Magyar Vízgazdálkodás - Víztükör, 1991 (31. évfolyam 1-6. szám)
1991 / 2. szám
Dr. Mujzer János - Dr. Nagyszeghy Ferenc - Dr. Tóth István: Vízgazdálkodás értékelemzéssel az ATEV üzemeiben A cikk szerzői bemutatják azt a környezetvédelmi okok miatti társadalmi nyomást, amely a vállalatot fokozottabb beavatkozásokra kónyszerítette. Külön-külön tárgyalják, mint eredményt, a felhasznált vizek, valamint a keletkező szennyvizek mennyiségének csökkentését és a szennyvizek minőségének javulását. A szerzők a cikket az értékelemzés! munkák tapasztalatainak ismertetésével és azok hozamainak összefoglalásával zárják. A cikk számos adat közlésével segíti az eredmények jobb megértését. Az Állatifehéije Takarmányokat Előállító Vállalatot az Országos Közellátási Hivatal 1949. július 1-jén alapította. Az eredeti célkitűzés szerint ezzel az állattenyésztés és a húsfeldolgozás járványmentességét kívánták biztosítani. Évtizedek elteltével a manufakturális munkát folyamatos feldolgozási technológia váltotta fel, melynek nyomán - mint önálló végtermék - megjelent a húsliszt, a csontliszt, a toll-liszt, a vérliszt, az ipari zsír és néhány vegyes fehérjeliszt-féleség. A fejlődés újabb ATEV üzemek létesítését és a régi elavultak megszüntetését igényelte, míg kialakult a ’80-as évek elejére a kilenc termelő üzem. Nagyságrendi sorrendben: Debrecen, Hódmezővásárhely, Tököl, Sárvár, Solt, Szolnok, Szikszó, Győr és Battonya. Napjainkban a vállalat - kilenc termelő üzemében és a központban - 1600 fővel 1,5 milliárd forintot megközelítő termelési értéket állít elő. Termelésének közel 15 százalékát exportálja. A vállalat - amellett, hogy eleget tesz járványmegelőző és eseti elhárító feladatainak - évente 200 000 tonna állati eredetű mellékterméket, ezen belül 50 000 tonna állati hullatetemet gyűjt be a húsipari vállalatoktól és az állattartó telepekről. Ebből a nyersanyagból több, mint 60 000 tonna 50% fehérje egyenértékű húslisztet ad vissza az állattenyésztésnek takarmanyozásra. Ez igen jelentős import megtakarítást, illetve exportot is jelent az ikertermékként keletkező kb. 20 000 t/év ipari zsírtermeléssel együtt. A cég megítélésénél figyelembe kell venni azt a tényt is, hogy tevékenységével az országban keletkező 300 000- 320 000 to/év mennyiségű hulladék nagyobb részét, amely még mellé I—II. veszélyességi osztályba sorolt veszélyes hulladék, nem kell megsemmisíteni (eltemetni). Ez ugyanis jelentős termőföld területet vonna ki minimum 25-30 évre a mezőgazdasági termelésből. Termékei három termékcsoportba sorolhatók:- állati eredetű melléktermékekből előállított húslisztek- az előzőek előállítása során kinyert ipari zsírok- egyéb termékek (állati és növényi eredetű fehéijéket tartalmazó keverékek) Környezetvédelmi okok, társadalmi nyomás Míg az ATEV által folytatott tevékenység kezdeteit az jellemezte, hogy alig voltak környezetvédelmet szolgáló berendezések, addig ma már mind a szennyvíztisztításnál, mind a bűztelenítésnél 3. generációs berendezéseket kényszerül telepíteni a vállalat. Két jellemző példa erre a sárvári üzem és a vizsgált szolnoki üzem. A helyzetet a sárvári üzem példáján lehet jól érzékeltetni. Az 1950-es évek végén, az 1960-as évek elején a sárvári üzem Közép-Európai szinten is modern volt a város lakott házaitól kb. 800-1000 méterre(!). Az időközben (1985-ben) végrehajtott rekonstrukció sem volt képes azonban lépést tartani a környezet által támasztott igényekkel, mivel a város egészen a Rába folyóig terjeszkedett. Az ATEV üzeme a folyó túlsó partján található, 50-100 méterre a lakott területtől. A környezetvédelmi előírások igen jelentős és folyamatos szigorodásán túlmenően Sárvár város idegenforgalmi megítélése és ilyen irányú céljai is jelentősen megváltoztak. Az addig csendes városban - főleg a meglévő gyógyvizek vonzó hatása miatt - ugrásszerűen megnőtt az idegenforgalom, ami további idegenforgalmi változásokat gerjesztett. Szállodák, szabadidős létesítmények és egyéb infrastrukturális létesítmények nőttek ki a földből szinte egyik napról a másikra. A város külföldiek általi látogatottsága - még az idegenforgalmi szezonon kívül eső téli időszakban is - nagymértékben megnőtt. A város és az ATEV üzem között a kialakult helyzet miatt feszültségek támadtak, és az ATEV amiatt, mert ma már közel esik a városhoz, további kiegészítő környezetvédelmi és üzembiztonságot szolgáló beruházásokra kényszerült. (Ennek értéke 1984 - 88 között elérte a 170 M Ft-ot, 2/3-ad részt saját forrásból, 1/3-ad részt állami támogatásból) A helyzet különösen veszélyes. Precedenst teremthet a többi ATEV üzem presszionálására, bezáratására. (Pedig fontos társadalmi, járványmegelőzési érdekek szólnak ez ellen.) A megoldás a következő irányban kereshető. Környezeti hatásvizsgálatot ne csak ipari létesítményeknél, hanem lakossági fejlesztések esetén (lakótelepek, üdülőterületek stb. kialakításakor) is - mégpedig azt megelőzően - kelljen végeztetni. így várhatóan elkerülhető, hogy az időben később kialakuló, bár akkor már jogosnak vélt, társadalmi nyomás végül is önveszélyeztető módon megkérdőjelezzen, bezárasson országos szinten 3-5, egyenként 200 -300 M Ft-os eszközértékű, fontos társadalmi funkciójú ipari létesítményeket, amelyek a városok terjeszkedése következtében kerültek közelebb a lakott területekhez. Értékelemzés előtt Az ATEV üzemeinél korábban szinte nem figyeltek a vízre, mint fontos nyersanyagra; nem vették figyelembe a szennyvíz előtisztító telepek tervezésénél kötelező 2/1979. OVH számú rendelet vonatkozó paragrafusait. így lényegében senki sem foglalkozott azzal, hogy ест-egy üzem miért használ föl éppen annyi köbméter vizet. Ezt az értéket esetenként még mérni sem tudták. így adódhatott az, hogy akár közel 300 enr/évet is elérhetett egy üzem fogyasztása. A frissvíz és a szennyvíz mennyiségi problémákat tovább bonyolította a speciális szennyvíz béltartalmának hiányos vagy hibás felmérése is. Olyan fejlesztési, döntéselőkészítési anyagok elkészítése volt a cél, amelyek lehetővé teszik egyrészt új, szennyvízkezelési technológiák kialakítását és az üzem telepítésének környezetvédelmi szempontból is megfelelő megvalósítását, másrészt alapul szolgainak azokhoz a beavatkozásokhoz, amelyek a környező települések lakosainak - bűz miatti - fokozódó tiltakozását csökkentik. Az értékelemzések céljai általában a következők voltak:- a szennyvíztisztító műtárgyak működésének javítása, 4
