Magyar Vízgazdálkodás - Víztükör, 1991 (31. évfolyam 1-6. szám)
1991 / 5. szám
MAGYAR SZEMMEL AUSZTRIÁBAN JÁRTUNK Az Osztrák Mezőgazdasági és Vízügyi Minisztérium rövid ausztriai látogatásra hívta Rajkai Zsolt politikai államtitkárt. Ezzel is elősegítve, hogy a hazai vízügyi tárca képviselői megismerjék az ország vízügyi államigazgatás struktúráját, a vízügyi beruházások előkészítésének, bonyolításának módozatait, a beruházások pénzügyi fedezetére és a visszafizetés feltételeire vonatkozó intézkedések tartalmát. A két ország közös múltja azonos társadalmi és államigazgatási alapokat teremtett meg, jóllehet a II. világháború után fejló'désünk szétvált. Míg Ausztria a szovjet kivonulás után szabad országként élte meg az elmúlt 40 évet és valódi piacfeltételekkel demokratikus állammá alakult, addig nálunk ez nem történhetett meg. Az állam paternalista szemléletének megfelelően Magyarországon a hatalom „gazdálkodott” a vízzel, „adta” a közműveket, az ivóvizet, mígnem a költségek oly magasra szöktek, hogy meghaladták az állam teljesítőképességét. Most próbálja a terhek egy részét a fogyasztóra hárítani, és e kérdésben eléggé tanácstalan a vízügyi kormányzat. így vetődött föl: ne találjunk ki olyasmit, amit már mások kitaláltak, inkább nézzük meg, hogy válnak be másutt a jó megoldások! Nincs egységes irányítás A négynapos szakmai program során alkalmunk volt megtekinteni a Fertő tó melletti üdülőtelepen alkalmazott vákuumos elszívású szennyvízszállítási technológiát. Megnéztük az épülőfélben lévő Marchfeldkanal munkálatait, a bécsi vízmüvet és szennyvíztelepet. A tárgyalások során megvitattuk — többek között — a két ország vízgazdálkodásának kialakítását befolyásoló különbségek okait is. A két ország vízügyi irányítását meghatározó lényeges különbség: Ausztriában nincs — a magyarországihoz hasonló — egységes vízügyi irányítás, mert van szövetségi, tartományi és önkormányzati hatáskörbe tartozó államigazgatási eljárásszintű feladatmeghatározás és végrehajtás, engedélyezés! A beadványok minden esetben az önkormányzathoz kerülnek, s ott döntik el: saját hatáskörben oldják-e meg a feladatokat, vagy továbbítják azokat a felsőbb szerveknek? Merthogy minden minisztériumban van egy „ vizes stáb ”, amely a vízügyekkel foglalkozik. Ilyenek lehetnek: beruházások, különböző vízhasználatok, üzembehelyezések, pénzügyi lehetőségek felkutatása... A vízügyi szolgálat, legyen az bármely szinten, csak szakhatósági állásfoglalást ad ki. Az engedélyező minden esetben az önkormányzat, a tartományi kormányzat, illetve a szövetségi kormányzati hivatal. A vízügyi beruházás költségeit mindig azok fedezik, akiknek az érdekében az történik Ez alapvető elv a beruházásokat illetően. Kivétel a katasztrófák (árvíz, földrengés, lavinaveszély) elhárításának költsége, melyeknek 50 százalékát a szövetségi költségvetés, másik felét a tartományi költségvetés fizeti. Ökológiai feltárás nélkül nem megy A vízkárelhárítás (árvízvédelem), vízminőségi romlások, a katasztrófák elhárítása alapvetően az önkormányzatok feladata. Ezen belül is elsődleges felelősség terheli a helyi tűzoltóságot. A tűzoltók — az elmondottak szerint — kiképzett árvízi védekezők is. A védelmi munka viszont igen megosztott, így például a kialakulóban lévő árvízzel kapcsolatos első jelentések (jelzések, értesítések) a csendőrségtől erednek. A védekezést — a tűzoltóparancsnokkal egyetértésben — a tartományi főnök rendeli el, a helyi katasztrófaterv alapján. Az önkormányzati határokat meghaladó, illetve tartományt avagy több tartományt érintő védelmi munkákat a tartományi,- illetve szövetségi vízügyi államigazgatási szervezet irányítja. A helyi érdekű vízügyi beruházásokat általában az önkormányzatok finanszírozzák. Az így összeadott pénzeket egy — a projekt megvalósítására létrehozott — társulat kezeli, nem pedig az önkormányzat. 17
