Magyar Vízgazdálkodás - Víztükör, 1991 (31. évfolyam 1-6. szám)
1991 / 4. szám
ZAKONYI FERENC HALALARA Amikor Cholnoky Jeni balatoni aquarelljeinek siófoki kiállítása megnyitóján, 1989 tavaszán utoljára találkoztam vele, elszorult a torkom. Ketten támogatták a már akkor nagybeteg Feri bácsit, a szive, a múzeum szeretete hozta át Füredről a tó túlsó partjára. Nem csodálkoztam, hogy ilyen összetörtén is viszontláthattuk és köszönthettük, hiszen a Balaton, (vagy inkább A BALATON) akármilyen összefüggésben került látóterébe, azonnal cselekedett: írt, szervezett, levelezett, és főként jelen volt mindenütt Még fiatal muzeológusként 1982-ben kerültem kapcsolatba vele: egy új Balaton-történeti kiállítás írása ürügyén kerestem fel ismeretlenül az akkor már sokkötetes kutatót. Egyetlen megkereső levelem elég volt ahhoz, hogy ezt válaszolja: gyere bármikor, mindenben szívesen segítek! Mikor felkerestem, adatok tömegét zúdította rám, s amikor protestáltam, nem tudok ennyi mindent fejben tartani, már hozta is az erős vászonszatyrokat, hogy teletömje kézirataival, jegyzeteivel, céduláival. Egyetlen nála töltött délelőtt elegendő volt Feri bácsinak arra, hogy bizalmába fogadjon egy előtte soha nem látott embert, a fő, hogy az is a Balaton tudora legyen, s a Tó ügyét előre vigye. Amikor azután Szigligeten beleolvastam az “útravalóba”, csak a fejem kapkodtam: hát létezik ilyen? Hogy szinte minden egyes házról legyen történet: hogy a fiókok mélyéről (nem levéltárakból, könyvtárakból!) előjött levelek, naplók sokasága honnan van? Miért ez a rettenetes adathalmaz? Hisz’ ez nem atomfizika, vagy agrártudomány, amire komoly pénzeket ad az állam - nem, ez “csak” helytörténet, szebb szóval honismeret, ráadásul „amatőr”, s mégis: mintha kutatók sokasága dolgozott volna keze alá, olyan hatalmas és főként szerteágazó volt az elém táruló együttes. Azóta sokszor eszembe jut első találkozásunk, s ma is csodálom önzetlenségét! Kéziratos kutatási eredményeket idegen kézbe adni: enyhén szólva naivnak mondjuk, aki ilyet megtesz. Feri bácsit azonban mindez nem érdekelte: О szolgálatnak tekintette honismereti kutatásait, s az önmagának állított kötelességét híven teljesítete. Nyíltsága, őszintesége, segíteni akarása lefegyverzett; kerestem az alkalmat, hogy törleszthessek adósságomból. Cholnoky Jenő és Lóczy Lajos a Balaton két meghatározó fontosságú természettudós kutatója több száz fényképfelvételt készített az 1890-es évektől kezdve. Ezek a pótolhatatlan értékű dokumentumok akkor az ELTE Természeti földrajzi Tanszékén lappangtak (mára a Magyar Földrajzi Múzeum gyűjteményébe kerültek). Feri bácsit a Balaton-felvidéki, siófoki képek azonosítása ügyében kerestem meg. Láttam felcsillanni szemében a lángot; és akkor elkezdett mesélni. ..Hogy an állapító tták meg aHorváthház építési idejét.. Hogyan sikerült - bürokráciát ellenérdekeket kijátszva - emléktáblákat állítani itthon: (Füreden, és cserében külföldön... Az Anna-bálok aranyalmáiról... A siófoki üdülőtelep-alapító Glatzolcról, Domingerekről. Együtt jártuk a fényképekkel kezünkben Füredet amikor a volt prímási nyaraló (akkkor éppen szovjet tiszteké) mellett kaptatva felfelé