Magyar Vízgazdálkodás - Víztükör, 1991 (31. évfolyam 1-6. szám)
1991 / 6. szám
km, az összes fővédvonal 67,2%-a. A Duna és mellékfolyói mentén a védvonalak 75,8%-a, a Tisza völgyében 63,7%-a felel meg az előírásoknak. Ezen belül majdnem minden folyó mentén találhatóak nem kellően kiépített védvonal szakaszok. Ezek általában csak a 60-80 éves visszatérési idejű árvizek ellen képesek megbízható védelmet nyújtani. A belvízrendszerek elvezetőképességének területi eloszlása átlagosan megfelelő (28,6 1/sec/km2). A távlati fejlesztési tervek országos átlagban 2000-ig a 30, nagyobb távlatban a 35-401 /sec/кпг fajlagos kiépítettség és a 12 napos levezetési időt irányozzák elő. Védművek A vízkárelhárítási művek védőképességét és üzembiztonságát az eddig elvégzett és egyre csökkenő ütemű fejlesztések mel lett a fenntartási- fel új ítási tevékenység színvonala határozza meg. A vízkárelhárítás művei döntően földművek, - a vizek szükség szerinti kirekesztésére, kormányzására, átvezetésére szolgáló - vasbeton műtárgyak, szivattyútelepek és kiegészítő létesítmények (őrtelepek, raktárak, hullámverés elleni véderők, védekezési célú hírközlő hálózatok stb). A többszörösen erősített töltéseknek, az azokra épített műtárgyaknak, a védvonalak altalajának, az ismétlődő vízterhelésnek életkortól függetlenül ellen kell állnia. A medreknek a vízátvezető és vízkormányzó műtárgyaknak a káros vizeket el kell vezetniük, hogy rendeltetésüknek megfeleljenek. A művek funkciójából, természeti kitettségükből fakadó igénybevételeik miatt, a romló szivárgási, állékonysági, vízvezető képességi jellemzőik folyamatos ismeretével, a káros hatásokat idejében el kell hárítani. A fenntartásnak a funkcióképesség megtartása érdekében szükséges technológiai ráfordításokon kell alapulnia. Az elmúlt évtizedben az így számított fenntartási igény mintegy fele állt évente rendelkezésre. Ilyen körülmények között a műszaki szükségességből előirányzott felújítási munkák szinte teljes egészükben elmaradtak, s csak a védművek állagromlását lassító, legégetőbb karbantartási munkákra került sor. A vízügyi igazgatóságok számára rendelkezésre álló fenntartási keretek 55-60%-át ma már az üzemelési- és bérköltségek emésztik fel. Védekezési gépek Az elmúlt évtized döntően aszályos időjárásának hatására elsősorban a Körösök mentén, az eredetileg erősen kötött térfogatváltozásra hajlamos talajféleségekből épült töltéseken kiterjedt repedések keletkeztek. Az árvízvédelmi fővédvonalak folyamatos altalaj-rétegződésének megismerését és állékonyságának meghatározását célzó 1983 óta tartó kutatások még nem fejeződtek be. A geo-elektromos feltárás a védvonalak 82,5%-án, az állékonysági vizsgálat 61,5%-án készült el. A töltések szerkezetének roncsolásmentes vizsgálata alig kezdődött el. Az eddig vizsgált árvízvédelmi szakaszokon 190 db olyan mértékadó szelvényt mutattak ki, ahol a biztonsági tényező 1 - nél kisebb. E szelvényekben az eddigieknél kedvezőtlenebb árvízi terhelés, például nagyobb tartósság, töltésszakadásokat okozhatnak. A töltést keresztező mélyvezetésű régi műtárgyak állapota folyamatosan romlik, 1027 db zsilip közül 55 minősült átépítendőnek, melyből 27 db nem tűr halasztást. Mivel egy-egy ilyen műtárgy eredeti állékonyságának helyreállítása 8-100 millió Ft-ig terjed, ebben az évben mindössze négy felújításra van lehetőség. Az utóbbi évtizedben a belvízcsatornák fenntartási kotrása szinte teljesen elmaradt és a szükséges kaszálási munkáknak is csak a harmadát-negyedét végezték el. Ugyanakkor a vízfolyásokat és bel vízcsatornákat egyre nagyobb mértékben használják tisztított vagy tisztítatlan szennyvizek elvezetésére és a mezőgazdaság által használt és bemosódó kemikáliák is a mederbeli növényburjánzást segítik elő. Összességében: afeliszapolódás növekszik, a medrek vízszállító képessége csökken. Az ápolatlan csatornaszakaszok a környező területek gyomfertőzését és a vízminőség romlását eredményezik. A meder-, rézsű- és koronaburkolatok viszonylag kis költséggel megoldható kisebb hibáinak kijavítása gyakran elmarad, melynek következtében a későbbiekben sokszoros árat kell fizetni. A hidak és átereszek, melyek döntő hányadát a mezőgazdasági üzemek, az önkormányzatok és a közúti igazgatóságok kezelik, rossz állapotban vannak. A stabil szivattyútelepek általában megfelelő üzemképessége nem párosul a szükséges üzembiztonsággal. A telepek 76%-a villamos, 23%-a dízel és 1%-a gázüzemű. A szivattyútelepek TMK rendjének anyagi feltételei hiányoznak. Erre vezethető vissza az, hogy a KÖRVIZIG területén az ez évi belvízvédekezés során hét szivattyútelep egyidejűleg hibásodott meg. Az őrtelepek és egyéb védelmi célú magasépítményeink fenntartása már csak eseti jellegű. A szádlemez-verő és húzó berendezések, kompresszorok, áramfejlesztők elöregedettek, elhasználtságuk nagymértékű. A védekezési géppark 74%-a 15 év feletti, 20%-a 10-15 év közötti és csak 6%-a 10 éven belüli élettartamú. A géppark belsőégésű motorral hajtott típusai 10-20 éve beszüntetett gyártású motorokra épülnek, alkatrész e motorokhoz csak bontásból vagy házilagos gyártásból biztosítható. A védekezési anyagok és felszerelések többsége védekezésre alkalmas állapotban, az érvényes készlet-előírásokhoz képest csekély hiánnyal rendelkezésre áll. Az igazgatóságok induló készletén kívül a fontosabb védekezési anyagokból az Árvízvédelmi és Belvízvédelmi Központi Szervezet (ABKSZ) központi telepén és egyes igazgatóságoknál országos készletet is tárolnak. Jégtörés, jégrombolás A jeges árvizek kialakulása és levonulása lényeges eltérést mutat a jégmentes árvizekéhez képest. A jégjelenségek észlelése a jégtorlódás kialakulásának elkerülése, létrejötte esetén mielőbbi szétrombolása igen fontos feladat. A kialakuló és sűrűsödő jégzajlás közepette ajég akadálytalan levonulását, felrakodása esetén a torlódásmentes beállás elősegítését, a beállt jégtakaró felszakadását követő másodlagos jégzajlás közben a torlaszképződés megakadályozását, vagy a kialakult torlaszok megbontását, jégtörőhajók alkalmazásával lehet elérni. A folyómedrek paramétereihez és az előfordult jégjelenségekhez igazodva a dunai jégtörőflotta tizenkét nagyobb (2000-660 LE) és hat kisebb (300 LE) teljesítményű, a tiszai tizenegy kisebb teljesítményű (300-170 LE) jégtörőhajóból és három (85 LE) jégtörő-kishajóból áll. A Duna jégtorlasz-képződésre legveszélyesebb szakasza Dunaföldvártól a 10
