Magyar Vízgazdálkodás - Víztükör, 1991 (31. évfolyam 1-6. szám)
1991 / 6. szám
DEBRECEN - GYULA - MISKOLC - SZOMBATHELY VÍZRAJZI csoportok Közismert, hogy 1990-ben a vízügyi ágazatban komoly változások történtek: megvalósult a vízügy és a környezetvédelem szervezeti szétválasztása. A feladatok azonban - körülrajzolódó tisztasággal - mindmáig nem határolódtak le. A vizek mennyiségét bemutató információkat a vízügy gyűjti és dolgozza fel, a vízminőségre vonatkozó információk gyűjtését zömében a környezetvédők kapták feladatul. Ilyesformán az a vízgazdálkodási szemlélet kerül(he)t veszélybe, miszerint megdolgozott vízgazdálkodási döntéseket csak a vizek mindenkori mennyiségének és minőségének együttes figyelembevételével lehet meghozni. Ha ezt a szemléletet és gondolkodást fenn kívánjuk tartani, ez a VÍZRAJZ-ra is újabb feladatokat ró az adatforgalom terén. Az elmúlt fél évben több vízügyi igazgatóság vízrajzosai voltak kénytelenek megismerkedni közelebbről olyan fogalmakkal, mintpéldául dfinanszírozhalóság, avagy a pénzügyi sorbanállás kérdései. Eddig arról panaszkodtunk, hogy a vízrajzi feladatok ellátására a VIZIG-ek által meghatározott pénzügyi keretek szűkös volta egyes feladatok részbeni ellátását teszi csak lehetővé. Ma a helyzet ennél is rosszabb. Számokkal bizonyítható, hogy a vízrajzi tevékenység finanszírozására igazgatóságonként lebontott keretek nem tartanak lépést az infláció mérétkével. Kezdetben bizonyos takarékossági intézkedésekkel ez még áthidalhatónak tűnt, mára azonban kiderült, hogy a takarékosságban több tartalék nincs. Mind gyakoribb az olyan jelzés, amely szerint az igazgatóságokhoz nem tartozó, a vízrajz számára nélkülözhetetlen szolgáltatásokat nyújtó vállalkozók (például műszerjavítások, észlelókút felújítások, meteorológiai szolgáltatások) az igazgatóságok pénzügyi nehézségei - pénzügyi sorbanállás - miatt az elvégzett szolgáltatások ellenértékét hosszú időn keresztül nem kapják meg. Esetenként persze nem jobb a helyzet az igazgatóságon belül sem. Előfordult olyan eset is, hogy néhány napig a méréshez szükséges műszerolaj és elem beszerzésére sem volt lehetőség. Ismerve a tényeket, el kell gondolkodni azon, hogy ami helyes volt 1987- ben az a jelenlegi helyzetben is annak mondható-e? 1987-ben a VÍZIG-ek önállósága növelésének jegyében a vízrajzi tevékenység központi finanszírozását megszüntették, az üzemelésifenntartási kereteket a VIZIG-ek összevontan egy összegben kapták meg. Az igazgatók hatáskörélje utalták - a helyi feladatok rangsorolása alapján - a keretek felosztását. A feladatok sorrendiségét illetően bizonyos feszültségek már az elmúlt években is érzékelhetők voltak. Az elmúlt napokban ismét tanulmányoztuk az 1989. december 8-i miniszteri értekezlet elé terjesztett, „A vízrajzi tevékenység átfogó értékelése" című anyagot. Az egységes vízrajzi szolgálat működését garantáló feltételeket talán ma sem tudnánk jobban megfogalmazni. Nagy kár, hogy alig található a feltételek között olyan, mely teljesült volna! Ezért is fogalmaztak úgy a szakemberek, hogy „a vízrajzi szolgálat egységessége csak keményebb feltételek között valósítható meg. mint amit az igazgató egyszemélyi feleléísségi köre kifejez". A vízrajzban dolgozó több kolléga véleménye szerint az igazgatóságok tevékenységének finanszírozhatóságát figyelembe véve 1992-től a vízrajzi feladatok elláthatóságának érdekében vissza kell térni a központi keretelosztáshoz. A vízrajzi észlelőhálózat eszközállományának állapotát az 1989-es anyag számokkal alátámasztottan jól mutatja be. A több mint 80 féle műszerből álló, közel 5000 darabos műszerpark 60 százaléka azóta nem 10, hanem 12 évnél idősebb. Örvendetes viszont, hogy néhány vízrajzi csoport azóta hozzájutott pár darab korszerű, nyugati cégek által gyártott műszerhez, és remény van arra, hogy műszeiparkunk még néhány darabbal bővül. Problémák azonban itt is vannak. Például a folyami lebegtetetthordalék mintavevők speciális felszereltségű mérőhajók meglétét igénylik. Ezenkívül élő a hidrometriában elfogadott szabály, mely szerint „egy műszer nem műszer”. Tapasztalataink szerint ezek a műszerek is meghibásodnak, terepi javításuk lehetetlen, sőt a javítást általában csak a gyártótól beszerezhető cseredarabbal lehet elvégezni.. A cseredarabhoz való hozzájutás ideje jó esetben pár hét, de lehet ennél hosszabb is! így a beszerzéseknél ezt is figyelembe kell venni, ha van rá mód, akkor egy helyen kell a műszereket megvásárolni és azonnal ki kell építeni a javítás (csere-darab beszerzés) esetleg személyes kontaktust sem nélkülöző útjait. 1974-ben elkezdődött a Vízrajzi Szolgálat decentralizálása. Ma elmondhatjuk, hogy Magyarországon a vízrajzi feladatokat egy decentralizált Vízrajzi Szolgálat látja el. Azonban a decentralizált szolgálat egységes működését feltétlenül fenn kell tartani. Ennek egyik lehetséges módja egy feladat és hatáskörében jó! szabályozott központi szervezet működtetése. Jelenleg a központi szervezet feladatait a V1TUKI hivatott ellátni. Amióta a decentralizálás elkezdődött, azóta folynak a viták a szervezet feladat és hatáskörét illetően. Közismertek a problémák, amelyek a VITUK1 vállalati formában való működéséből adódnak. 1989. májusában a szakemberek Magyaregregyen kimunkáltak egy anyagot, mely igyekezett felhívni a figyelmet a hidrológia és a vízrajz területén tapasztalható válság-jelekre. Javasoltuk, hogy a vízrajz központi szakmai irányítását, a hidrológia szakterületeinek fejlesztését közvetlen minisztériumi irányítás alatt álló költségvetési intézmény lássa el. Tudjuk, hogy ezen igény nem került süllyesztőbe, fájlaljuk, hogy mindeddig nem sikerült az ilyen típusú Hidrológiai 12
