Magyar Vízgazdálkodás - Víztükör, 1991 (31. évfolyam 1-6. szám)
1991 / 2. szám
Az önkormányzati törvény rendelkezik a víziközművek tulajdonjogáról, mely szerint az eddigi állami tulajdonban lévő víziközmű létesítményeket - a kizárólagosan kincstári tulajdonba tartozó művek kivételével - önkormányzati tulajdonba kell adni. Ez a művek jellegétől függően - egy helyi önkormányzati, több helyi önkormányzat közös; megyei önkormányzati, illetve több megyei önkormányzat közös tulajdonát jelenti. A tulajdonlás vonatkozik a szolgáltató vállalatokra is, ahol is a volt tanácsi alapítású víz- és csatorna vállalatok a jogutód helyi vagy megyei önkormányzat tulajdonába kerülnek. A regionális vállalatok egyelőre állami vállalatok maradnak, a későbbiekben szó lehet arról, hogy több megyei önkormányzat közös vállalatai legyenek, vagy privatizálódjanak. Az ellátási felelősség és a tulajdonviszonyok ilyetén átalakulása magával hozta a kormányzati szervek (KHVM; OVF) valamint a VIZIG-ek feladatainak lényeges megváltozását, ami röviden így összegezhető:- a kormányzati szerveknek közvetlen ellátási felelőssége nincs,- az ágazati miniszter megállapítja a viziközmű szolgáltatás szakmai szabályait és ellenőrzi azok teljesítését,- figyelemmel kíséri, hogy az önkormányzatok eleget tesznek-e ellátási kötelezettségeiknek,- segíti az önkormányzatokat feladataik ellátásában. Az állami szerepvállalás a víziközművek fejlesztésében továbbra is nagymértékű kell, hogy maradjon, viszont ez az önkormányzatok beruházásaihoz adott címzett és céltámogatásokban jelenik meg. Érdemes hangsúlyozni: a víziközműfejlesztésben nagy valószínűséggel rövid időn belül megszűnnek a korábbiakban célcsoportos központi beruházásoknak, jelenleg kormányzati szervek beruházásainak nevezett beruházások. Az Európai Közösség irányelvei Az EK a tagállamok vízvédelmének egyesítése érdekében 1975-től kezdődően különféle szabályokat hozott létre. Ennek leginkább elterjedt formái az irányelvek. Az Európai Gazdasági Közösség 1957. március 25-i alapító szerződése 189. cikkelyének értelmében az EK irányelvek a megszabott határidőnek megfelelően átvezetendők a tagországok nemzeti jogrendjébe. Az EK a vízvédelmi szabályozásban két elvet érvényesít. Egyrészről vízhasználati célok (ivóvízellátás, fürdés, halélettan, stb.) szerinti vízminőségi célokat fogalmaznak meg, másrészről a problematikus szennyezőanyagokra (toxikus, rezisztens, bioakkumulációs, stb.) koncentrációs és terhelési határértékeket állapítanak meg. Ilyen tartalmú irányelveket 1975 óta adnak ki. Az Európa Tanács 1988. június 28-i, a Környezeti Kérdésekről szóló ülésén hozott határozata felszólította az EK Bizottságot, hogy az „Európai Közösségek Vízügyi Politikája” címmel 1988. június 27-28-án Frankfurtban tartott miniszteri szeminárium végkövetkeztetéseinek figyelembevételével tegyenek javaslatot a kommunális szennyvizek kezelése során követendő intézkedésekre. Ennek megfelelően a kommunális szennyvizek elvezetésére és kezelésére vonatkozóan 1989. novemberében elkészítették az irányelveket. Az EK irányelvek legfontosabb momentumai: 1. A tagországok fordítsanak gondot arra, hogy 1998. december 31-ig valamennyi településükön szennyvízcsatornázási rendszer legyen. 