Víztükör, 1992 (32. évfolyam, 1-6. szám)
1992 / 4. szám
Mindenki másképp csinálja Vízrajzi tevékenység — Kolozsvárott A Kolozsvári Vízügyi Igazgatóság a Környezetvédelmi Minisztérium keretében működő „Romániai Vizek” Önálló Vállalatának egyik területi egysége. Hatásköre a Felső-Tisza mellékfolyóinak vízgyűjtő területeire terjed ki, úgymint a Visó, Iza, Túr, Szamos és Kraszna. Ezek összfelülete meghaladja a 22 ezer négyzetkilométert, a kadaszterezett folyóhálózat hossza pedig majdnem hétezer kilométer. Az uralkodó domborzati formák, melyeket ezek a vízrendszerek alakítanak igen változatosak, a 100 méter alatti síkságoktól a 2000 méter feletti havasokig. Ennek elsősorban litológiai és strukturális okai vannak. A vízjárás időbeni és térbeli sokszínűségét úgy az éghajlat, mint a növénytakaró változatossága is befolyásolja. Meg kell említenünk az emberi tevékenység fokozódó hatását a vízhálózat és a lefolyási viszonyok alakítására. Az említett területen a Vízügyi Igazgatóság meteorológiai, hidrológiai, hidrogeológiai, vízgazdálkodási, árvízvédelmi, karbantartási és tervezési tevékenységet folytat. A hidrológiai osztály hatáskörébe tartozik az adatgyűjtés és feldolgozás, előrejelzések kidolgozása, kisebb hidrológiai tanulmányok készítése és a fontosabb vízhasználók ellenőrzése. Az alapadatokat gyűjtő, észlelő és mérő hálózat az alábbi szerkezetre tagolódik: 98 vízrajzi állomás található a folyóvizeken; 93 vízhasználatot ellenőrző állomás; 2 kísérleti kisvízgyűjtő a lefolyások tanulmányozására; 98 vízhozam-nyilvántartó szerelvény a kisebb vízfolyásokon; 32 forrás, melyeknek vízhozamát és hőmérsékletét mérik; 6 vízrajzi állomás, melyek tározókon működnek: 139 hidrogeológiai állomás 283 kúttal, s végül, de nem utolsósorban 11 párolgásmérő. állomás. A 98 vízrajzi állomás a következőképpen oszlik meg: kettő működik a Tiszán, kilenc a Visó, nyolc-nyolc az Iza és a Túr, hatvanhárom a Szamos, nyolc pedig a Kraszna vízgyűjtő területein. A vízrajzi állomások mindegyikénél megfigyeléseket végeznek a vízállással, a víz és a levegő hőmérsékletével, a víz hordaléktöménységével és szennyezettségével, a szél erősségével és irányával kapcsolatban. A 98 vízmérce közül 40 szelvényében vízállásrajzolók is működnek. Minden mérce körzetében 5—10 kilométer hosszú mederszakaszt részletesen ellenőrzünk. Vízhozamméréseket 96, lebegtetett hordalékhozam-méréseket 56, és görgetetthordalék-méréseket 26 vízmércénél végeznek. 81 állomásnál a hó sűrűségét is mérik: víztartalék-számítás végett, míg 23-nál vízpróbákat vesznek fizikai-kémiai elemzés céljából. A 93 vízhasználat-ellenőrző állomás főleg az ipari központokban összpontosul és a ki- és bevezetett üzemvíz menynyiségét méri. A két kísérleti vízgyűjtő közül az egyik a Keleti Kárpátokban, a másik a Nyugati Dombvidéken található. Ezekben a helyi lefolyást tanulmányozzák behatóbban, kis területen: mérve a csapadékot, a beszivárgást, a párolgást, a hósűrűséget és a lefolyás elemeit. A hat tározón levő állomás a Kis-Szamoson, a Besztercén, a Fernezelyen, a Túron és a Krasznán levő tavak vízállását, víztartalékait, pillanatnyi víztömegét, be- és kifolyó vízhozamait, hőmérsékleti és jégviszonyait, az áramlásokat és a feltöltődést ellenőrzi. A 139 hidrogeológiai állomás főleg a Túr—Szamos— Kraszna síkságának talajvízállását követi. A 283 fúrásból 56-nál fizikai-kémiai elemzéseket is végeznek. A 11 párolgásmérő állomásból négynél a tározók felszínéről elpárolgott vízmenynyiséget mérik, míg hét esetben a párolgásmérő műszer a talaj felszínén található. Ez az észlelő és mérőhálózat hat hidrológiai központnak van alárendelve, melyek önálló vízgyűjtőmedencék vagy nagyobb vízgyűjtők egy részének tevékenységét irányítják és összegezik. így a besztercei hidrológiai központ a Nagyszamos vízgyűjtőjén végbemenő hidrológiai jelenségeket ellenőrzi. A kolozsvári hidrológiai központ a Kis-Szamos medencéjének folyóit tartja megfigyelés alatt. A zilahi hidrológiai központ a Dés alatti Szamos szakaszáért, valamint mellékfolyóiért, és a Kraszna felső vízgyűjtőjéért felel. A nagybányai hidrológiai központ a Szamos középső folyásának mellékfolyóit ellenőrzi, beleértve a Lápos medencéjét is. A szatmárnémeti hidrológiai központ a Szamos és a Kraszna alsó vízgyűjtőit, valamint a Tár vízgyűjtőjét ellenőrzi. A máramarosszigeti hidrolódiai központhoz a Visó és az Iza vízgyűjtő területei tartoznak. Az észlelő hálózat és a hid-22
