabbul bemutató lapszámokat összeállítanunk. Ami természetesen nem jelent(het)i azt, hogy hiánytalanul elégedettek lehetünk önmagunkkal. Gyakran magunk is a lapkészítés „vakságába" estünk. Időszerűtlen pillanatban szóltunk olyasmiről - Bős- Nagymaros -, amiről a szakmának egyébként joga és kötelessége is véleményt mondani. Máskor meg megkésve avagy egyáltalán nem reagáltunk az ágazat, illetve a szolgálat munkáját ért észrevételekre. E hibák elkerülését elősegítendő változtatunk folyóiratunk belső szerkezetén. Folytatjuk MAGYAR SZEMMEL rovatunk közreadását (e lapoldalakon a szolgálat határainkon túli eseményeiről,.lehetőségeiről szólunk). Újonnan nyitott rovatainkban TÜKÖRBEN, LAPRÓL-LAPRA, pedig ahhoz szeretnénk fórumot adni, hogy az OVF folyóirata - a megoldást, a vélemény alkotást- és formálást illetően - az egész ágazat fóruma lehessen. Meggyőződésünk, hogy magunkért tesszük, ha közösen és hitelesen szólunk: szakmai sikereinkről csakúgy, mint megoldandó dolgainkról. Molnár J. Gábor
