Magyar Vízgazdálkodás - Víztükör, 1991 (31. évfolyam 1-6. szám)
1991 / 5. szám
legelőkké, rétekké. Ez a még nem drasztikus földművelés nem károsította a természetet, sőt a mozaikszerű változatos földhasználat gazdagabbá tette az élővilágot is. így például a Sárréten, a Tisza, a Berettyó, a Körösök vidékén kialakult egykori ősmocsarat a múlt század második felében lecsapolták, így a terület olyan extenzív mezőgazdasági kultúrának adott helyet, mely több állatfaj számára kedvező életteret nyújtott. Eredetileg darvak, hatytyúk és hódok éltek a vidéken, de az ide vetett takarmánynövények, például a lucerna, kiváló otthonul szolgáltak egyebek közt a túzoknak. Ugyanez történt Zemplénben, ahol a fakitermelés helyén keletkezett irtásrészeken olyan növényfajok jelenhettek meg, mint a legértékesebb orchideafélék. Ez a földművelés és a természet békés egymás mellett élését jelentő időszak egészen az 50-es évekig jellemezte a magyar tájat. A technikai és technológiai színvonal, a gazdasági feltételek nyugalmat hagytak az élővilágnak, ám századunk második felének „mezőgazdasági forradalma” valóságos csapást jelentett a hazai flórára és faunára. Az intenzív gazdálkodás elterjedése mindenekelőtt a nagytáblás monokultúrás termesztési mód bevezetésével jelentkezett. A túlzott műtrágyázás és egyéb kemikáliák — gyom-, gomba- és kártevőirtószerek — hatását aligha kell ecsetelni. A földeken megjelentek a nehézgépek, melyek a talaj tömörítésével, illetve szerkezetének károsításával a termőképességet is csökkentik. Az állattartás is egy helyre koncentrálódott, a hígtrágya kezelése, illetve az ugyancsak monokultúrás, nagytáblás intenzív takarmánygazdálkodás szintén károsan hatott a természetre. Tanulhatnánk a régiektől A mezőgazdaságnak mind nagyobb területekre volt szüksége, ezért a nagyarányú vízelvezetések is megváltoztatták a táj arculatát, tönkretéve ezzel a növény- és állatvilág élőhelyét. Különösen tetemes kárt okozott a túladagolt nitrogénműtrágya, amely olyan mértékben szennyezte el a felső vízadó réteget, hogy ma már újabb és újabb településeken veszélyezteti az egészséget a nitrátos víz. Az intenzív mezőgazdálkodást azonban nem lehetett mindenütt elterjeszteni. Az ország bizonyos tájegységein, így például a Kiskunság északi részén, a Hanságban, az Ormánságban, a Szatmár- Beregi síkon, illetve az Őrségben a talaj vagy a talajvíz miatt földművelésre kevésbé alkalmas területek megőrizték a táj egykori arculatát. A gyenge termőképességű területeket alig vagy csak nagy 22
