Magyar Vízgazdálkodás - Víztükör, 1991 (31. évfolyam 1-6. szám)
1991 / 1. szám
MERRE IS FOLYIK TULAJDONKÉPPEN A TISZA? Fölöslegesnek tűnik a kérdés, hiszen a víz mindig a mélyebb helyeket keresi. De, hogyan magyarázzuk azt a tapasztalatot, hogy a tiszai árhullámok Szegeden vagy Zentán rendszeresen hamarább elérik tetőző vízállásukat, mint Szolnokon? Árvíz idején talán megszűnik a hidraulika alaptörvényeinek ismert érvényessége? Más szóval? A duzzasztómú'vek - ha üzemben vannak - mesterséges akadályok a vízfolyás útjában. A felettük lévő folyószakasz vízszintjét nagy távolságokig magasabbra emelik a természetesnél. Ugyanakkor, a duzzasztott vízszint lejtése (szaknyelven: ,,esés”-e) lényegesebb kisebb lesz, mint addig. Emiatt lelassul a víz folyási sebessége - ezt a duzzasztott szakaszban úszók vagy csónakázók jól tudják -, de az áramlás iránya nem fordul ellenkezőre. Hirtelen elengedik a vizet a duzzasztóművön? Az áramlás meggyorsul, hiszen ez az esés is megnőtt. Az áramlás iránya ekkor sem változik. A vízszint duzzasztása, vagy lesüllyesztése tehát a vízfolyás irányát nem változtathatja meg. Mikszáth Kálmán szerelmesei a „Különös házasság”-ban így csak a hidraulika törvényei ellenére levelezhettek. Az ugyanis még lehetséges, hogy a kert alatti patakocska vizére papírhajót, a hajóra levelet tegyenek, s azt a folyásirányban továbbítsák. A válaszhoz azonban a víz megduzzasztásával már nem fordíthatták meg az áramlási irányt, íróknak azonban ez is szabad... Miért áradnak a folyók? Tegyük még hozzá, hogy a működő tiszai duzzasztóművek - a tiszalöki, a kiskörei, vagy a jugoszláviai, törökbecsei - magasabb vízállásoknál üzemen kívül vannak. Céljuk is csak a kisebb vizek szintjének emelése, s műszakilag sem alkalmasak nagyobb vizek duzzasztására. Az árvíznél tapasztalt ellentétes mozgásokat a duzzasztóművek működése nem indokolja. A folyók vízállása megnövekedhet, ha felülről több víz érkezik, mint addig, süllyedhet, ha kevesebb jön. Akkor is árad azonban a víz, ha lejjebb megemelik egy duzzasztómű átbukási magasságát, és akkor is apad, ha lesüllyesztik azt. A vízparti szemlélő nem tudhatja, hogy azért árad, vagy apad a folyó vízállása, mert a felülről jövő vízmennyiségek változtak meg, vagy, hogy lent egy duzzasztóművön igazítottak. Ha sem duzzasztás, sem vízszínsülylyesztés nincs, az időegység alatt elfolyó vízmennyiség (az ún. „tömegáram”, a vízügyi szaktudomány elnevezése szerint: „vízhozam") és a vízállás meghatározott, és a meder alakjától is függő összefüggésben áll egymással, amelynek matematikai egyenlete is megállapítható, különböző, vízsebességméréseken alapuló vizsgálatokkal. Minél nagyobb a vízhozam, továbbvezetéséhez annál magasabb vízállásra van szükség. Ha viszont duzzasztási, vagy süllyesztési hatás éri a folyó vízszínét, a vízhozam és a vízállás közti eredeti összefüggés felborul. A csökkent vízszínesés miatt lecsökkent sebesség következtében duzzasztott állapotban ugyanazon a keresztmetszeti felületen kevesebb vízhozam folyik át, mint addig. Süllyesztett állapotban a megnőtt vízszínesés a víz sebességére növelőén hat, így a keresztmetszeti felületen több vízhozam jut át a kiindulási állapothoz képest. Most már csak arra várunk feleletet, hogy a folyókon csak a mesterséges duzzasztóművekkel lehet-e a vízszint duzzasztását, vagy süllyesztését