Víztükör, 1992 (32. évfolyam, 1-6. szám)

1992 / 4. szám

vő (К. S., T. P.) szerint végleges kijelentés nem hangzott el. A miniszter úr igényt tart a véleményekre. Az igazgatókéra is. Erre készülünk Hajdúszoboszló óta. De hiába vagyunk legalább 90 százalékig közös nevezőn, mit ér az, ha nem rögzíthettük le. Mit ér a római-parti egyezség, ha egy hónappal később is ott tartunk, ahol régen? Közben egy Miskolc óta nem tapasztalt hevességű dunántúli vita zajlik a jelenlevők szórakoztatására, összemérve a Viharsarok és a BVK összemérhetetlenségét.

Felvillan egy megoldásszerűség. Az elegáns, az operatív (végrehajtó, szolgáltató) felelősséggel nem terhelt, de a gazda teljes körű rendelkező jogosítványával és természetesen vastag pénztárcával, jó szakembergárdával ellátott Vízügyi Igazgatóság látomása. Példákat js hallunk: Horvátországból B. Á.-tól jól részletezve a működés mechanizmusát. G. P. hollandiai analógiát hoz és a magyar történelmet idézi (folyam- és kultúrmérnöki urak és társulati „rabszolgák"). Fejtegeti a megvalósítás ma megvalósíthatatlannak látszó feltételrendszerét, egyszerűen az anyagiakat. Erősen ide vágnak A. E.-nek a vízrajzi konzultációs továbbképzés keretében előadott elképzelései. Van aki rendelkezik és van aki csinálja. (Ha van, akkor jó, de legyen!)

Többen üdvözlik az elmondottakat, de nem. jellemző a lelkesedés. Dr. S. Ö. a külföldi példák között tallóz. Talál mindenfélét, de óva int a szolgai másolástól, mint ahogy azt B. Á. is említi a testvéri (bocsánat: szomszédos) Ausztriára vonatkozóan. Dr. S. Ö. korábbi gondolatához, a törvényekben foglaltakhoz való igazodás gondolatához kapcsolódóan néhányon veszik a bátorságot és a készülő vízügyi törvény 41. § (1) bek.-ét idézik: „a vízkárelhárítást a védekező szervezeteknek elsősorban saját erejükkel kell ellátni". De mi ennek a mértéke, vetik oda többen, például Sz. F. Az egzakt védelmi potenciál meghatározására tett szárnyaszegett kísérletet G. P., minimális sikerrel. Ennél jobb volt a délelőtt megnyilatkozó Dusza János főosztályvezetőre hivatkozni az alapító okirat elkészítésével kapcsolatban. Mert, ha elkészül az okirat, az már befolyásol(hat) valamit.

Az eddig bölcs hallgatásba merülő P. I. veti föl az átalakulás legelemibb feltételeinek a kérdését. Mik gátolnak igazán bennünket? Sorolja: a vagyonzárlat, a gazdasági átalakításból való kizártságunk, és a jogszabályi kötöttségeink. Ez nem titok azok előtt sem, akik a sorsunkról döntenek. P. I. sorolja, hogy mi mindent tudott volna a terheiből leadni, ha tehette volna. (Egyetértés mindenki részéről). Dr. F. B. korrigál. Az új szervezetnek gondoskodnia kell a működés alapjairól. Ma nincs, aki elvállaja ezt az ismert költségvetési nehézségek közepette. Z. I. hallgatását radikális intézkedéseinek bejelentésével töri meg. Ő mindent privatizált. (Itt a mondat vége.) A P. I. féle jövőkép gyakorlatiasabb,^ mert elegáns változat. Áll. igazgatáshatóság, üzemelés-fenntartás. Termelés csak az utóbbi feladatkör mértékéig. A többi holding. Ez mindenkinek jó (már a rómain is ebben egyeztünk meg), de a tevékenységi kör elhatárolását precízen el kell végezni.

Többen és többször említik (J. Gy. különös nyomatékkai), hogy az ÖKO Rt. által felvázolt struktúra felé kell menni, de határozottabban, mert az idő sürget. Az elmondottakat P. F. foglalja össze. Örülne, ha az ilyen vitákat olykor a magasabb vezetőink is meghallgatnák. Meggyőződhetnének a vizigek elkötelezettségéről, szakmaszeretetéről. Talán az elöljáróink pontosabb képet kapnának arról, amit В. T. és K. G. több ízben felvetettek: mit hoz és mit vihet a víz? Összegzés: dr. F. B. és P. F. kifejtették, azt a változatot kell keresni, amely mindenkinek a működőképességét megtartja és ugyanakkor a legnagyobb mértékben jelent átalakítást is.

És ezzel vége az értekezletnek (és a tudósításnak is).

G. P.

VIZCSEPPEK

Megjelenését nem a divat ösztönözte, hanem az a hit, hogy információival közelebb hozza egymáshoz az igazgatóság dolgozóit, s ezzel egyidőben felvillantja a vízügy igazi arcát a más szakterületen dolgozók előtt. Mert a portré, ami napjainkban rólunk közkézen forog, igencsak torz, hamis.

Mi nem az Alföld ősi vízrendszerének tönkretevői vagyunk, hanem: a Tisza, a Kőrösvölgy árvizeinek megszabályozói; a sárrét mocsárvilágának lecsapolói; a Keleti és Nyugati főcsatornák rendszereiben öntözővizet biztosítók, ami az aszályos években nélkülözhetetlen; a belvízi csatornák, szivattyútelepek és tározók építői, üzemeltetői; a vezetékes, jó ivóvíz elterjedésének a kovásza; az élővizek vízszennyeződéseinek észlelői és elhárítoi; a tájba simuló, fákkal, erdőkkel övezett vízilétesítmények tervezői, megvalósítói, gondozói; a vízügyi hatóság, mely a társadalom érdekeit védi a vízkincs szakszerű jogi kezelésével; tisztességes, szorgalmas, szakmailag jól felkészült, természeti csapások elleni védekezéskor fáradságot nem ismerő embereknek munkát adó szervezet.

E tevékenységek tették lehetővé, hogy kiépüljenek az Alföld útjai, vasútjai, fejlődjenek települései, csökkenjenek az ár- és belvízkárok, biztonságosabb legyen a mezőgazdasági termelés, vezetékes, jó ivóvizet ihassanak az ittlakók.

A VÍZCSEPPEKRE visszatérve, ez a kiadvány terjedelménél fogva nem vállalkozik tudományos cikkek közlésére. (Erre a vízügyi szakfolyóiratok a hivatottak.) Közérdeklődésre számot tartó intézkedések, rendeletek, események bemutatása, az igazgatóság céljainak, eredményeinek, gondjainak ismertetése a szerkesztők vállalt feladata.

Esetenként bemutatva egyegy munkatársuk életét, tevékenységét, önvallomását. A testvérkiadványokból átveszik a tanulságos cikkeket. Megjelenésük gyakoriságát az élethez és az anyagi lehetőségekhez igazítják.

A szerkesztők azt tartják ars poeticájuknak, hogy segítsék az igazgatóságot a társadalom által elvárt igények minél magasabb szintű kielégítésében, de egyben jó irányba befolyásolják is: szakmai tudásuk alapján.

Ha csak egy VÍZCSEPPEL is segíteni tudják ennek elérését, megjelenésük nem lesz hiábavaló.

7