Magyar Vízgazdálkodás - Víztükör, 1991 (31. évfolyam 1-6. szám)
1991 / 2. szám
Ismét egy víztározóról - de másképpen Mi lesz Kiskörével? 18 évvel ezelőtt kezdték meg a duzzasztást a Tisza П. vízlépcső kiskörei duzzasztómúvénél. Az eltelt közel két évtizedben a létesítményről meglehetősen szélsőséges vélemények láttak napvilágot. Az építés, műszaki átadás, valamint különféle évfordulók alkalmából érem-, és kitüntetés-esővel övezve felmagasztalták, pedig az utóbbi években egyre hangosabbak az ellenzők, a kritikusok, illetve érdekeltek-érintettek vitája. Az elmúlt hetekben ismét szélesebb nyilvánosságot kapott a Kiskörei Vízlépcső ügye, melynek az adta az aktualitását, hogy megalakult a Kiskörei Vízlépcső tárcaközi koordinációs munkabizottsága. Ez alkalom aira, hogy áttekintsük a létesítmény történetét, felvázoljuk a közeljövő feladatait. Az előzményekről: a vízlépcsők hosszú életű létesítmények. 18 év egy ilyen építmény körülbelül annyi, mint az embernél. Ennyi idő alatt már általában kiderül, miféle szerzet is nőtt fel, mi lesz belőle, s alig valószínű, hogy ne lehessen megállapítani jó és rossz tulajdonságait. A Kiskörei Vízlépcső az 50-es évek második felének politikai-gazdasági struktúrájának szülötte, az akkor megfogalmazott társadalmi igények kielégítésére létesült. Ez volt az állandó és lendületes fejlődés álmának, a természet leigázásának és a mindenáron való állami gondoskodásnak az időszaka. A vízlépcső megtervezésénél elsősorban az öntözéses növénytermesztés gyorsütemű fejlődésével számoltak, melyek vízigényének kielégítése - figyelembe véve a környező országok akkor hivatalos és megcáfolhatatlan fejlesztési terveit, tendenciáit, az azokból következő vízfelhasználási prognózisokat - csak vízpótló létesítmények megvalósításával látszott megoldhatónak. A Kiskörei Vízlépcső több elemből állónak tervezett vízlépcsősor egyik tagjaként, az 1953-ban befejezett Tiszalöki és az ugyancsak elképzelt Csongrádi Vízlépcső között elhelyezkedve, a Tisza-völgy vízpótlásának kulcsfontosságú műveként épült meg. Az elsődleges cél a mezőgazdaság vízigényének biztosítása volt. De emellett más szükségletek kielégítésére is felkészítették. A kivitelezést elsősorban gazdasági, finanszírozási okok miatt három elkülönülő ütemben tervezték. A létesítményről: a Tisza 404,3 fkm szelvényében egy 1,8 km hosszú átvágásban az I. ütemben épült meg a duzzasztómű (5x24 m-es billenőtáblás, max. 11 m maximális vízszintkülönbség tartását lehetővé tévő szegmensgáttal), az ahhoz kapcsolódó vízierőtelep (4x7 MW beépített névleges teljesítményű, egyenként 160 mmj/sec vízáteresztésű csőturbinával), és hajózsilip (mely a 63x12 m-es kamrájával az EGB Ш. osztályú hajók átzsilipelésére alkalmas). 1973 áprilisában kezdték meg 87,5 m. Orsz. szintre az úgynevezett mederduzzasztást, ami azt jelenti, hogy ebben az I. ütemben a tározótér még nem került elárasztásra. A duzzasztómű feletti szakaszon az árvédelmi töltéseket megerősítették, a kétoldalt 50, illetve 60 km hosszon az árvédelmi töltésektől 50 méterre szivattyútelepekkel felszerelt szivárgó árkokat létesítettek, melyek feladata a gát alatt átszivárgó vizek felfogása, a mögöttes területek belvizeinek elvezetése. A duzzasztómű feletti mintegy 60 km hosszú folyószakaszon kisajátították a töltések közötti hullámteret, mely а Ш. ütem szerinti duzzasztás esetén teljesen víz alá kerül. Az 1978-ban megkezdett 89,00 m. Orsz. szintű П. ütemű duzzasztás előtt elkészült a Nagykunsági Főcsatorna