Magyar Vízgazdálkodás - Víztükör, 1991 (31. évfolyam 1-6. szám)

1991 / 3. szám

tesítésével tette védetté a tavat és környékét. 1991-ben pedig a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium 2/1991. (II. 9.) sz. rendeletében a tájvédelmi körzetet Fertő tavi Nemzeti Parkká nyüvánította.

A tó hasznosítását a természeti adottságokon kívül nagymértékben befolyásolta határvíz jellege, s mint üyen, elvolt zárva a látogatók elöl, belépés csak nagyon szigorú ellenőrzés alapján, különleges engedéllyel volt lehetséges. Ez az elzártság volt az oka, hogy magyar területen a hasznosítási és a kutatási, szabályozási tevékenység csak mintegy 20-21 éves múltra tekinthet vissza. A közelmúlt kutatásainak kezdetét az 1963-67-ben elvégzett tófelmérés jelentette. 1970 óta rendszeres meteorológiai megfigyeléseket végeznek. 1975-ben pedig megkezdődött a rendszeres kutatómunka, melynek számottevő eredményeit a műszaki tervezésben ma már egyre jobban hasznosítani lehet. Ugyancsak megindultak a konkrét szabályozási munkálatok, és ha vontatottan is, de fokozatosan kialakult a Fertőrákosi Vízitelep mai arculata. A Fertőrákosi öböl kotrásából kikerült iszapból alakult a strand, a kiszolgáló épületek és egyéb ellátó létesítmények, a parkolók, az öltözők. Megépült a vízitelephez vezető út, az üdülők megközelítését szolgáló mólórendszer, a strandot védő főmóló és korlátozottan kiépült az infrastruktúra (vízellátás, szennyvízelhelyezés, villany) mintegy 900-1000 főre. Ez az akkori igényeket még kielégítette.

A határmegközelítés szigorú előírásainak fokozatos enyhülésével a közvélemény és a szakmai körök figyelme mindinkább a Fertő tó felé fordult.

Alapos előkészítés után 1983-ban készült el a Fertő tó általános szabályozási terve. Ez az addigi kutatási eredményekre támaszkodva széles körű társadalmi részvétel mellett tartalmazza mindazon vízgazdálkodási beavatkozásokat, amelyek hozzájárulnak a tó elöregedési folyamatainak megállításához, természeti értékeinek megőrzéséhez és a hasznosítás kibővítése iránti társadalmi igény kielégítéséhez. A tervezett beavatkozások döntően a Fertőrákosi öbölre koncentrálódtak. Amiként az itt előirányzott munkák is (mederkotrás, vízfelületnövelés, a Bokor sziget clkotrása, a nádszélkotrás) az előzőekben vázoltak elérése érdekében kezdődtek meg. Az öböl szabad vízfelületének növelése egyúttal a vízminőség megóvását és a hordalékmérleg javítását is célozza. A Madárvárta öbölben (szigorúan védett terület a tó keleti részén), amely a második legnagyobb szabad vízifelület, a beavatkozások célja a jelenlegi állapot megőrzése. Csupán egyetlen nagyobb beavatkozást tűztünk ki célul, nevezetesen a tó lecsapoló rendszerének rekonstrukcióját, amely elengedhetetlen a korszerű vízszintszabályozási feladatok megoldásánál.

A tó nagyon jelentős nádasvilágának a jellegzetessége a csatornahálózat, amit a Nádgazdaság hozott létre a régi árokhálózatra települve. Ezek a csatornák sűrűn behálózzák a nádast. A 4-6 méter széles, nagyobb vízijárművel is járható csatornák hossza is tetemes (58 km), de igazán a 2 méter széles kis nádszállító csatornák hossza jelentős (270 km). A víziközlekcdés és nádszállítás mellett a nádasok élővízzel való ellátásában van nagy szerepük. Ahol a nádasok vízcseréje nem megoldott, ott a pangó víz tápanyagban feldúsul, oxigénben szegény „barna” víz jön létre. Az ilyen területeken a nád mocsarasodik, erősen megritkul, berohad, és a végeredmény: a nádas nem vesz részt az öntisztító folyamatokban. Sőt maga is közvetlen okozója lesz a vízminőségromlásnak, a természeti értékek pusztulásának, a tó használhatatlanná válásának, jelentősen meggyorsítva az eutrofizációs folyamatot. Ilyesformán érdemes hangsúlyozni: a szabályozási munkákkal elsősorban a mezőgazdaság, a halászat, a nádgazdálkodás, a vízgazdálkodás, a természetvédelem, az üdülés, a fürdés, a vízisport, az idegenforgalom, a szabadidő eltöltés terén megtapasztalható igények teljesítését kell elősegíteni.

