Magyar Vízgazdálkodás - Víztükör, 1991 (31. évfolyam 1-6. szám)
1991 / 5. szám
Az állami beruházások fogalma ismeretlen. Ezek ágazati beruházásként valósulnak meg, és ágazati szinten osztják el-le a költségeket is az érdekeltek között. Például öntöző főműveket állami hitelből építenek, nem a költségvetésből! Ez végül is egy burkolt hitel, mert a visszafizetési feltételek olyan kedvezőek, hogy nem szorítják „sarokba” a gazdaságot. Az állam viszont burkolt formában támogat is, mert több esetben politikai céllal katasztrófaelhárítási vagy környezetvédelmi beruházásnak minősíti az egyébként nem ilyen jellegű beruházásokat, és kifizeti azokat. Nagyobb állami feladat végrehajtására például a Marchfeldkanal megépítésére parlamenti döntéssel külön vállalatot hoznak létre. A különböző projektek (létesítmények) tervezését, „független” mérnöki irodák végzik, amelyek pályázatok útján nyerhetik el a megbízatást. A létesítmények tervezését teljes körű ökológiai fehárás nélkül nem lehet elkezdeni. így például az előbbiekben említett 18 kilométer hoszszú, mintegy 3 milliárd schilling költséggel épülő Marchfeldkanal építésével kapcsolatban eddig több mint kétszáz alkalommal tájékoztatták az ott élő lakosságot a létesítmény szükségességéről és az előfordulható problémákról „Veszélyes foglalkozás ez” — jegyezte meg az építésvezető, aki szerint gyakran éjszakába nyúló vitákkal zárnak le egy-egy kérdést. Kié a Fertő tó? Az ökológiai szempontok, valamint a környezetvédelmi előírások figyelembevételéből adódó kiadások a beruházási költségek 25—30 százalékát teszik ki de ezek nélkül nem valósítható meg egyetlen beruházás sem. Az „állami támogatás” hosszú lejáratú kölcsön formájában vehető igénybe. Ennek kamata évi 3—5 százalék. A visszafizetésről úgy gondoskodnak, hogy beépítik a víz- és csatornadíjakba, így a törlesztés nem annyira elviselhetetlen. A tulajdonnal kapcsolatos felfogás is eltér a magyarországi gyakorlattól és elvektől. A föld alatti talajvízkészlet a föld tulajdonosáé. Minden, a vízkészletet mennyiségileg vagy minőségileg módosító beavatkozást a tulajdonossal kell tisztázni, illetve hozzájárulását kell kérni, a neki okozott kárt pedig meg kell fizetni. Érdemes megemlíteni, hogy például a Fertő tó vízfelszíne alatti talaj (földterület) az Esterházy család tulajdona. A vízfelszín viszont nem! Talán abszurd a feltételezés, de ha kiszáradna a tó, a földterülettel az Esterházy család rendelkezhetne. A szakmai program érdekes színfoltja volt a bécsi vízműnél és a szennyvíztisztító telepen tett látogatásunk. Azonos feszültségforrás — közös érdek A bécsi vízmű vállalat (WIENER WASSERWERKE: WWW) nonprofit módon üzemel. A vízdíjból származó bevétel a bécsi Polgármesteri Hivatal nagy kalapjában tűnik el, bosszúságára a WWW-nek. Kiadásait ugyanez a „cég” fedezi. Peter Suchomel, a vízmű igazgatója elmondta: „A vízdíjnak mindig fedeznie kell a költséget, amely Ausztriában 2,40—28,00 schilling között változik. Több mini 10-szeres különbségek is vannak! Az állam (szövetség) és a minisztérium egyébként nem szól bele a víz- és csatornadíjak megállapításába (!). De az árak meghatározásánál mindig van egy küszöbérték, az úgynevezett fájdalomhatár, amelynél már a felhasználó (család) saját maga visszafogja a fogyasztást. Ez a réteg a vízfogyasztók 1—2 százalékát teszi ki.” A fogyasztásmérés éppúgy feszültségforrás, mint nálunk! Ott is közös díj van! Bécsben szinte megoldhatatlannak tartják az egyéni fogyasztásmérést. Jelenleg mintegy 100 ezer fogyasztásmérőt és 740 ezer lakást tartanak nyilván. Vannak kísérletek: például új lakótelepek új épületeiben lakásonkénti fogyasztásmérést írnak elő. Az eredmény: 30 százalékos fogyasztáscsökkenés! Ausztriában a vízművek és szennyvíztelepek beruházási formái megvalósulhatnak önkéntesen, kényszerűségi alapon (a hatóság dönti el), egyesek kezdeményezésére. Ez utóbbi esetben a többieket hatósági úton kényszerítik a csatlakozáshoz, ha a létesítmény gazdaságos üzemeltetése csak így biztosítható. Ez a módszer egyébként egyaránt alkalmazható vízellátási, csatornázási, árvízvédelmi művek megvalósításánál. Érdemes külön szólni a szennyvíztelepen alkalmazott zárt láncú technológiáról, amely világviszonylatban is az elsők között van. Ezt a technológiát alkalmazzák többek között a New York és Rotterdam város szennyvíztisztító telepeinek korszerűsítésénél is. Érdemes volna a magyar szakembereknek részleteiben is megismerni az eljárást, bár annak megvalósítása igen költségigényes. De az a módszer, hogy a beérkező szennyvíz „végtermékeként” ismét szennyvízcsatorna-hálózat építésére alkalmas kerámia csöveket gyártanak, figyelmet érdemlő lehet mindenkinek. Összegzésképpen megállapítható: az önzetlen gazdasági és műszaki ismeretterjesztésnek szívesen tesznek eleget az osztrák kollégák, mert „közös érdekünk, hogy a Duna tiszta legyen és tiszta maradjon unokáinknak is ’! Dr. Vámosi Sándor 18
