Magyar Vízgazdálkodás - Víztükör, 1991 (31. évfolyam 1-6. szám)
1991 / 6. szám
Intézet létrehozása. Mi a területen dolgozók közvetlenül érezzük, hogy mit jelent az, ha:- a központi műszerfejlesztés hiányzik;- a műszerek minősítésének költségei megközelítik a kifejlesztés költségeit és azt monopol helyzetből diktálhatják;-a kutatás-fejlesztési feladatok sokszor csak témabeszámolók szintjéig készülnek el;- a szakellenőrzés az ellenőrzés irányába eltolódik;- a követelmények megfogalmazása elszakad a területi egységek lehetőségeitől. A területi egységek elfogadják a vízrajzi szolgálat egységesítését szolgáló központi irányítást, de igényük a területi feladatok megoldását segítő központi támogatást is! Nagyon sok helyen hangsúlyozzák a megbízható) vízrajzi adatok fontosságát, az adatokra alapozott vízgazdálkodási döntések fontosságának várható növekedését. A vízrajz fontossága azonban egyre kevésbé fejeződik ki a vízrajz területén dolgozók megbecsülésében, elsősorban az anyagi juttatások mértékében. Vonatkozik ez a vízrajzi csoportoknál dolgozók nagy részére és az észlelőkre egyaránt. A létminimumot alig meghaladó, munkanélküli segély szintű' bérek mellett nem várható el, hogy kellő gyakorlattal rendelkező vízrajzos szakemberek végezzék a méréseket. A méréseket végzők cserélődése az elfogadhatónál gyakoribbá válik, a létUltrahangos vizhozammérö berendezés számleépítések eredményeként ma már nincs arra lehetőség, hogy a meghatározó embereket „alibi vízmérők" terhére megfizessük (ilyenek már nincsenek). A vízrajzi irányító mérnökök fizetése bár igazgatóságonként eltérő, azonban igazgatósági viszonylatokban óik sem tartoznak a „jólfizetett” kategóriába. Tudjuk, hogy e probléma megoldása igazgatósági (igazgatói) hatáskörbe tartozik. Azonban azt is tudjuk, hogy az igazgatóságok mindig arra a területre összpontosítanak, amelyiket leginkább számon kérik tőlük, illetve amelyikhez közvetlen érdek(eltség)ük fűződik. Nem lehet megnyugtató a vízrajzért központilag felelősök számára az a tény, hogy ma esetleg az elmondottak közvetlenül még nem érzékelhetők a vízrajzi munkavégzés színvonalán. Látni kell azt, hogy a vízrajzi csoportoknál egyhelyzetet teremthett. Csak emlékeztetni szeretnék arra, hogy a zuhanás nagyon gyorsan megy végbe, az emelkedés nagy energiatöbblettel is általában lassúbb folyamat! Sok éve beszélünk a tiszteletdíjas észlelői rendszer gondjairól. Az elmúlt évek során a regisztráló műszerek üzembe állítása terén érdemi haladást nem tudtunk elérni, változatlanul szükség van a nagyszámú tiszteletdíjas észlelőkre. Több vízrajzi csoporttól érkezett jelzés szerint 1991 -ben jutottunk el oda, hogy a tiszteletdíjas észlelők tömegesen adják vissza a megbízatásukat. A jelenlegi tiszteletdíjak 3-4 szeresére emelésével ideig-óráigmarasztalni lehetőket, azonban feltehetően az egész rendszert újra kell gondolni! Egyértelműen állást kell foglalnunk, hogy a jelenleg igazgatóságonként 0,5-1 millió forint nagyságú tiszteletdíjak többszörösére emelése, az állomások számának csökkentése, a műszerezettség fejlesztése, vagy valamilyen egyéb irányba óhajtunk-e mozdulni! A választási lehetőségek reális következményeit fel kell mérni! Egységes Vízrajzi Szolgálaton belül e probléma is egységes kezelést igényel (természetesen nem tagadva a helyi sajátosságok érvényre jutását a probléma megoldásának időbeni ütemezésénél). Végezetül kalandozzunk vissza több mint száz évet időben. 1886-ban a Vízrajzi Osztály megalakulásakor megfogalmazták a vízrajz feladatait. E feladatok magukba foglalták az adatok összegyűjtését, feldolgozását és közreadását figyelemmel a gyakorlat igényein kívül a tudomány szükségleteire és követelményeire. Szó volt a létező összefüggések feltárásáról is. E feladatok ma is a vízrajz alapfeladatainak tekinthetők. A Vízrajzi Osztály megalakulása óta legalább nyolc minisztérium, illetve országos hatáskörű szerv keretében működött, vezetői azonban mindig megtalálták azokat a lehetőségeket, megteremtették azokat a feltételeket, melyek segítették a feladatok elfogadható szintű megoldását. Remélem, hogy a vízrajz irányításáéi! ma felelősséggel tartozók - a jelenlegi, történelmi összehasonlításban nem biztos, hogy a legbonyolultabbnak és legnehezebbnek mondható időszakban-megtalálják azokat a módszereket, még ha esetleg a közelmúltban már kipróbált módszerekről légyen is szó, amelyek a decentralizált vízrajz országosan egységes munkavégzését biztosítják. Koch (Jyörgy két ember kiválása 2-3 évre is kritikus Adattárolós vízszintregisztráló műszer 13
