Víztükör, 1992 (32. évfolyam, 1-6. szám)

1992 / 5. szám

Vízgazdálkodás Az öt regionális vízművál­lalat alaptevékenysége a ki­zárólagos állami tulajdont képező regionális víziközmű­vek (ivóvízellátás, csatorna­szolgáltatás) üzemeltetése, a közszolgáltatás. Emellett ezen vállalatok kiegészítő te­vékenységeket (ipar, építő­ipar, egyéb) is végeznek. Tö­rekvésünk az alaptevékeny­ségekhez nem kapcsolódó kiegészítő tevékenységek le­választásával — a tartósan állami tulajdonban maradó vagyon kezelését szabá­lyozó új privatizációs tör­vény alapján — tiszta profilú közműtársasági szervezet kialakítása az év végéig. A profiltisztítást a koncessziós törvény teszi szükségessé. A kiegészítő tevékenységek leválasztása önálló tár­saságszervezéssel, önkor­mányzati tulajdonbaadás­­sal, illetve más módon tör­ténő hasznosítással történ­het. A regionális közműva­­gyonra célszerűnek lát­szana olyan közműtársasá­gok létrehozása, amelyek­ben az állam mellett a mű­szakilag le nem választható belterületi elosztóhálózatok (víz, csatorna) értékének megfelelő tulajdonhányadot kapnának az érintett önkor­mányzatok. Ennek a megol­dásnak a törvényi feltételeit meg kellene teremteni. Ezt a megoldást az önkormány­zatok ellátási felelősségével összefüggő érdekeltsége in­dokolja. Következő lépésben kerül­het sor a közműtársaságok privatizációjára 50 százalék + 1 szavazat, állami vagy ön­­kormányzati többségi tulaj­doni hányad mellett. A vízügyi, ipari, építőipari vállalatok (kivitelezők: VÍZ­GÉP, VIZÉP, DUVIÉP, DÉL­­VIÉP, KEVIÉP, VIKUV, ter­vezők: KEVITERV, VIZI­­TERV, beruházásbonyolító: OVIBER) tulajdonosi struktú­rájának kialakításánál ver­senyszférába tartozó tevé­kenységük alapján a saját kezdeményezésű, illetve az ÁVÜ önprivatizációs prog­ram szerinti társasággá ala­kítás a célkitűzés. Ezen vál­lalatok vagyona 100 száza­lékban privatizálható. A vál­lalatok privatizációjának elő­készítése folyamatban van. Többségük az önprivatizá­ciós program második üte­mébe került felvételre, kivé­telt képez a VÍZGÉP, amely a múlt évben felszámolással egybekötött privatizációhoz kapott ÁVÜ-hozzájárulást. A K+F tevékenységet végző VITUKI tevékenysé­gének sajátos jellegére te­kintettel a jelenlegi privatizá­ciós technikák nem adnak eredményre vezető megol­dást. A vízügyi K+F állami feladatra állami tulajdonos szükséges. Az állami felada­tellátás leválasztását köve­tően lehetséges a vállalko­zói vagyonrész privatizáci­ója úgy, hogy az állam to­vábbra is többségi tulajdo­nos marad. A vízgazdálkodási társula­tok (ezen belül a privatizá­ció szempontjából meghatá­rozó 68 működő vízitársulat) jövőbeni tulajdonosi struktú­rájának kialakítása külön ke­zelést igényel. A vízitársulatok helyi (te­lepülési, üzemi) érdekeket szolgáló vízrendezési, vízká­relhárítási tevékenységet folytatnak. A BALATONKÖRNYÉKI CSATORNÁZÁSRÓL Amerikai szakemberek véleménye Sokak előtt ismert, hogy néhány balato­ni településen évek óta keserítette (keserí­ti) a helyi lakosság és az üdülők minden­napjait az időnként terjengő orrfacsaró bűz. A szakemberek a szennyvízszállító hálózatban meginduló bomlási folyamato­kat jelölték fő okként. Az évek óta folyó kí­sérletek némi bizakodással tölthetik el a la­kosságot és a szakembereket is, hiszen idén a kánikula ellenére már a tűréshatá­ron belül maradt a szaghatás. Nemrég hazánkban járt az Egyesült Ál­lamok Dél-Karolina államából Leslie Grady professzor, aki a műszaki egyete­men a szennyvízelvezetés és tisztítás problémáival is foglalkozik. Ismerve a Bala­ton környékének gondjait, látogatást tett a Dunántúli Regionális Vízműveknél is, s a szennyvízkezelésről adott rövid, sommás véleményt. A közlés személyes tárgyú levélből idé­zett szakmai értékelés, amit Szántó Imré­nek a DRV műszaki igazgatóhelyettesé­nek címzett. „Az erőfeszítés, ami a víz­­szennyezések ellenőrzése, kézbentartása terén tesznek, igazán elismerésre méltó. Valamennyi mérnök, akikkel találkoztam, jól tájékozottak voltak és érdekeltek ab­ban, hogy a lehető legjobb hatásfokot hoz­zák ki a szennyvíztisztító művekből. Szá­mos problémáról és a megoldás lehetsé­ges módozatairól váltottunk szót. Minden tekintetben nagyon mély benyomást tett az az innovatív hozzáállás, mellyel a prob­lémákhoz közelítettek. Mindent egybevet­ve nagy érdeklődéssel tekintek a folytatás­ra és az előrehaladásukra következő ma­gyarországi látogatásaim alkalmával. A Balaton és térsége — túl azon, hogy gyönyörű — fontos gazdasági erőforrást is jelent Magyarország számára. Mivel a tu­rizmus hasonlóképpen fontos gazdasági tényezője Dél-Karolina államnak, a ma­gam részéről különös érzékenységgel nyugtáztam azt az igényüket, hogy egy kel­lemes és attratkív környezetet tudjanak fenntartani. Ezért is gyakorolt rám mély be­nyomást, ahogy a tó körül keletkező szennyvizekben megjelenő kénhidrogén problémát próbálják megoldani. A szenny­vizekbe adagolt nitrát nemcsak a szagha­tást küszöböli ki, de megakadályozza a kénhidrogén képződését is és ezáltal csök­kenti a vezetékek és az átemelők korrózió­ját is. Ez igen fontos, mivel alapvetően meg­hosszabbítja a szennyvízelvezető rendsze­rek élettartamát és ezen keresztül a. bein­vesztált értékek védelmét is jelenti. Ön és munkatársai, valamint a BME partnerei ré­szére csak ajánlani és támogatni tudom az ilyen újszerű és költséghatékony megoldá­sokat.” Az elismerés természetesen nem adhat megnyugvást. Az út elején tartunk, s a biz­tatás — különösen ha avatott szaktekin­télytől érkezik—további hatékony lépések­re sarkall. (OVF) 5

Next

/
Thumbnails
Contents