Jelentőségének megfelelően külön kell foglalkozni a Fertő tó humán célú hasznosításának lehetőségeivel. A szakemberek a tó környékén egy-egy nyári vasárnapi csúcslétszámot a 70-es évek végén 8000 főre becsülték, amely 2000-re mintegy 26000-re emelkedhet.

Az élet rövid idő alatt rácáfolt ezekre a prognózisokra. A határzár 1989. évi megszüntetésével ugrásszerűen megnövekedett az igény. 1989. év augusztusában jobban még csak a környéken lakók rohanták meg a Fertőt, de rövid idő alatt megindult az idegenforgalom az ország minden részéből és külföldről is. Ezt a társadalmi nyomást és a Fertő tóban rejlő lehetőséget felismerve, a Közlekedési, Hírközlési és Építésügyi Minisztérium, a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium több más tárcával és a Győr-Sopron Megyei Tanács VB., továbbá a Sopron-Kőszeg-hegyaljai Intéző Bizottsággal közösen trA Fertő tó és környezetének rendezése, idegenforgalmi hasznosítása" címmel tervpályázatot írt ki még 1989-ben. Az eltérő megközelítésmód ellenére abban minden pályázat megegyezett, hogy a Fertő tó magyarországi hasznosítása előtt nagy jövő áll.

Az idegenforgalom, az üdülés ugrásszerű fejlődésének azonban árnyoldalai is vannak. Sajnos a fejlődéssel nem tartott lépést sem a tókörnyék, sem a Fertőrákosi öböl infrastruktúrájának fejlesztése. Legnagyobb gondot az jelenti, hogy nem megoldott a szennyvízkezelés. A tómenti falvakból, településekről a szennyvíz tisztítatlanul jut a Fertőbe. Ennek káros hatását a széles nádsáv ideig-óráig kiszűri, de hosszabb távon nem kerülhetők el a negatív hatások. Nem nehéz elgondolni mit jelent 10-15 ezer ember jelenléte ott, ahol a közmüvek maximum 1 ezer főre épültek ki, ráadásul ezek is korszerűtlenek. A hasznosítás kiterjesztésének tehát éppen a közművek elégtelen volta szab gátat. Ez az elégtelenség végső soron a vízminőség romlásában (és erre már 1990 nyarán utaló jelek voltak), a tó használhatatlanná válásában érhető tetten. A Fertőrákosi öböl az elnádasodás során egyre inkább zárt jelleget mutat, a vízcsere a tó többi részével korlátozott, és korlátozott a fízfelület nagysága is. A mintegy 5,6 négyzetkilométeres szabad vízfelület csak kis számú üdülőt képes károsodás nélkül befogadni.

A feszítő gondok, növekvő hasznosítási igény és a fokozott társadalmi érzékenység a természeti értékek megőrzése közötti szinte megoldhatatlannak tűnő ellentmondásokban csúcsosodnak ki. Az ellentmondások feloldása érdekében teendő legfontosabb feladatok a következők:

1. Megnyugtató módon rendezni kell a tavi területek tulajdonjogát.

2. A mai és a jövőbeni igényeknek megfelelően felül kell vizsgálni és korszerűsíteni szükséges a „Fertő tó általános szabályozási tervét”.

3. A legsürgősebb tószabályozási teendők mielőbbi elvégzése.

4. A lehető leghamarabb el kell készíteni a Fertő táj, ezen belül a Fertőrákosi öböl fejlesztési és részletes rendezési tervét.

5. Véglegesíteni és jogszabályilag rendezni kell a közös osztrák-magyar nemzeti parkra vonatkozó elképzeléseket, terveket.

6. Gondos tervezéssel meg kell valósítani a hasznosítás bővítésének infrastrukturális feltételeit, az alapközművektől egészen a kikötőkig.

JAKUS GYÖRGY Igazaató

Észak-dunántúli Vízügyi Igazgatóság