Magyar Vízgazdálkodás - Víztükör, 1991 (31. évfolyam 1-6. szám)
1991 / 6. szám
Büszkeségünk, „A” Gellért... rendszer bevezetésével egyidejűleg lehet meghatározni. Magyarország több mint 1100 termálkútjának egy része nincs hasznosítva, illetve a vízjogi engedélyekben meghatározott (engedélyezett) vízmennyiségnek alig 50%-át termelik ki. A külföldi befektetők egy része új létesítményt - fürdőt, gyógyszállót, szanatóriumot, kempinget - szeretne építeni a még kihasználatlan termálvizekre alapozva. Ok „szabad” kutakat keresnek és hozzá a magyar partnert, aki elsősorban kiegészítő beruházásokat vállal. Az ilyen kutak jelentős részénél ugyanis nincs meg a szükséges infrastruktúra. Az érdeklődők másik része a már működő fürdők hasznosításában, fejlesztésében lát lehetőséget. Ez esetben többnyire adott az infrastruktúra, bevezetett ismert helyekről van szó és viszonylag rövid - az új beruházásnál mindenképpen rövidebb - idő alatt lehet indítani a vállalkozást. Az ilyen külföldi érdeklődések száma igen nagy, de eddig még egy fürdőről sem tudok, ahová idegen tőkebefektetés történt volna. Ennek legfontosabb okai:- a tulajdonviszonyok jelenlegi bizonytalansága- a profit-szerzés csekély lehetősége- az új beruházások nagyon hosszú megtérülési ideje. A jelenlegi bizonytalanságok ellenére állítom, hogy nem utópia mind az üzemeltetésben, mind a beruházásban a külföldi részvétel, amennyiben a célok jól vannak meghatározva. Az természetes, hogy aki befektet, az nyereséget akar elérni. A fürdők egy részénél - például az országos jelentóségűeknél - az üzemeltetés nyereségessé tehető, ha a vagyonátadó bizottság a fürdőt és a közvetlen hozzátartozó vendéglátó egységeket egy tulajdonos, a helyi önkormányzat tulajdonába adja. Ez nem lesz egyszerű feladat, mert a vendéglátóipari vállalatok privatizációja vagy átalakulása megelőzheti a vagyonátadó bizottságok döntését és ezzel de facto a profitszerzés lehetőségének nagy része kikerülhet a fürdő tulajdonosának kezéből. Az önkormányzatoknak ugyanakkor egyedülálló lehetőségük a tulajdonukba kerülő földterület, ami szálloda építésére, szanatóriumok létesítésére ad lehetőséget. A külföldi befektetők számára feltétlenül vonzó egy ismert és hazájuk polgárai számára kedvelt fürdő résztulajdona, üzemeltetésének támogatása. Azt azonban mindenkinek reálisan látnia kell, hogy csak külföldiekre - befektetőre és vendégre egyaránt, értendő - nem lehet a fürdők fenntartását és fejlesztését alapozni. Azzal kell számolni, hogy hosszú távon a meghatározó a magyar lakosság lesz és a legjobban felkapott fürdők külföldi látogatóinak részaránya nem fogja meghaladni a 40-50%-ot. Dr. Akoshegyi György 8
