Víztükör, 1992 (32. évfolyam, 1-6. szám)

1992 / 4. szám

désének. Jelenleg a víz ára max. 9,6 ATS/m3, ami nem teljesen fedezi a fejlesztési költsé­geket. A szükséges jövendőbeli fejlesztése­ket is figyelembe véve Suchomel úr az elfo­gadható árat 15-25 ATS/m3-re becsülte. A hálózati veszteség átlagértéke 12-14 száza­lék. Az új elképzelések érvényesítése nyilván­valóan gondokat fog okozni. Ezért a Bécsi Vízmű vezetője még intenzívebb PR munkát tart szükségesnek. A terveket decentralizál­ni kell és ellenőrizni a vízveszteségeket. Ugyancsak fontos feladat a víztározók össze­hangolt irányítása, a katasztrófákra való jobb felkészülés és az oktatás. Ismerősen csengő célkitűzések! A szennyvíztisztítás helyzetéről Dr. Helmut Renner egyetemi professzor adott adatokat szórványosan közlő tájékoztatást. 1990 óta Ausztriában két törvény foglalkozik a szenny­­vizekekkel: a megújított vízjogi törvény (WRG), illetve a hulladékgazdálkodási tör­vény. Az előadó szorgalmazta a háztartási hulladékok újra felhasználását (recycling, re­­cirkuláció) és a víztakarékos szerelvények al­kalmazását. A háztartásokban számos olyan vízhasználat van, ami nem igényel ivó­vízminőséget. Ugyanakkor a sokak által ja­vasolt új, kettős elosztó hálózatot közgazda­­sági nonszenszként értékelte az előadó. Fel­hívta a figyelmet az Európai Közösség szennyvízbevezetési előírásaiban foglaltak­hoz való alkalmazkodásra. Ausztriában szin­tén vitára és nem eldöntött vitára ad okot a szennyvizek mezőgazdasági hasznosítása. Végezetül az előadó felhívta a figyelmet az alábbiakra: a darabos hulladékok aprítása, a vízöblítés ritkább alkalmazása, a szennyvi­zek monitoringja és egyes szennyezőanya­gok tiltása. John Malanchuk svájci—amerikai vegyes vállalati vezető a közép-kelet-európai kör­nyezetvédelmi vállalkozási nehézségekről beszélt. Kétségtelen helytálló megállapítá­sai ellenére inkább elriasztotta, mint bíztatta a régiónkba törekvő vállalkozókat. Franz Trieb mérnök ismertette a vízsugaras vágási technológiát. Elvileg minden folya­dék felhasználható erre a célra, de a víznek, mint munkafolyadéknak alapvető előnyei vannak. A víz ugyanis nem mérgező, nem gyúlékony, vegyileg semleges, környezetba­rát, olcsó és csanem ideális vágóeszköz. „A víz és a tudomány" szekció vitaindító előadását Dr. Hans Sampl, a tartományi környzetvédelmi iroda képviselője tartotta Karintia vízminőség-védelmi eredményeiről. Már 1932-ben megállapították, hogy a karin­­tiai tavak fokozatosan szennyeződnek a tó­parti beépítések és a növekvő mértékű turiz­mus miatt. A figyelmeztetéseket ekkor még nem vették komolyan, Az 1963-ban a Wört­­hi-tóban megjelenő vörösalga irányította rá a hatóság figyelmét a veszélyre. A karintiai tavak védelme érdekében ekkor egy Euró­­pa-érdeklődést keltő programot indítottak. 1970 és 1980 között 5 milliárd ATS-t fordítot­tak szennyvíztisztítási beruházásokra a tóvi­déken. Ennek eredményeként valamennyi szennyvizet elvezették a tóparti települések­ről, korszerű tisztítótelepeket építettek. 1980 és 1990 között a folyóvizek tisztítása került előtérbe. Karintiában a fő szennyező a vegyipar és a fafeldolgozó ipar, amelyek csaknem 2 millió LAE szennyeződéssel terhel­ték a Dráva mellékfolyóit. Ebben az időben a Lavant, a Vellach és a Glan a legszennye­zettebb vízfolyások voltak Ausztriában. A szennyező üzemek bezárásával, illetve mo­dernizálásával elérték, hogy valamennyi fo­lyóvíz minősége legalább II., ill. III. osztályú. Jelenleg a felszín alatti vizek védelmére for­dítják a legnagyobb figyelmet. További előadások az alpesi vízellátás problémáit, ill. új biológiai szennyvíztisztítási technológiákat ismertettek. „A víz és politika" szekcióban Germano Bulgarelli, a FEDERGASACQUA elnöke tájé­koztatást adott az olasz vízügyi szervezet át­szervezéséről. Galli képviselő javaslata alap­ján, elsősorban francia és angol példák fi­gyelembevételével tervezik a vízgyűjtők sze­rinti új szervezet kialakítását. A közmű vállala­tok számát csökkenteni, a regionális együtt­működést növelni kívánják. A vízdíjak megál­lapításának az angliai példát tekintik mérv­adónak. Dr. Christa Voigt asszony, az Osztrák Öko­fond vezérigazgatójának előadása kap­csán érdekes vita bontakozott ki a szenny­víziszapok elhelyezési lehetőségeiről. Az osztrák illetékesek szerint a magasabb tisztí­tási hatásfokra való törekvés hátrányos, de nem veszélyes mellékterméke a szennyvíz­­iszap. Túlzottnak tartották a szennyvízisza­pok veszélyes hulladékká való nyilvánítását. Jiri Rosicky, a prágai Hydroprojekt vezér­­igazgatója tájékoztatást adott az Elba-pro­­jectről. Egy müncheni intézet bevonásával tervezik a német—cseh—lengyel fekete há­romszög vizeinek fokozottabb védelmét. További előadások az Európai Közösség­hez való csatlakozásból adódó feladatok­ról beszéltek. Dr. Wolfgang Wolte EK nagy­követ „közös vízgazdálkodási térségeként jellemezte a jövőt. A konferencia az összes résztvevő és kiállí­tó bevonásával egy nagy pódiumvitával zárult. Papp Kálmán 13

Next

/
Thumbnails
Contents