Magyar Vízgazdálkodás - Víztükör, 1991 (31. évfolyam 1-6. szám)
1991 / 6. szám
jugoszláviai Vukovárig terjed. Erre a közös érdekűnek nyilvánított szakaszra külön jégvédekezési szabályzat készült. A jugoszláv szakaszon 4 db magyar jégtörőhajó kerül szükség esetén bevetésre, közös költségviselés mellett. Az eddig elvégzett folyószabályozási tevékenység ellenére a jégképződést és a jégmegái lást befolyásoló számos tényezőt egybevetve a jégveszély nem csökkent. ezért a jégtörőhajó-park nem csökkenthető. Megoldandó kérdés a FOKA-tóI elvont öt jégtörőhajó üzemeltetésének és valamennyi hajó javítási-felkészítési munkáinak költségigénye. A kialakult jégtorlaszok megbontásához jégrobbantás alkalmazása is szükséges. A jégrobbantás koordinációja az ABKSZ, 3 jégrobbantó járőrén kívül szükség esetén a kőbányával rendelkező 3 VIZIG-tól, az építőipari kőbányáktól és a Hídépítő Vállalattól további járőröket vonhat be. Távközlés Az ágazat jelentős zártcélú hírközlő hálózatát 3224 km légvezeték, 1012 km földkábel, országos és helyi URH-hálózatok, továbbá az üzembe helyezés előtt álló Budapest-Pécs közötti mikrohullámú lánc alkotják. A légvezetékes hálózat kora a garantált élettartam 2-3-szorosát is meghaladja, a beszéd-érthetőség időjárásfüggői. A vonalak túlfeszültség elleni védelme nem megfelelői. A földkábeles összeköttetések műszakilag kifogástalanok. A távbeszélő alközpontok azonban - három igazgatóság kivételével - rossz állapotúak és túlterheltek. Az országos URH-hálózat teljes rekonstrukciója 1989-ben elkészült, a hálózat üzemképes. Az igazgatóságok helyi hálózataiban működő berendezések elöregedtek. Az üzemképes rendszer üzembiztonsága nem megfelelő'. Az URH-hálózat zavartatása magas, a KDV-VÍZIG területén a használhatóság kérdéses. A magas postai tarifaöltségek miatt a mikrohullámú láncot eddig nem helyezték üzembe. A fenntartásra jutó összegből csak hibaelhárításra jut, emiatt a hálózatok, berendezések minősége romlik. Szintentartás, fejlesztés A védelmi képesség szinten tartása, a védekezés biztonságának megőrzése, a váratlan események bekövetkezésének lehető elkerülése érdekében meg kell szüntetni a művek és eszközök állapotának folyamatos romlását előidéző okokat. Meg kell határozni a vízkárelhárítási földművek védőképességének megőrzéséhez szükséges, a felújításokat is tartalmazó fenntartási kereteket. A védelmi művek elaprózódó fejlesztése helyett a forrásokat nagyobb mértékben kell a védekezési feltételek - hírközlés, informatika, védelmi gépek és eszközök - fejlesztésére fordítani. A már feltárt kritikus töltésszakaszok állékonyságát a veszélyeztetettség mértéke szerinti sorrendben helyre kell állítani. Fokozni kell a töltések altalajának és szerkezetének roncsolásmentes feltárására, állékonyságának meghatározására irányuló tevékenységet. A szivattyútelepek üzembiztonságát és vele együtt a belvízcsatornák eredeti vízszállító képességét helyreállító munkákat a bel vízöblözetek kárérzékenységének megfelelői sorrendben kell elvégezni. A statikai állékonyságban leromlott műtárgyak helyreállítása során elsőbbséget kell biztosítani az árvízvédelmi biztonságot veszélyeztető műtárgyaknak. A védelmi képesség fejlesztése érdekében tudatosítani kell, hogy a védekezés magasfokú helytállása, szervezettsége, legkorszerűbb eszközei sem pótolhatják a védelmi művek védőképességének hiányosságait. A vízkárelhárítás leghatékonyabb és egyben leggazdaságosabb módszere a kellői biztonságra kiépített védmú'vek rendszere. A nem megfelelő védművek tönkremenetele miatt bekövetkező esetleges elöntések okozta károk és a magas védekezési költségek visszatérően terhelhetik a gazdaságot úgy, hogy emellett a védelmi helyzet new javul. Az eredményérdekeltségű költségvetési szervként működtetett vízügyi igazgatóságok költségvetési hiánypótlási lehetőségei kimerültek. Az eddig bekövetkezett 30-40%-os létszámcsökkentéssel az igazgatóságok még alkalmasak a II. fokú védekezés saját erőből történő ellátására, a magasabb fokú védekezések irányítására. Emiatt rendkívüli fontosságú, hogy a kármegelőzési feladatok fenntartásifelújítási fedezete rendelkezésre álljon. Az 1991. augusztusában bekövetkezett dunai árvíz rövid tartóssága mellett, Dunaremeténél az LNV-t meghaladó tetőzéssel, Budapest-déli országhatár között II. fokú védekezés mellett vonult le. Az augusztus 8-án Surány térségében bekövetkezett töltésszakadás is igazolja, hogy szüntelenül törekedni kell a védvonalak védőiképességének fokozására. Pilisi Sándor 11
