Víztükör, 1992 (32. évfolyam, 1-6. szám)
1992 / 4. szám
magnéziumionok és hidrogén-alumíniumionok közötti viszonyt. Ami azért súlyos veszély, mert az ionok közötti összefüggés az erdők fennmaradásának alapvető feltétele. Ismeretlen szemétdombok A hulladékok földbe, tengerekbe történő ürítése hosszú időn keresztül elfogadható, következményekkel nem járó megoldásnak tűnt. Az „eredmény": úgy a „normál", mint a „veszélyes" városi és ipari szemét veszélyes mértékben borítja Földünk nagy részét. A legtöbb esetben ezek mennyisége és összetevője is ismeretlen. Svédországban például ez ideig még csak dokumentálva sem voltak a szemétlerakó helyek. Az Egyesült Államokban 0,3 tonna veszélyes hulladék keletkezik évente városonként, ami 5,5 százalékkal nő minden éveben. Csak Németország területén 35 ezer ilyen szemétlerakó hely található. Méregdrága eltakarítás A kelet-európai országokban a helyzet még ennél is rosszabb. Lengyel-Szilézia Zabrze nevű városa az egyik legszennyezettebb régiója a Földnek. 200 ezer ember él egy 80 négyzetkilométeres területen, ahol szénbányák, kokszolóüzemek és más ipari létesítmények találhatók. A városi és az ipari szennyvíz zöme és a szemét bekerül a folyóba, avagy a szeméttelepekre, mindenféle kezelés és védelem nélkül. A nagy „munkálatok" befejeztével egy 14 hektáros terület marad hátra, ami erősen szennyezett kátránnyal, vegyszerekkel, azbeszttől és ólomérccel. Ennek eltakarítása többe kerülne, mint felépíteni egy új gyárat. Ezeket a tényeket figyelembe vévé még elgondolni is rossz, hogy hány ilyen vagy ehhez hasonló erősségű „vegyi bomba" ketyeg a keleti régiókban. Illegális szemétexport Nehéz meghatározni a veszélyes hulladékok mennyiségét és megjósolni a fertőző veszélyeket az ipari országokban. Az viszont köztudott, hogy a fejlett(ebb) országok az iparosodás kezdete óta szállítanak veszélyes hulladékot kevésbé fejlett országokba. 1987-ben az akkori NSZK 870 ezer tonna ipari hulladékot küldött testvérének, a hajdani NDK-nak. Számos ország már betiltotta az ipari hulladékok kivitelét, de az illegális csatornákon ismeretlenül folytatódik tovább e virágzó hulladékkereskedelem. Fertőzések felkelőben A vegyszerek tehát köröttünk vannak, senki sem tud(hat)ja, menynyi időt vesz igénybe, hogy meglássuk a következményeket es azok mértékét. Számos bizonyíték van arra, hogy a vegyi anyagok a földben megváltozhatnak és kiválthatnak új rákos és mutáns anyagokat. A kórokozók átváltozásától számítanunk kell eddig nem ismert új fertőzések megjelenésére. Egy világméretű „takarító" hadműveletet kellene megkezdeni, ami végigkísérné az elkövetkező generációkat is, aminek sikeres végrehajtása, feltétele a földi életnek. Ehhez a társadalom gyökeres szemléletváltására van szükség. De vajon készek vagyunk-e változni? A folyamatosan megújuló ipar immáron realitás: földmosó üzemek, talajvíztisztító gépek, átmosok, desztillálók állíthatók munkába. A lehetőség adott. A kérdés csupán az, hogy van-e bátorságunk hatástalanítani a „bombát" és kifizetni a számlát — azaz van-e bátorságunk „takarítani"! Kalamár Csaba (WATER FRONT) III. Tisza-Napok Szegeden , Csak európai gondolkodással lehet vizeinket megóvni A Tisza folyó és Tisza-völgy felszíni vizeinek minősége hosszú ideje élénken foglalkoztatja mindazokat, akik valamilyen módon kötődnek a térséghez. A korábbi években a terület felszíni vizeinek minőségét ismertető szőkébb szakmai tanácskozás mind szélesebb körben váltott ki érdeklődést: a szakemberek és a lakosság körében egyaránt. Ezen igényket figyelembe véve szervezte meg a Magyar Hidrológiai Társaság szegedi területi szervezete és a Magyar Tudományos Akadémia szegedi.akadémiai bizottságának föld- és környezettudományi szakbizottsága azt a kétnapos tanácskozást, amelyen a környezetvédelmi felügyelőségek és vízügyi igazgatóságok szakemberei ismertették ötéves tapasztalataikat. A nagy érdeklődéssel kísért tanácskozást dr. Kováts Gábor vízügyi igazgató nyitotta meg: hangsúlyozva, hogy ez a konferencia is bizonyítja, csak együttes munkával, európai gondolkodással lehet vizeinket megóvni, a természet minden tagja számára kellemessé és használhatóvá tenni. A megnyitó után a nyíregyházi, miskolci, debreceni és szolnoki szakemberek számoltak be megfigyeléseikről, mondták el véleményüket. A tanácskozás második napján a gyulai és szegedi szakemberek tartottak előadást, majd a konzultáció és vita után dr. Major Tibor, az ATIKÖFE igazgatója vonta meg a két nap munkájának mérlegét. A konferenciát a rendező szervek úgy igyekeztek lebonyolítani, hogy annak inkább a kerekasztal-beszélgetés és konzultációs jellege domborodjon ki. A Tisza-völgyben 1986—1991 között észlelt változások közül mindenki számára az jelentett meglepetést, hogy a miskolci kollegák mérései és következtetései szerint a Sajó vízminősége az elmúlt években javult. A résztvevő szakemberek ezt példaértékűnek ítélték meg, és a hatékony környezetvédelmi intézkedések és beavatkozások eredményeként könyvelték el. A mindvégig rendkívül szívélyes és baráti légkörben lezajlott tanácskozás ajánlásokat fogadott el, és kifejezte reményét, hogy öt év múlva ismét Szeged adhat otthont az immár hagyományos rendezvénynek, „IV. Tisza-Napok 1997" néven, ahol a környezetvédelmi szakemberek a vízügyesekkel ugyanolyan korrekt és baráti eszmecserét folytatnak majd, mint ez alkalommal. Ezzel is bizonyítva, hogy a szakmák közt igazán nincs ellentét, még ha ezt egyesek igyekeznek is gerjeszteni. (VÍZPART) 15
