Víztükör, 1992 (32. évfolyam, 1-6. szám)
1992 / 4. szám
A technikai fejlődés ára „Vegyi bombák” Az orvostudomány és a vegyipar gyors fejlődése századunkban számos áldást hozott az emberiség egészére. A fejlődéssel párhuzamban azonban megalkottuk azt a vegyi környezetet is, amelyben a felfedezhető új anyagok mind ez ideig ismeretlenek voltak a természetben. Ezeket az anyagokat szinte minden emberi tevékenység során használjuk. E tény, no meg az emberi tevékenység során a földbe, a talajvizekbe került vegyi szennyeződések ismeretlen, titkos „vegyi bombaként” veszélyeztetik az emberiséget: a bomba ugyanis előbb vagy utóbb, de kétséget kizáróan felrobban. A környezetbe kerülő vegyi anyagok egy része a természetes folyamatok által lebomlik, megsemmisül. Sajnos, a legtöbb közülük folytatja útját a levegőn keresztül a termőtalajba, a felszíni és a talajvizekbe, károsítva az ökoszisztémát. Napjainkban, amikor már ismerünk néhány vírust, megtanultuk, hogy a vegyszerek potenciális veszélyforrásai az egészségnek és a földi életnek, a látványos technikai fejlődés még mindig elvakítja az embereket: a világ lakossága csak elvétve gondol arra, hogy felelőtlen magatartásával mekkora kár(oka)t okoz a természetben. Szinte lehetetlen megállapítani, hogy a technikai fejlődéssel egy időben meginduló környezetpazarló magatartás már eddig is mekkora károkat okozott a bolygón. így aztán már az is nagy eredménynek számít, hogy mind többen értik: nem lehet büntetlenül folytatni a káros anyagok, vegyszerek kiöntését, elföldelését a természetbe. Jóllehet, mire ez a felismerés megfogalmazódott, addigra számos növény és állatfaj teljesen kipusztult, eltűnt mindörökre a Föld színéről. Bonyolult folyamatok Felszíni vizeink állapota viszonylag könnyen áttekinthető és dokumentálható, miközben talajvizeink szennyezettsége úgyszólván ismeretlen, mindaddig, amíg a mérgező anyagok nem károsítják az ivóvíz ellátást. A vegyi szennyezések eredete két fontos csoportra osztható. Az egyik forrás a mezőgazdaságban, fagazdaságokban használt műtrágyák, gyomirtók, rovarirtók és egyéb vegyszerek meggondolatlan szétszórásából ered. A másik pedig a szárazföldi-vízi szemétlerakóhelyek, a gyárak, olajkutak, bányák működésével, a nagy lakóövezetek szennyvizeivel, a hagyományos és nukleáris erőművek, és nem utolsósorban a levegő szennyezettségével indokolható. Ez azt is jelenti, hogy a talaj a másodlagos szennyező forrás. Ami alatt azt értjük, hogy ezen vegyszerek és összetevőik a földbe jutva tartósan megmaradnak és károsítják a termőtalajt. Sajnos még nem ismerjük eléggé ezen anyagok mozgását a földben, és nem vagyunk egészen tisztában azzal sem, hogy miként „nyeli el" földünk a mérgeket. így nem tudhatjuk azt sem, hogy mekkora mértékben érik el talajvizeinket, károsít(hat)va ivóvízkészleteink nagy részét. A határokat már túlléptük Sok ország fő ivóvízellátása a talajvizekre épül. Vegyünk néhány példát: Dánia majdnem 100 százalékban, Olaszország 85 százalékban, Németország 75 százalékban, Franciaország 60 százalékban alárendelt a földben található vízforrásoknak. A legújabb beszámoló, melyet benyújtottak az Európai Közösség minisztereinek, kimondja, hogy a talajvizek szenynyezettsége a közösség országaiban sokkal rosszabb a megengedett értéknél. Fia a szennyezés továbbra is folytatódik, akkor a határérték — ami 0,5 mg/l — az ivóvízben mérve a jelenleginek akár a többszörösét is elérheti. A talajvizek 65 százalékánál már most elért, 25 százalékánál pedig több mint tízszeresére rúg a határérték mértéke. Ezek az adatok főként a mezőgazdasági és az ipari területek jellemzői, de nincs biztonságban az egyéb területek talajvízkészlete sem. Az HASA becslése szerint az elkövetkező 50 évben megközelítőleg 60 ezer négyzetkilométer talajvízhálózat válik fertőzötté. Miközben a talaj savasodása is óriási méreteket ölthet. Megelőző intézkedések nélkül 2040-re bolygónk termőföldjeinek fele savasodhat el és mértéke elérheti a 4,0 pH-értéket. Egy ilyen arányú „fertőzés" megbontja a kalcium-STOCKHOLM WATER FR0ÜT NO. 2- MAY 1992 - A FORUM FOR GLOBAL WATER ISSUES CHEMICAL BOMBS TICKING EVERYWHERE The chemical contamination ol soil and groundwater that has occurred on a scale that is enormous, though unknown in J detail, is regarded as a chemical time •* That Is the price we are nowhaving to pay for technological development. writes Janus/ NlemczynowK./, at Lund University. Sweden. PRIZE FOR GOOD TEAM1 The Department of Environmental Engineering h e, Tdt l)h ic а /у n jversity of Denmark has a long-standinRiiiy^mftaifil^puMtion1!!!' . academic and engineering circles. Under Professor Poul Harremois, it has managed to combiведоепу^ practical .' applications in the water conservation indüttfe ’ ' • .1 &PJ That's why the department was ehpstn/by the Stockhofrt YAW Foundation as the winner of the 199’ StOcjlihoIrn Witer.PHzi, wprjh SI50,000. Г • _ ______________■ *»• ' v- ■ LEADING WATER SCIENTISTS TO STOCKHOLM Many prominent scientists industrialists capital between 10 and U August to atti 600 participants are expected 14
