Magyar Vízgazdálkodás - Víztükör, 1991 (31. évfolyam 1-6. szám)
1991 / 4. szám
Gemenc a nevét egy kis erdőrészről illetve, a vadászházról kapta. A terület nagysága 17 779 ha, mely vadrezervátumként szerepel a köztudatban. A figyelmet is egy elejtett szarvasbika csodálatos agancsa irányította erre a hangulatában ma is egyedülálló vízi-, és szárazföldi világra. Pusztító szabályozás A XVni. századi átalakításokig a Duna jobbparti területe a Sárköz lápvidéke volt Ekkor nagyszabású folyamszabályozási munkákat határoztak el, melyek a század második felére fejeződtek be. A beavatkozások keretében a Fájsz - Mohács közötti Duna szakaszon 15 helyen vágták át a medret, melynek eredményeképpen 96 km-rel rövidült a folyó és az így kialakult 46 km-es főmedret mintegy 30 km hosszúságú holtágrendszer kíséri. A vidék mai arca e munkák során jött létre, melyet később csak az árvédelmi töltések végső kiépítése formált kisebb mértékben. A Duna szabályozásáig a területet évente többször is elárasztotta víz, majd lehúzódott, épített és rombolt. Szigetek keletkeztek és tűntek el, partvonalak változtak meg, erdőrészek süllyedtek el, zátonyok alakultak a máshol elrabolt part- és fenékanyagból. Ez a terület - Európa közepén - még ma is megőrizte az ősiség nyomait, erdeiben ideális élettér van növényeknek és állatnak egyaránt, melyhez az ember is alkalmazkodik mikor belép a terület valamelyik képzeletbeli kapuján. Jelentős esemény volt, mikor 1977-ben a területet tájvédelmi körzetté nyilvánították. Az elsők között megkapott védelem ráirányította a figyelmet a gondokra, és egyre nagyobb az összefogás az önkormányzatok, a természetvédelem, a VIZIG-ek és a dunai emberek között a terület megmentésére. A Grébeci-, & Rézé ti- és a Csertői holtágak - a szabályozás következtében - ma csak magasabb vízállásnál kapnak vizet, hogy az év jelentős részében szárazon vagy csak csekély vízzel a medrükben várják az életet adó magasabb Dunai árhullámot A szabályozások eredményeként javult és napjainkra megfelelőnek minősíthető a mentesített területek árvízvédelmi biztonsága és a főmeder hajózási körülményei. Ebből a szempontból a vízépítési beavatkozásokat egyértelműen sikeresnek kell minősíteni, mivel azok megfeleltek a korszak elvárásainak, és ezáltal hozzájárultak a térség gazdasági fejlődéséhez. Kétségtelen tény viszont, hogy a korabeli szabályozási elveknek megfelelően korlátozott lett, vagy teljesen megszűnt a csatlakozó holtágak vízellátása, ami végül is hozzájárult az ökológiai állapot megváltozásához. ,-ф sé t áfc* „ T, 24
