Magyar Vízgazdálkodás - Víztükör, 1991 (31. évfolyam 1-6. szám)
1991 / 5. szám
TERMÉSZETVÉDELEM AGRÁRSIVATAG HELYETT VÁLTOZATOS TÁJAT! A környezeti ártalmak kapcsán többnyire az urbanizáció, az iparosítás, az energiatermelés és -felhasználás különféle változataira gondolunk. Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy ahonnan hiányoznak ezek a gazdasági vagy civilizációs ártalmak, ahol nem füstöl gyárkémény, ahol nem ömlik szennyvíz a folyóba, ott a természet háborítatlansága némileg biztosított. Ez persze illúzió, hiszen nemcsak a fent említett gazdasági ágazatok, de a földművelés is mind nagyobb terhet jelent természeti környezetünkre. Ártalmai esetenként koncentráltan, de mindenképpen jelentős mértékben veszélyeztetik az élővilágot, annál is inkább, mert Magyarországon éppen a mezőgazdálkodás az egyik legjelentősebb földhasználati forma. Veszélyei egyre nagyobb mértékben kerülnek a felszínre, ezért az ésszerű gazdálkodás megteremtése és elterjesztése sürgető feladattá vált. Bizonyság erre, hogy a Világ Természetvédelmi Alap (WWF) nemrég alakult magyarországi képviselete, Az intenzív mezőgazdálkodás és földhasználat hatás a természeti értékekre Magyarországon című programjában számtalan káros hatásra hívta fel a figyelmet. Márkus Ferenc, a WWF e témájának konzultánsa, mint a programért felelős független szakember szerint az elmúlt 30—40 év egyre intenzívebb mezőgazdasága mérhetetlen nyomást gyakorolt vidéki tájainkra és azok élővilágára. A „mezőgazdasági forradalom” ára Négy-ötszáz évvel ezelőtt, a gazdálkodás kiszélesedésével kezdett igazán átalakulni a magyar táj. Kivágták a hegyes, ligetes erdőségeket, így a föld mind nagyobb hányadát alakították át szántókká, Шт 21
