Magyar Vízgazdálkodás - Víztükör, 1991 (31. évfolyam 1-6. szám)
1991 / 2. szám
- a vízfelhasználás csökkentése,- a szennyvízmennyiség csökkentése,- a szennyvízminőség javítása,- a levegőszennyezés jelentős redukálása,- a környezetkímélő megoldások részarányának növelése,- a veszélyes hulladékok keletkezésének csökkentése,- a funkciónként költségek megállapítása. A rendszervizsgálatokra üzemenként lényegében másmás okok miatt volt szükség. Ennek ellenére valamennyi munkában felismerhetők az értékelemzésből adódó azonosságok (funkciók elemzése, funkciók költségeinek értékejése, kritikus pontok kijelölése, ötletelés, javaslattétel stb.). Általában a következők szerint jártunk el:- Felmértük, hogy az adott üzemben vagy gyárban az éves vízfelhasználás mennyisége indokolt-e a meglévő és megfelelő-e a tervezett termelési kapacitáshoz.- Minden esetben megállapítottuk, hogy a technológiai folyamathoz, a környezetvédelmi berendezésekhez, a higiéniai követelmények biztosításához stb., mennyi víz szükséges egy napra, egy műszakra stb.- Amennyiben a meglevő gépi berendezések voltak az akadályai a vízcsökkentésnek, víztakarékosabb eszközöket javasoltak a team tagjai.- A vízfelhasználási helyeken azt vizsgáltuk, hogy a nyers vizek megfelelőek-e a folyamatokhoz, vagy vegyszeres kezeléssel és milyen mértékűvel kell azt megváltoztatni. Pl. a hűtővíz körökben - a felületi kondenzátorokban; a melegvíz fűtési rendszereknél; a függőleges tengelyű (lágyított vízzel üzemelő) zsírszeparátoroknál; a melegvíz boylereknél stb. a korábban használt nyersvizek elvízkövesítették, vagy 40 -150 Ft/m3 költségű ioncserélt vízzel kellett ezeket üzemeltetni. így ezekben az esetekben a nyersvizek inhibitoros kezelését javasoltuk.- A tervezés alatt lévő szennyvíztisztító telepek kiviteli tervdokumentációt felülvizsgálták a team tagjai. Itt még a kivitelezés előtt sikerült víztakarékosabb megoldásokat javasolni. A területileg illetékes VIZIG-ekkel együttműködve, velük egyetértve az átterveztetések megtörténtek.- Feltártuk a régebben (1980 - 86 között) telepített, időközben részben elhasználódott szennyvíztisztító berendezések hiányosságait és intenzifikálásuk főbb lehetőségeit.- Volt olyan üzem, ahol egy megkezdett beruházás létjogosultságát - vízgazdálkodási szempontból - alátámasztottuk. Végezetül az elkészült értékelemzéses rendszervizsgálatok segítségével több üzemben Vízügyi Alap támogatást sikerült elnyerni. A felhasznált vizek fajlagos mennyiségének csökkentése Az értékelemzési munkák egyik legfontosabb eredménye az, hogy sikerült tudatosítani, hogy a víz érték. Az elmúlt 3 év adataiból kitűnik ugyanis, hogy a csökkenő vagy stagnáló vízfelhasználást növekvő termelés mellett sikerült elérni. A víz mennyiségének csökkenése különösen akkor jelentős eredmény, ha figyelembe vesszük azt is, hogy a vállalat 1989-ben új gyárat helyezett üzembe, illetve 1990-ben egy 7,2 t/óra kapacitásút 12 t/óra kapacitásúra növelt. A vizek felhasználásánál így - az 1987-es bázisévhez viszonyítva és a vállalat egészét tekintve - 279 400 m3/év megtakarítás mutatható ki. Ebből 227 400 m3/év saját kitermelésű és 52 000 m37év vásárolt ivóvíz volt. A saját víz önköltsége 3-6 Ft/m , a vásárolt vízé 7,8-16,6 Ft/m3. A vízfelhasználás költségei nem követték a víz mennyiségének csökkenését (hanem stagnáltak), mivel az egyik üzemben a vásárolt vizek mennyisége és így költsége is emelkedett (29 000-ről 36 000 m-re, illetve 485 E Ft-ról 970 E Ft-ra). A keletkező szennyvizek mennyisége Mivel a termelési technológiában a vállalat nem használ fel vizet, csak a hűtőtornyokban, és higiéniai célokra, ezért egyértelműen adódik, hogy a fel nem használt vízből nem keletkezik szennyvíz. így az 1987-es bázisévhez viszonyítva 279 400 Em3/év-vel kevesebb szennyvíz keletkezett az ATEV üzemeiben. A szennyvíz tisztítás