teljes, 93 km-es hosszában, és a Jászsági Főcsatorna kiinduló 21 km-es szakasza. A főcsatornák mentén övárkát létesültek a szivárgó vizek összegyűjtésére. Az itt most fel nem sorolt nagyszámú műtárggyal és egyéb, járulékos költséggel, így pl. több, mint 1200 millió forintos kisajátításon felül biztosított kártalanítási költséggel együtt az I. és П. ütemben megépült létesítmények összköltsége kereken 5 milliárd forint volt. А П. ütemű duzzasztás megkezdése idején már látszott, hogy az eredeti gazdaságfejlődési tendenciákat túlbecsülték, а Ш. ütemű duzzasztásra (90,50 m.Orsz. szinten), illetve a Csongrádi Vízlépcső megépítésére és az azzal együttműködő még magasabb szintű (91,20 m. Orsz.) IV. ütemű duzzasztásra nincs igény. Ennek megfelelően döntés született arról, hogy а Ш. ütem építési faladatait a művek adott szinten történő hosszútávú üzemelésének feltételei szerint kell módosítani. A szükséges fejlesztéseket az időközben összegyűlt tapasztalatok birtokában a környezetvédelmi károk elhárítása és a megfelelő működésű ár- és belvízvédelmi biztonság céljai szerint folyamatosan, célcsoportos beruházásként kell végrehajtani. A rendszer a főcsatornákon, csapadékhiányos időszakban évi átlagban 200 millió m3 öntözővizet, vízminőségjavítási célokra 100-200 millió m3 vizet szolgáltatott, az erőmű 70-93 millió kWó/év energiát termelt. Kisvizes időszakokban a Tíszaújvárosi erőmű hűtővízellátása csak a duzzasztással emelt folyóvízszint mellett biztosítható, a szolnoki felszíni ívóvízmű a tározó vízpótlásával üzemelhet biztonságosan. A tározó a Tisza vízminőségét jelentősen javítja, a néhányszor bekövetkezett rendkívüli vízszennyezéseket eliminálta, a tározó vize lényegesen jobb minőségű, mint a felette lévő folyószakaszé. A jelenlegi helyzetről: mint a fenüekből kiderül, a vízlépcső az eredeti tervek szerint tehát nem valósult meg és az emberi számítás szerint belátható időn belül nem is fog megvalósulni. Jelentősen módosult a tározóval kapcsolatos társadalmi igény, előtérbe került a 120 km2 vízfelület, a közel 80 km hosszú partvonal üdülési-rekreációs célú hasznosítása. A vízparti üdülési-idegenforgalmi érdeklődés egyre növekszik, kialakult 3 strand, üdülőtelepek, néhány kemping, évenként ma már mintegy 40-50 000 jelentős hányadukban külföldi üdülővendég látogatja. A tározónak és környezetének az állapota is máshogy alakult, mint azt tervezték, hiszen a főművek többsége elkészült ugyan, de a tervezett duzzasztási szintek kialakítására már nem került sor. Az adott 89,25 m. Orsz. duzzasztási szint mellett a tározótér számottevő része, mintegy 24%-a így szárazulat, illetve csak egy-két deciméteres vízborítású terület (17%), (1988-as adatok). Mindez kedvezőtlen hatású a tározótérben kialakuló áramlási, vízminőségi és ökológiai viszonyokra, melyek lényegesen eltérnek a tervezett állapottól. Ez részben természetes, hiszen a hidraulikai modellezés nem képes tökéletesen szimulálni a valóságot, de döntően annak a következménye, hogy а П. ütemű duzzasztási szint egy tartós helyzetet jelent, ellentétben az eredeti terv szerinti ideiglenes állapottal. A tervezettnél számottevően nagyobb az elsősorban árhullámok idején kiülepedett hordalék mennyisége, nagyobb jelentőségűvé vált a tartósan rossz áramlású vízterek vízminőségi problémája. A sekély vízmélységű részeken nagy szervesanyag tartalmú iszap halmozódott fel, fokozva a növényesedést, amely ismét a hordalék kiülepedését segíti elő. Ez a helyzet kedvező folymatokat