Magyar Vízgazdálkodás - Víztükör, 1991 (31. évfolyam 1-6. szám)
1991 / 4. szám
KITEKINTŐ Bajban a szovjet tavak Volga... Aral-tó... A gyönyörű Bajkál... A szovjet és a világsajtó már több éve figyelmeztet a folyókat és tavakat fenyegető vesszélyre, ami a kíméletlen rablógazdálkodás következménye. A veszélyeztetett vizek közé tartozik a kirgíziai hegyekben megbúvó Isszik-Kul is. Csodálatos, a Föld egyik legszebb természetes tava, a világ legmélyebb tavai közé tartozik. A Szovjetunióban csak a Bajkál mélyebb nála. A tisztavizű tó közvetlen közelében nincs olyan ipari létesítmény, amely hulladékaival és fáradtvizével pusztítana minden élőlényt. Környékén a hegyvidéki levegő nemcsak tiszta, hanem gyógyító hatású is, maga a tó festői környezetben, hegyláncok övezte vidéken fekszik. Igazi nemzetközi üdülőparadicsomot /ehetne itt kialakítani, ahol a külföldi vendégek mehetnének nagy kirándulásokra, sítúrákra és jeleskedhetnének az alpinizmusban. A tó gazdasági szempontból is jelentős. A felszínéről elpárolgó víz táplálja a Tiensan gleccsereit, amelyekbe folyók sokasága ered. A folyók vizét öntözéshez, villanytelepek, erőművek üzemeléséhez használják, és ezekből kapják a jó ivóvizet a környékbeli települések, városok lakói is. Ma már az Isszik-Kult is veszély fenyegeti. Össszehúzódik, mint a száradó birkabőr. Az utóbbi tíz év alatt a vízszint csaknem három métert csökkent, és ez a folyamat ma is tart A gazdasági kár több százmillió rubel. De vajon ki lehet-e számolni a szociális, ökológiai és az erkölcsi veszteséget? A tudósok szerint a partvonal akár 500-1000 méterre is visszahúzódhat, a víz hőmérséklete 2-3 fokkal sülylyed. A fürdési idény csaknem egy hónappal rövidebb lesz. 2 millió tonna gyógyiszap, amely évezredeken át alakult ki, pusztulásra van ítélve. Eltűnnek a halak ívóhelyei, rosszabbodnak a hajózási feltételek. Eltűnnek a természetes homokfövenyek, létezésük értelmét vesztik az egykor vízközeiben álló szanatóriumok, üdülők. Napjainkban már 400-500 millió köbméter víz hiányzik éves átlagban a tóból, ez a hiány 2000-re megduplázódik. A vízhiány oka az, hogy többszáz folyó, patak, amely egykor az Iszszik-Kult táplálta, ma nem éri el a tavat, mert elhasználják a vizét öntözésre, még mielőtt a tóba ömlene. A környékbeli öntözött földterület nagysága meghaladja a 150 ezer hektárt és tovább növekszik. Mi lenne a megoldás? Természetesen a legegyszerűbb az lenne, ha a környéken leállítanák a földművelést De ennek semmi realitása, más megoldást kell hát keresni. Az elmúlt 10-15 évben sokféle terv született a tó ökológiai egyensúlyának helyreállítására. Sajnos, egyetlen terv sem valósult meg. Csak az utóbbi időben tapasztalható némi haladás. Elsősorban a korszerű öntözési módszerek terjedése, amelyekkel a mezőgazdasági termelés fokozása elKiléti* а В ajkéira lenére nemcsak a fajlagos, hanem az abszolút vízfelhasználást is csökkenteni lehet. önmagukban a tudományos tervek nem elegendőek. A tó megmentésének programját jogszabályokkal is meg kell támogatni. Ma például személy szerint senki sem felelős azért, hogy csökken a tó szintje. Ezért az Iszszik-Kul megmentésére alakult Fórum azt szeremé elértni, hogy jogszabály írja elő, a tó medencéjében lévő gazdaságok évente hány köbméter vizet kötelesek beengedni a tóba. Ezt a vízmennyiséget nem használhatnák fel öntözésre vagy más célokra. A természet és gazdaság megőrzéséért, és a megbonthatatlan ökológiai rendszerért folyó küzdelemben nem lehet tekintetbe venni az államhatárokat. Hiszen, ha valahol megbomlik a természeti egyensúly, az katasztrofális következményekkel járhat a Föld másik részén is. Nem kivétel e tekintetben az Isszik-Kul sem. A tó felületéről elpárolgó víztömeg például nemcsak a Tiensan, hanem a Pamir és a Himalája gleccsereit is táplálja, áttételesen tehát a szomszédos országok folyói is a tóból kapnak vizet. Vagyis, ha az Isszik-Kul kiszárad, annak hatását megérzik a határokon túl is. A Szovjetunió a nemzetközi szervezetek előtt kötelezettséget vállalt a tó védelmére, de ebben a munkában számít a szomszédos országok segítségére is. APN 27