2. A tagországok biztosítsák, hogy a 2000 lakosegyenértéknél nagyobb 1 LE = 60g Ог BOI5 terhelést jelentő kommunális szennyvizeket kibocsátó településeknél 1998. december 31-ig biológiai vagy annak megfelelő tisztítására kerüljön sor. Követelménynek az elfolyó tisztított szennyvizekkel szemben:- BOI5 (nitrifikáció nélkül; 20°-on) - 25 mg/1 O2; 70 - 90%-os hatásfok- KOI - 100 mg/1 O2; 70%-os hatásfok- összes lebegőanyag - 30 mg/1 Az érzékenyebb, sérülékenyebb területeken (eutroflizárió veszély, tavak, stb.):- összes foszfor 1 mg/lP; 80%-os hatásfok- összes nitrogénlO mg/lN; 80%-os hatásfok 3. A tagországok ügyeljenek arra, hogy csatomaműveket úgy tervezzék, építsék és üzemeltessék, hogy azok bármely időjárási viszonyok mellett kielégítően működjenek. 4. A tagországok gondoskodjanak arról, hogy a települési közcsatornahálózatra csatlakozó ipari szennyvízkibocsátók 1991. december 31-ig megfelelő hatósági engedélyt szerezzenek. Ennek megfelelően a közcsatornahálózatra vezetett ipari szennyvizeket előtisztításnak kell alávetni. Az illetékes hatóságoknak gondoskodni kell arról, hogy az engedélyeket legalább négyévenként felülvizsgálják. 5. A tagországok gondoskodjanak arról, hogy a közvélemény 1991. december 31-től, kívánságra, haladéktalanul kimerítő és közérthető információt kaphasson a kommunális szennyvíz-elvezetésekről a következőit szerint:- katalógus, térképekkel az egyes települési szennyvízelvezetésekről az ahhoz csatlakozó kezelőberendezésekről,- a kiadott engedélyekről,- a hatósági vizsgálatokról, azok eredményeiről,- a befogadók vizsgálatáról. 6. A tagországoknak 1991. december 31-ig átfogó nemzeti programot kell készíteni az irányelvek végrehajtására, amit a Bizottsághoz be kell nyújtani. A programot, illetve az információkat évenként korszerűsíteni kell és erről a Bizottságot minden év június 30-ig kötelező tájékoztatni. 7. A tagországok gondoskodnak arról, hogy a települési csatornaművek és tartozékaik tervezéséért, üzemeltetéséért és a műszaki-tudományos tanácsadásért felelős szakemberek megfelelő képzésben részesüljenek, hogy feladataik ellátására képesek legyenek. A Bizottság a tagországok ebbeli munkáját segíteni szándékozik. Ftiactetaink 6« lehetőségeink Amennyiben hazánk előbb-utóbb a Közösség tagországává kíván válni, elkerülhetetlenül figyelemmel kell lennünk csatornázás-fejlesztési elképzeléseink kialakításánál az EK elvárásokra. Ennek megfelelően célszerű lenne az EK irányelveknek megfelelő nemzeti program kidolgozása és EK Bizottság felé annak jelzése, hogy hazánk csatlakozni kíván az EK kommunális szennyvízelvezetési és kezelési programhoz. A magyarországi csatomaellátottsági mutatók ismeretében az eddig megszokott fejlesztési nagyságrendek, beruházási- és finanszírozási konstrukciók mellett elvégezhetetlen feladatnak tűnik az 1998. december 31-i határidőre kitűzött feladatok végrehajtása, különösen ha az ország jelenleg még igen alacsony gazdasági erejét tekintjük. Hiszen csupán az egészséges ivóvízellátás megoldása - aminek az önkormányzati törvény prioritást biztosított - 30-70 milliárd Ftos fejlesztést igényel, a csatornázási szennyvíztisztítási feladatok pedig ennél legalább egy nagyságrenddel nagyobb költségigényűek. Kérdezhetné bárki: mit lehet itt egyáltalán csinálni, érdemes-e arra gondolni, hogy komolyan foglalkozzunk az EK 18