is elindított, így pl. a sekély vízmélységű részeken értékes fauna és flóra fejlődött ki. A terület vegetációja fokozatosan regenerálódik és napjainkra nyíltvíz, hínármezők, nádasok, gyékényesek, kaszáló rétek, puha-, és keményfa ligetek mozaikos élőhely együttese alakult ki, benne a tiszafüredi védett, elsősorban madártani szempontból értékes természetvédelmi terület. Jelentősége kettős: fészkelési lehetőséget biztosít számos kiemelt védettségű fajnak, valamint táplálkozó és pihenőhelyét képezi vonulás idején több ezer vízi madárnak. Hosszan lehetne még szólni az erdészeti beavatkozásokról, az elvégzett és elmaradt meliorációs munkákról és következményeikről, a szivárgók és övárkok működésének hiányosságairól, a horgászok és halászok közötti vitákról, a tározó melletti települések infrastrukturális elmaradottságáról, stb. Ajövőrőt A tározó kialakult helyzete az ismertetettek miatt nem tartható fenn. Tekintettel a megváltozott térségi igényekre, a lehetséges új hasznosítási irányokra és a kellően nem feltárt környezetei hatásokra. 1989 elején, az akkori Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium megbízásából elkezdődött a Kiskörei Vízlépcső hatásvizsgálata és fejlesztési javaslata kidolgozása. A minisztérium szétválasztása után a munka gondozása az OVF feladatává vált. Célja, hogy a fenti előzmények ismeretében összefoglalást és reális értékelést adjon a vízlépcső létesítményeinek hasznosulására, környezeti hatásairól és javaslatot tegyen a további fejlesztésre. A hatásvizsgálat alapdokumentumainak elkészítésében, illetve a fejlesztési javaslat számára iránymutató változatok kidolgozásában széleskörű szakértői gárda, így pl. öt egyetem 11 tanszékének, ágazati és akadémiai kutató intézetek munkatársai vettek részt. A mintegy 3000 oldalnyi dokumentum első összefoglaló kötete nemrég készült el, illetve napjainban kerül ki a tervezőintézetből az első véleménynek figyelembevételével korrigált anyag. Ezen dokumentumok szakmai és társadalmi egyeztetése céljából jött létre a bevezetőben említett tárcaközi munkabizottság. A bizottságot a leginkább érintett négy minisztérium (KTM, KHVM, FM, IKM) szakértői alkotják, munkájában képviselőik útján való részvételre felkérték a hatásokkal, szolgáltatásokkal érintett öt megye közgyűlését és a Tisza-tó melletti települések önkormányzatainak szövetségét. A bizottság feladata, hogy közvetlenül szembesítse az érintetteket a tározóval kapcsolatos érdek-, és vélemény különbségekkel. Ajánlásokat fogalmazzon meg a döntéshozók számára, a tározó optimális hasznosítására, funkcióinak kiteljesítésére. Hangsúlyozni kell, hogy a fejlesztési javaslatok összeállításának előkészítő szakaszában vállalkozik az érdekegyeztető koordinációra. Ezenkívül megvitatja és értékeli a tározó működtetésének, a folyamatban lévő állami fejlesztéseknek a helyzetét, tapasztalatait és aktív részt vállal a társadalmi egyeztetés bonyolult folyamatában. Ezt a társadalmi célú public relations programot azért indítják, hogy a különböző érdekek mentén csoportosuló állampolgári közösségek a döntési folyamat részévé tudjanak válni. A nyilvánosságmunka során meg kell ismerniük az állampolgári és azok képviselőinek véleményét, működő kommunikációs kapcsolatokat kell kialakítaniuk. A bizottság tevékenységét egyfajta államigazgatási kísérletnek tekinthetjük, amely a szakértői munka és a hatékony érdekfeltárás együttes alkalmazásával kívánja a megalapozott döntéshozói munkát támogatni. TARNÓY ANDRÁS