önköltsége 20-40 Ft/m3 közötti érték. Ez 5600 E Ft/év - 11 000 E Ft/év megtakarítást eredményezett. A szennyvizek minősége A szennyvíztisztítók terveinek véleményezése eredményeként 3 üzemben a tervezettnél jobb hatékonyságú telep létesült (bontás és újraépítés nélkül). Ezek a 26- 28 M Ft megtakarítással megépített telepek szakmai szempontból is különlegesek, mert a korábbi tisztítási technológiák csak max. + 30 °C-os szennyvizek kezelésére voltak képesek. Az új változatokban + 50 - 60 °C-os vizek is tisztíthatók. A 90 napos próbaüzemre 1991. I. negyedévében került sor. A vállalatnál keletkező 75 százalék szervesanyag-, 15-20 százalék zsír- és 1-2 százalék szárazanyag-tartaimu szennyvíz-iszapokat az általánosan használt présszalagszűrőkkel nem tudták üzemszerűen vízteleníteni. így az iszapok elhelyezése a legnagyobb gondot és a legnagyobb bírságokat okozta. Az első 4 üzemben magyar gyártmányú Ov-34, OV-38, OV-392 típusú B.V.G. dekantőrrel, majd a francia GUINARD cég - e célt szolgáló - referenciaüzemével oldódik meg véglegesen e probléma. A próbaüzemre 1991. I. negyedéveben került sor. Az értékelemzések tapasztalatai Az 1987 decemberében kimunkált értékelemzés-sorozat valójában 1988-ban kezdődött el. Időrendi sorrendben: 1988-ban: Szolnok, Solt, Hódmezővásárhely, Debrecen, Sárvár, 1989-ben: Battonya, Szikszó, Tököl, 1990-ben: újból Szolnok és Hódmezővásárhely. Minden esetben elsősorban a 2/1979. OVH sz. rendelet előírásai szerint végeztük a rendszervizsgálatokat. Az „alaprendelet” előírásain kívül egyéb okok is közrejátszottak abban, hogy a győri üzem kivételével valamennyi üzem rendszervizsgálata elkészült: szennyvíztisztító telepek létesítéséhez építési-szakhatósági engedélyek biztosítása; Vízügyi Alap pályázati lehetőség; új beruházások szakmai kontrollja; a vízgazdálkodás jobbítása; költségcsökkentés. Az 1990- ben végzett értékelemzések már a termelési technológia kiváltását és az energiaproblémák megoldását célozták. Az elvégzett munkák során számos kedvező tapasztalatra tett szert az a 40-50 vállalati szakember, akik az elmúlt 3 év alatt a 10 értékelemzési team-ben resztvettek. Munkájuk közben azonban néhány esetben a megnemértést, az értetlenkedést, sőt alkalmanként a gáncsoskodást is fel kellett ismerniük mind a szűkebb, mind a tágabb környezetükben. A tíz - dokumentáltan eredményeket felmutató - értékelemzés fogadtatása a vállalatvezetés részéről is sajnos felemásnak ítélhető. Ez - és valószínűleg a rossz, azaz eredményrészes szerződéses konstrukció - lehetett az oka, hogy igazán nem sikerült biztosítani a team tagok anyagi (vagy legalább az erkölcsi) elismerését. Ennek ellenére a teamek tagjai, mint egységes csoportok, a legszigorúbb vállalati zsűri előtt is megvárnék javaslataik döntő részét. Ugyanez nem mondható el azonban az 1-1,5 év eltelte után elvégzett felméréssel kapcsolatban, amikor a javaslatok megvalósítását jelentették le a teamek, és már közel sem tudták olyan sikeresen elfogadtatni azt a vállalatvezetéssel. Ennek alapvető oka a teamek és a vállalatvezetés e témában jól felismerhető ellenérdekeltsége lehetett. E részleges siker egyrészt összefügg az üzemek beszűkült beruházási, fejlesztési lehetőségeivel. De ebben közrejátszhat az a tény is, hogy - mint más vállalatoknál is - nincs olyan költségnyilvántartás az ATEV-nél, amely lehetőséget adna a vízgazdálkodási és a környezetvédelmi funkciók költségeinél elért megtakarítások kimutatására (pl. üzemenként, funkciónként stb.). Több gyárban végülis megalapozottabb tervek alapján készültek el a szennyvíztisztító telepek. Sikerült megoldani a vállalatnál a keletkező szennyvíziszapok víztelenítését előbb terv szinten, majd nagyüzemi kísérlet szintjén is. Ma már négy üzemben üzemel, illetve épül a végső megoldás e célra. Olyan szennyező komponens felismerését tette lehe<5
