Magyar Vízgazdálkodás - Víztükör, 1991 (31. évfolyam 1-6. szám)
1991 / 6. szám
tartási okok nem zárják ki. A vízkészlethasznosítási díj jelenleg nagyon csekély, mindössze 90 fillér köbméterenként. A minisztériumi szándék az, hogy ezt 3-4 forintra, tehát elviselhető mértékig emelik. (Ebből a pénzből fedezik a műszeres vizsgálatok költségeit.) Nemcsak a felhasznált, de az elfolyó vízért is fizetni kell. A vízügyi hatóság a kivehető vízmennyiséget korlátozza. Az üzemeltető maga köteles jelenteni, hogy - évszakonként változó mértékben - mennyi vizet használt fel, az engedély keretein belül. Megóvás és hasznosítás Sok gondot okoz a felhasznált termálvíz sorsa. Azokat a vizeket, amelyeket csak fűtési célokra használnak, tehát emberi, állati szervezettel nem érintkeznek, célszerű visszasajtolni a kútba, a vízkincs mennyiségének megóvása végett. Régebben ehhez két kútra volt szükség. Az egyiken kiszivattyúzták, a másikon visszasajtolták a vizet. Az újabb eljárások szerint dupla csövet használnak. A vastagabb csövön jön felfelé a víz, a benne lévő kisebben pedig visszafelé. A szennyezett termálvizet betározzák, s lehűtve, megfelelő időszakban engedik be az élő vizekbe. A termálkutak számát túlbecsüli a közvélemény. Jelenleg 1100-at tartanak nyilván. A közhiedelemmel ellentétben csak 50-60 van közülük időszakosan lezárva. Többségük eredménytelen szénhidrogén-kutatás folytán keletkezett. A kutak sorsában változás várható. Korábban a kőolajipar hasznosításra odaadta ezeket a kutakat a megyei tanácsoknak. A piacgazdaság azonban ide is betört. Az állami pénzekből fúrt kutak hasznosítását a Központi Földtani Hivatal - a munkálatok finanszírozója - és az olajipar a közeljövőben maga veszi a kezébe. A kutakat üzemeltetni nem olcsó - sok esetben millió forintot is felemésztő - mulatság. A kutak gyors privatizációja ellen hat; ezeket annak idején, hogy a lakosságot a fúrások ne zavarják, a településektől távol fúrták. A jelentkezőknek, tehát nagy fantáziával kell rendelkezniük a hasznosításra. Az 1100 kút egyötödét a mezőgazdaságban, ugyanennyit a gyógyfürdőkben, s egy hamtadik ötödöt az ivóvízellátásban használnak fel. Sokszor, mielőtt ivóvízként hasznosítanák a termálvizet, azt le kell hűteni (ez nemegyszer csak módjával sikerül!), illetve fel kell hígítani. Fűtés PHARE keretből A források legtöbbje már kiapadt volna, ha nem fúrnának bennük mélyebbre és mélyebbre. Viszont a hőfokuk, a tévhittel ellentétben, nem csökkent! A legtöbb termálkút Szolnok-Heves, Gyula-Békés és Szolnok körzetében van. A dunántúli kutak - fürdők száma kevesebb, de hírnevesebbek, mert jobb a fekvésük. Forrásból feltörő, hasznosítatlan termálkutak közül a leghíresebb az egerszalóki. Itt, egy földmélyedésben háborítatlanul fürdóznek a környékbeliek. Budapest helyzete sajátos. Több vizet kivenni a kutakból már nem lehet. Ezért, ha új gyógyszállók épülnek, akkor az eddigi felhasználókkal kell osztozkodniuk a vízkincsen. A cél, hogy az úszómedencékben és a zuhanyzókban ne gyógyvizet használjanak fel, hanem felmelegítettet. Ha a vízkivételt fokoznák, akkor ez a nyomás csökkenésével járna. Gondot jelentenek a Duna medrében lévő, úgynevezett szökevényforrások. Ha a parti kutak nyomását növelnék, akkor az a veszély fenyegetne, hogy a vizük Duna-vízzel lenne vegyes. A PHARE-program 3 millió ECU- jét az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium Szeged termálvizes fűtésére kívánja hasznosítani. A tervek szerint a beruházás 3-4 esztendő alatt megtérül. A munkálatokkal egy francia céget bíznak meg. 600 ezer ECU-t az ország - egyébként túlbecsült - termálvízkészletének kataszterbe rendezésére kívánnak fordítani. Bonta Miklós BEFEKTETŐRE VÁRVA A fürdők két csoportba sorolhatók: 1. helyi gyógyászati, oktatási, sport, szabadidős célokat szolgáló fürdők (pl. tanuszodák, nyári idényfürdők) 2. nagy befogadóképességű, körzeti vagy országos jelentőségű, több funkciójú fürdők, melyek mellett nyereséges tevékenységet folytató vagy hozzákapcsolható egységek vannak, illetve kellő területtel rendelkeznek fejlesztéshez és új beruházáshoz. Az első csoportba tartozik a fürdők túlnyomó része, és ezek esetében befektetőkre nem lehet számítani, csak támogatókra. A második csoportba sorolt fürdők esetében van reális esélye annak, hogy a fürdő üzemeltetése nyereséges legyen megfelelő befektetés után. Tehát ezek a létesítmények vonzóak a bel- és külföldi tőke számára. A jelentős gyógyfürdők a magyar lakosság számára gyógyszolgáltatást nyújtanak, amit a társadalombiztosítás finanszírozott eddig, központilag vezényelt szerződések szerint. Az nyilvánvaló, hogy ezt a szolgáltatást fenn kell tartani, de formáját és anyagi feltételeit csak az új betegbiztosítási 7
