Víztükör, 1992 (32. évfolyam, 1-6. szám)
1992 / 5. szám
Vízgazdálkodás Az öt regionális vízművállalat alaptevékenysége a kizárólagos állami tulajdont képező regionális víziközművek (ivóvízellátás, csatornaszolgáltatás) üzemeltetése, a közszolgáltatás. Emellett ezen vállalatok kiegészítő tevékenységeket (ipar, építőipar, egyéb) is végeznek. Törekvésünk az alaptevékenységekhez nem kapcsolódó kiegészítő tevékenységek leválasztásával — a tartósan állami tulajdonban maradó vagyon kezelését szabályozó új privatizációs törvény alapján — tiszta profilú közműtársasági szervezet kialakítása az év végéig. A profiltisztítást a koncessziós törvény teszi szükségessé. A kiegészítő tevékenységek leválasztása önálló társaságszervezéssel, önkormányzati tulajdonbaadással, illetve más módon történő hasznosítással történhet. A regionális közművagyonra célszerűnek látszana olyan közműtársaságok létrehozása, amelyekben az állam mellett a műszakilag le nem választható belterületi elosztóhálózatok (víz, csatorna) értékének megfelelő tulajdonhányadot kapnának az érintett önkormányzatok. Ennek a megoldásnak a törvényi feltételeit meg kellene teremteni. Ezt a megoldást az önkormányzatok ellátási felelősségével összefüggő érdekeltsége indokolja. Következő lépésben kerülhet sor a közműtársaságok privatizációjára 50 százalék + 1 szavazat, állami vagy önkormányzati többségi tulajdoni hányad mellett. A vízügyi, ipari, építőipari vállalatok (kivitelezők: VÍZGÉP, VIZÉP, DUVIÉP, DÉLVIÉP, KEVIÉP, VIKUV, tervezők: KEVITERV, VIZITERV, beruházásbonyolító: OVIBER) tulajdonosi struktúrájának kialakításánál versenyszférába tartozó tevékenységük alapján a saját kezdeményezésű, illetve az ÁVÜ önprivatizációs program szerinti társasággá alakítás a célkitűzés. Ezen vállalatok vagyona 100 százalékban privatizálható. A vállalatok privatizációjának előkészítése folyamatban van. Többségük az önprivatizációs program második ütemébe került felvételre, kivételt képez a VÍZGÉP, amely a múlt évben felszámolással egybekötött privatizációhoz kapott ÁVÜ-hozzájárulást. A K+F tevékenységet végző VITUKI tevékenységének sajátos jellegére tekintettel a jelenlegi privatizációs technikák nem adnak eredményre vezető megoldást. A vízügyi K+F állami feladatra állami tulajdonos szükséges. Az állami feladatellátás leválasztását követően lehetséges a vállalkozói vagyonrész privatizációja úgy, hogy az állam továbbra is többségi tulajdonos marad. A vízgazdálkodási társulatok (ezen belül a privatizáció szempontjából meghatározó 68 működő vízitársulat) jövőbeni tulajdonosi struktúrájának kialakítása külön kezelést igényel. A vízitársulatok helyi (települési, üzemi) érdekeket szolgáló vízrendezési, vízkárelhárítási tevékenységet folytatnak. A BALATONKÖRNYÉKI CSATORNÁZÁSRÓL Amerikai szakemberek véleménye Sokak előtt ismert, hogy néhány balatoni településen évek óta keserítette (keseríti) a helyi lakosság és az üdülők mindennapjait az időnként terjengő orrfacsaró bűz. A szakemberek a szennyvízszállító hálózatban meginduló bomlási folyamatokat jelölték fő okként. Az évek óta folyó kísérletek némi bizakodással tölthetik el a lakosságot és a szakembereket is, hiszen idén a kánikula ellenére már a tűréshatáron belül maradt a szaghatás. Nemrég hazánkban járt az Egyesült Államok Dél-Karolina államából Leslie Grady professzor, aki a műszaki egyetemen a szennyvízelvezetés és tisztítás problémáival is foglalkozik. Ismerve a Balaton környékének gondjait, látogatást tett a Dunántúli Regionális Vízműveknél is, s a szennyvízkezelésről adott rövid, sommás véleményt. A közlés személyes tárgyú levélből idézett szakmai értékelés, amit Szántó Imrének a DRV műszaki igazgatóhelyettesének címzett. „Az erőfeszítés, ami a vízszennyezések ellenőrzése, kézbentartása terén tesznek, igazán elismerésre méltó. Valamennyi mérnök, akikkel találkoztam, jól tájékozottak voltak és érdekeltek abban, hogy a lehető legjobb hatásfokot hozzák ki a szennyvíztisztító művekből. Számos problémáról és a megoldás lehetséges módozatairól váltottunk szót. Minden tekintetben nagyon mély benyomást tett az az innovatív hozzáállás, mellyel a problémákhoz közelítettek. Mindent egybevetve nagy érdeklődéssel tekintek a folytatásra és az előrehaladásukra következő magyarországi látogatásaim alkalmával. A Balaton és térsége — túl azon, hogy gyönyörű — fontos gazdasági erőforrást is jelent Magyarország számára. Mivel a turizmus hasonlóképpen fontos gazdasági tényezője Dél-Karolina államnak, a magam részéről különös érzékenységgel nyugtáztam azt az igényüket, hogy egy kellemes és attratkív környezetet tudjanak fenntartani. Ezért is gyakorolt rám mély benyomást, ahogy a tó körül keletkező szennyvizekben megjelenő kénhidrogén problémát próbálják megoldani. A szennyvizekbe adagolt nitrát nemcsak a szaghatást küszöböli ki, de megakadályozza a kénhidrogén képződését is és ezáltal csökkenti a vezetékek és az átemelők korrózióját is. Ez igen fontos, mivel alapvetően meghosszabbítja a szennyvízelvezető rendszerek élettartamát és ezen keresztül a. beinvesztált értékek védelmét is jelenti. Ön és munkatársai, valamint a BME partnerei részére csak ajánlani és támogatni tudom az ilyen újszerű és költséghatékony megoldásokat.” Az elismerés természetesen nem adhat megnyugvást. Az út elején tartunk, s a biztatás — különösen ha avatott szaktekintélytől érkezik—további hatékony lépésekre sarkall. (OVF) 5
