Magyar Vízgazdálkodás - Víztükör, 1991 (31. évfolyam 1-6. szám)

1991 / 3. szám

SZÉCHENYI EMLÉKEZETE A MAGYAR FÁKLYAHORDÓ lyA magyar fáklyahordó nyomában a tűzvész jár” úja Herczeg Ferenc trA Híd” című drámájában. E híres szavaknak valóságtar­talma volt. Egyesek a korhadt társadalom szárzúzóját, mások a reform későbbi hátráltatóját látták Széchenyiben. A legnagyobb magyar mindenképpen a láng hordozója volt, hiszen sem előtte, sem utána nem született olyan ember, aki annyit adott volna a ma­gyarnemzetnek, mint Ó. Vajon tudta-e Görgen doktor, hogy döblingi intézetének bete­ge a magyar társadalom és gazdaság fejlődésének útját nemcsak meghatározta, megteremtette, hanem mind a mai napig a magyar nép, urbánus polgár és gátőr, bankigazgató és bakter egyaránt Széchenyinek köszönheti létét. Nézem Friedrich von Amerling 1836-ban készült Széchenyi képmását. Az olajfestmény a Magyar Tudományos Akadémia tu­lajdona. Azé az Akadémiáé, melynek léte a gróf nevéhez fűződik. A nemes, kissé laza tartás, az átsütő tekintet, a Széchényi család­ra annyira jellemző dús semöldök előtt meg kell hajolnunk, és torkot szpritó az a márvány magány, amely a képről árad. A nagy ALKOTÓ mindig egyedül van. Tiszteljük, féltjük, akarjuk, de nem kívánjuk szoros közellétét, mert eleget bennünket! Ki is volt Széchenyi István ? Az 1791 -1860 közötti időszak mit ölel fel? Az apa, Széchényi Ferenc, két é-vel írta a nevét, a fiú, Széchenyi István, kiderítetlen okokból a másodikról az ékezetet elhagyta. Csak a kiejtés változatlan, mindkét nevet „Szécsényi”­­nek ejtjük. Az apa, „a nagy magyar”, a könyv fellegvárát, a mind­nyájunk számára elérhető szellemi kincsesházat, a Széchényi Könyvtárat teremtette meg. A fiú, „a legnagyobb magyar” a reformkereső kalapos király halálát követő évben születik. Élete átöleli a francia forradalom, Napóleon tündöklésének és bukásának időszakát, az európai sza­badságharcokat, Vörösmarty, Arany, Petőfi eget-földet elhomá­lyosító nagyságát, a Bach-korszakot, Goethe, Beethoven, Byron, Schubert, Walter Scott, Puskin, Hegel, Faraday, Ohm, Heine, Balzac, Victor Hugo, Gauss, Humboldt művészeti és tudo­mányos alkotó korszakát -, hogy csak néhány óriást ragadjunk ki a tudomány és a kultúra történetéből. A magyar fáklyahordozó beleszületett, és élte, harcolta, szen­vedte a XIX. század orogenetikus folyamatait, az üdvözítő fausti pillanatot. Festetich Juliánná legkisebb fiaként jött a világra Bécs­­ben 1791. szeptember 21-én. Az az őszi nap forradalmi tavasznak adott életet. A magyar népmesék csodálatos sejtése szerint min­dig a legkisebb fiú fordítja meg a SORS kerekét. A fiatal magyar főhadnagy mint futártiszt segítette a lipcsei csata szerencsés ki­menetelét. A Napoleónt legyőző szövetséges csapatokkal együtt vonult be Párizsba. Angliai és franciaországi utazásai ébresztet­ték rá, hogy a magyar haza középkori sötétségében fáklyát kell gyújtani, a demokrácia fáklyáját. „Hitel”, „Világ”, „Stádium” cí­mű munkáival nemzeti programot adott, megnyitotta az utat az ipar, a kereskedelem, a korszerű pénzgazdálkodás előtt. Gigászi küzdelemmel harcolt a rendiség konzervatív beszűkültsége ellen. Akadémiát alapít, ő hozza létre az első lótenyésztési egyesületet, elősegíti az Első Dunagózhajózási Társaság működését, megépíti a Lánchidat, hozzáfog a Vaskapu szabályozásához, Vásárhelyi Pállal együtt nekilendül a Tisza szabályozásának, lerakja a Nem­zeti Kaszinó alapjait, 1846-ban megnyitja a Pest - Vác közötti vas­útvonalat, és vízre bocsátja az első balatoni gőzhajót, majd az el­ső felelős magyar minisztériumban ellátja a közlekedésügyi mi­niszter feladatkörét. Aztán jönnek a látomások, a gyötrő önmarcangolások, az újra visszanyert szellemi frissesség, a gyilkos politikai pamfletek, a fo­kozott rendőri ellenőrzés és végül az a szörnyű április nap, ami­kor a golyó egy nemzet agyát robbantotta szét. „Nem tudom meg­menteni magam!” írta utolsó bejegyzését a „Napló”-ba. A nem­zet, a világ sem tudta - nem akarta?! - megmenteni őt. Ünnepeljük, emlékezünk, a különböző szakterületek hódol­nak alapítójuk előtt, próbáljuk a Széchenyi-arcképet a magunk hasonlatosságára átalakítani. Csak arra vigyázzunk, hogy Széché­nyi ne sérüljön, hanem velünk és bennünk élje tovább a fáklya­hordozó szerepét! DR. KÖTI LÁSZLÓ A Széchényi család címere, fafaragás isme­retlen mestertől a 17. sz.-ból Fotó: Schermann Ákos Széchenyi István és felesége 9

Next

/
Thumbnails
Contents