láttuk: egy, az üdülőbe valami nagyon nagy méretű konténert szállító (télig harci) jármű - hogy bejuthasson - egyszerűen kidöntötte a szép faragott kőkerítés oszlopát. Feri bácsi nem kezdett szitkozódni - ahogyan azt ilyenkor várni lehetett volna. Ő azonnal előbbre nézett: Milyen jó lesz ez szobor talapzatnak, mondta nekem, és már írta is fel a körülbelüli méreteket Azt hiszem, ez a pillanat jellemezte őt leginkább: nyugodtan dönteni, cselekedni, hogy megálljunk önmagunk elölt. Feri bácsi hatalmas Füred-monográfiája méltó jellemzője életének, életművének. Akik ismertük, s láttuk fogyatkozó egészségét mind szurkoltunk, hogy megérje műve megjelenését Sikerült s talán kicsit elégtétel is volt ez neki, hiszen az idő, melyben élt, nem kedvezett a régmúlt búvárainak, s a Balaton is inkább a gyorsan rablók vadászterülete lett Feri bácsi! Könyveddel itt hagytad közöttünk azt a szellemet, alázatot is, amellyel munkádhoz-szerelmedhez közeledtél. De most kihez forduljak, ha egy kidőlt kerítésoszlopot találok...? Kaján Imre ELHÚNYT BANÁSZ ANDRÁS okleveles gépészmérnök Búcsúzunk. Döbbenettel, fájdalommal, hiszen munkaereje teljében lévő kollégánkat ragadta el a kíméletlen halál. A vízügyi szolgálat ismét szegényebb lett egy sokat próbált, sokat tapasztalait kollégával, akit szinte mindenki ismert a vizes berkekben, sót azon kívül is, hiszen széles szakmai ismeretekkel rendelkezett. S aki ismerte, mindenki szerette, tisztelte kiemelkedő szakmai tudásáért, becsületes, korrekt emberi magatartásáért. Banász András sokgyermekes családban született, ahol minden fillérnek helye volt, ezért már 16 éves korában munkát kellett vállalnia. Közben beiratkozott a Budapesti Műszaki Egyetemre, ahol a vegyipari gépész szakon 1961-ben gépészmérnöki diplomát szerzett. Egyetemi tanulmányai alatt is dolgozott, hogy megélhetési és tanulmányi költségeit biztosítani tudja. 1960-ban került a vízügy szolgálatába, amikor a budapesti Vízügyi Igazgatóságnál műhelyvezetői állást kapott. 1967-ben már önálló irányító-mérnök, majd 1970-ben az igazgatóság termelési igazgatóhelyettes főmérnöke lett, majd 1977-től szakági főmérnök volt. Később átkerült a Vízgazdálkodási Tudományos Kutatóközpontba, majd 1979-ben az Országos Vízügyi Hivatalba, ahol a Kutatási és Műszaki Fejlesztési Osztályon dolgozott. Átélve a különféle átszervezéseket, mindvégig e szakterületen tevékenykedett Gépészmérnöki képzettségének megfelelően különösen a vízgazdálkodás gépészeti és építési területének műszaki fejlesztési feladatainak megoldásában, országos koordinálásában és összefogásában igyekezett odaadóan kifejteni szakmai tudását. Munkájára a szorgalom, a hozzáértés és a jó emberi kapcsolatteremtés volt a jellemző. Tevékenységét 10 alkalommal ismerték el különféle szakmai kitüntetésekkel. Hivatali munkája mellett szívesen vett részt különféle szakmai testületek munkájában. Segítőkészsége ismert volt, mindenkinek szívesen segített akár szakmai kérdésekben, akár - mint szakmai képviselő -, egyéb problémák megoldásában. Most utolsó búcsút veszünk tőle, a kollégák, a barátok, a közeli és távolabbi ismerősök. Hiányozni fog. Emlékét megőrizzük! Lehoczky László 28