előidézni, vagy más módon is? Mert, ha természetes okok is duzzasztott, vagy süllyesztett vízszíntállapotokra vezethetnek, akkor a víz áradásának, vagy apadásának kétfajta oka egymásra is hathat és hatásaikban összetevődhetnek, anélkül, hogy ezt a folyamatot emberi beavatkozással vezérelni lehetne. Elvileg kétségkívül adott a lehetősége annak, hogy a Duna magas vízállásai nehezítsék, alacsony vízállásai könnyítsék a Tisza vizének fogadását, éppen duzzasztó- és süllyesztő szerepüknél fogva. Ugyancsak ilyen szerepe lehet a Marosnak, Körösnek, vagy más mellékfolyóknak is. Minden elméleti vizsgálódás próbái mérhető tények. Nézzük tehát, hogyan is vonultak le a Tisza eddigi nagyobb árhullámai. A vízgyűjtőterület hegyi, dombsági részén esők esnek, hótakaró olvad. A kisebb, majd a nagyobb mellékfolyók vízzel telnek meg. Hamarosan a Tisza is árad, az áradás eléri a töltésezett, síkvidéki szakaszát. A vásárosnaményi vízmércén- az első fontosabb vízmércénkén a Szamos betorkolása után - növekednek a vízállások, majd elérik csúcsértéküket. Tetőzik a folyó. Ezt követően apad. Ez a jelenség megismétlődik Tokajban, ha a Bodrogon közben nem történt rendkívüli esemény, nagyjából 4 nap múlva. Ha Szolnokon újabb 6 nap, Szegeden további 4 nap, és Titelnél, a torkolatban további 3 nap múlva ismétlődik a tetőzés, akkor azt mondhatjuk, hogy a Tisza árhulláma mellékfolyók lényeges hatása nélkül célba tér: befogadta a Duna. Persze, még a viszonylag zavartalanul haladó árhullámok sem ennyire pontosak. Levonulási idejükben kisebb-nagyobb eltérések is lehetnek. A lényeges az, hogy a most idealizált árhullámnak, vagy a közelítően azonos feltételek közt vonuló árhullámnak a tetőzésekre vonatkozó sebessége 40-45 cm/s (kb. 35-40 km naponként), holott a víz áramlási sebessége ilyenkor átlagosan 100 cm/s is lehet. Addig tehát, amíg a víz részecskéi egy nap alatt 85 - 90 km-t is megtehetnek, az árhullám tetőzésének haladása ennek a felét sem éri el. Az árhullám így nem a víz hátán utazik, sőt, attól függetlennek látszik. Nem lehetséges, hogy iránya is független lehessen a vízáramlás irányától? Még nagyobb a meglepetésünk, ha a mellékfolyók is „dolgoznak”. Ez az eset az általánosabb, hiszen az észlelési adatok szerint az árvizeknek legalább a 70%-ában a Tisza mellékfolyói a főfolyóval egyidejűén jelentős vízmennyiségeket szállítottak. Ha a Bodrog nagyobb vízmennyiségeket hoz, úgy előfordulhat, hogy a Vásárosnamény felől közeledő árhullám tetőzésének sebessége lassulni kezd, s akár 1-2 napra meg is áll. Tokaj után még a Sajó is hathat, de a Sajón túl is előfordulhat a tetőzés vonulásának erős lassulása. Annyira, hogy közben újabb árhullámok hagyhatják el Vásárosnaményt és a Sajón túl is előfordulhat a tetőzés vonulásának erős lassulása. Annyira, hogy közben újabb árhullámok hagyhatják el Vásárosnaményt és a Tokaj-Szolnok folyószakaszban utólérhetik a lelassult megelőzőt. A tetőzés csak nagy késéssel jut át Szolnokon. És, közben Szolnok alatt mit látunk? Szeged és Titel között már a szolnoki tetőzés előtt 1-2 nappal elérte a vízállás tetőző értékeit, Szeged fölött pedig fokozatosan halad visszafelé a tetőzés folyamata. Leginkább Tiszaug az a pont, ahol a két irányból érkező tetőzés találkozik, s így az árhullám rendszerint nem a Tisza torkolatában fejeződik be, hanem valahol Csöng-
