Magyar Vízgazdálkodás - Víztükör, 1991 (31. évfolyam 1-6. szám)
1991 / 5. szám
nekű gázló van, és a kiálló sziklacsúcsok léket üthetnek a hajón. Gond az is, hogy természetes állapotban a folyón energiát termelni nem lehet, üdülés, vízisportolás a természetes állapotban is kialakult, s ipari vízellátás számára a víz mindig rendelkezésre áll. Megoldható víziót Folyóhasznosítás, mint megoldandó kérdés, akkor merül fel, ha a folyó jelen állapotában a jelentkező igényeket már nem tudja kielégíteni. A folyóhasznosítás jellegzetessége, hogy előkészítése és megvalósítása hosszú időt — 15—20 évet — követel és élettartama 80—100 év, ezért nagy előrelátást kíván meg a szakemberektől. A Duna Pozsony—Budapest közötti szakaszának folyóhasznosítása még egy helyi problémát is felvet, azt, hogy a Duna Rajka—Szob között (142 kilométer) országhatárt képez Magyarország és a Cseh és Szlovák Köztársaság között. Ezen a szakaszon egyik fél sem tehet olyan beavatkozást, amely a másikat veszélyezteti. Ezt mondja a nemzetközi jog, de ezt diktálja az etika is. A folyóhasznosítás több igényt kielégítő beavatkozás, értékelése a nemzetközileg ismert cost-benefit analízis segítségével történhet. Az értékeléshez meg kell határozni az igények kielégítésének módját egycélú, vagy többcélú beruházásokkal, és ezekből megfelelő alternatívákat képezve lehet az egyes alternatívák közötti összehasonlítást elvégezni. Egycélú beruházások azok a megoldások, amikor a létesítmény egyetlen társadalmi igényt elégít ki. Az ánázvédelem megfelelő árvízvédelmi töltés építésével megoldható. A parti területek vízgazdálkodásának fejlesztése önállóan is végrehajtható, a megfelelő vízpótló és vízelvezető rendszerek kiépíthetők. Az ivóvízellátás biztosítását szolgáló parti szűrésű vízbázisok védelme annyiban közös feladat, hogy a Duna vízminőségének további javítása csak a két ország közös erőfeszítésével lehetséges. Maga a vízbázis védőterületének védelme vízdűsítással, a minőségjavítás önállóan, egycélú beruházásként végrehajtható. A víziszállítás vizsgálatánál eleve figyelembe kell venni azt, hogy az elvileg teljesen kiiktatható és helyettesíthető tengelyen történő szállítással, a víziszállításnak lehet alternatívája a vasúti vagy közúti szállítás, a víziútnak a vasút vagy út. Ha a víziutat egycélú beruházással akaijuk megvalósítani, a folyómederbe olyan műveket kell építeni, amelyek biztosítják a megfelelő víziutat. Ezt folyószabályozásnak nevezik. A beavatkozás eredménye azonban erősen függ a természeti viszonyoktól. Ebből a szempontból az adott Duna-szakasz három részre oszlik: Pozsony—Ásvány közötti nagyesésű szakaszra (esése 34—-37 centiméter/kilométer), a Gönyű alatti kisesésű szakaszra (esése 7—8 centiméter/kilométer), és a kettő közötti átmeneti szakaszra. A nagyesésű szakaszon az esés- és mederviszonyok nem teszik lehetővé a megkívánt hajóút-paramétereket. (A Duna-bizottság által kívánt értékek: a hajóútszélesség 180 méter, mélység 2,5 méter, az 1090 köbméter/sekundum legkisebb hajózási vízszinthez tartozó vízhozamnál.) Ezen a szakaszon tehát folyószabályozással, mint egycélú beruházással a víziszállítás műszakilag nem biztosítható. Gönyű alatt a víziútparaméterek folyószabályozással megoldhatók, ahogyan Budapest alatt a víziút — azonos esés és hasonló mederanyag viszonyok mellett — létrejöhet. Az átmeneti szakaszon szintén szabályozási művek építésével alakítható ki víziút. Energiakérdések Energiát nemcsak a víz energiájának felhasználásával, hanem bármely más energiahordozóval is lehet termelni, de lehet vásárolni is. Üdülésre, vízpótlásra, ipari vízellátásra a folyó természetes állapotában is alkalmas. Schermann Ákos felvételei 4
