Magyar Vízgazdálkodás, 1990 (30. évfolyam, 1-6. szám)
1990 / 4. szám
A korszerű ipari vízgazdálkodás alapelvei és módszerei A hetvenes évek elejére az ipar decentralizált fejlesztése és a vidék ipartelepítési politikája új helyzetet teremtett a vizek minősége és veszélyeztetettsége szempontjából. Budapestről többnyire olyan gyárakat és technológiákat telepítettek vidékre, amelyek fokozott veszélyt jelentettek a természeti környezetre, és ezen belül a vizekre. A szennyeződésre érzékenyebb környezet romlása szükségessé tette a vizek minőségét befolyásoló hatások jobb megismerését, és hatékonyabb mérséklését. Felülvizsgálták a decentralizálás eredményeként telepített elavult technológiákat és általában új technológiák importja, vagy helyi kifejlesztése vált szükségessé. A víz minőségét befolyásoló hatások rendszerében fontos szerepet játszanak a viszonylag gyors termékváltások, valamint a meglevő technológiai eljárások tökéletesítése eredményéként kialakuló új hatások. A termékváltásban és a technológia fejlesztésében egyaránt jelentkezhet a biotechnika és a biotechnológia. Mindezek következtében az ipari vizminőség-védelem új helyzetbe kerül. Az ipar évről évre olyan nagy számban bocsát ki új szennyező anyagokat és szennyvizeket, hogy gyakorlatilag szinte lehetetlenné válik a vízszennyező hatás előzetes számbavétele, illetve a várható ökológiai, technológiai, ökonómiai következmények becslése, a kárelhárítás megtervezése és megvalósítása. Már napjainkban is számos olyan vegyi anyag jut a vízi környezetbe, amelyek természetes úton nem képződnek és nem bomlanak le. A vizek természetes minőségét elsősorban rendszeres és a rendkívüli (váratlan, havária-jellegű) vízszennyezések, valamint a helyi és területi vízkészletgazdálkodási beavatkozások, továbbá a hidrometeorológiai és vízjárási viszonyok együttese változtatják meg. Magyarországon különösen nagy jelentősége van a külföldi és a hazai eredetű rendkívüli vízszennyezéseknek. Rendkívüli (váratlan) vízszennyezésnek kell tekinteni a felszíni és felszín alatti vizek minőségi állapotát, öntisztulási képességét, valamint a felhasználásra való alkalmasságát károsító vagy veszélyeztető ártalmakat, amelyek általában a szennyező források műszaki hibája vagy gondatlan kezelése, baleset vagy természeti ok miatt következnek be. Ez utóbbinak főként az aszályos, vízben szegény, tartós meleg időszakokban, valamint a tartós fagy és jégborítás jelentkezésekor van nagy jelentősége. A vizek természetes öntisztulóképességét korlátozó tényezők túlsúlyba jutása, az oxigénhiány növekedése felerősíti a rendszeres és a rendkívüli szennyezőforrások kedvezőtlen hatásait. A rendkívüli — haváriaszerű — vízszennyezések hirtelen bekövetkező vízminőségromlásokat és károkat okoznak a termelő és vízgazdálkodási berendezésekben (üzemi csatornákban, ipari szennyvíztisztító telepeken, . . .) a környezetben, a nyersvíz használati értékében, a vízi élővilágban. A rendkívüli vízszennyeződések magyarországi kihatásai olyan súlyosak, hogy a vízminőségi kárelhárítás országos és területi szervezeti rendszerét és műszaki eszközrendszerét ennek megfelelőn az elmúlt évtizedben korszerűsítették. A vizek rendkívüli minőségét meghatározó váratlan és koncentrált szennyezések jól meghatározott okokra vezethetők vissza. Ezt szemlélteti az alábbi 1. táblázat néhány jellegzetes évre vonatkozó adata. 1. táblázat A rendkívüli vízszennyezések okai Esetek száma 1981 1983 1986 1987 Kommunális szennyvizek 11 8 13 6 Kőolaj és származékai 66 63 112 114 Ipari szerves anyag 16 8 24 23 Ipari szervetlen anyag 24 15 21 14 Növényvédőszer 3 5 4 6 A rendkívüli vízszennyezések Esetek száma 1981 1988 1986 1987 Hígtrágya 11 6 5 4 Rothadóképes szerves anyag 20 6 16 21 Ammónia 1 5 6 6 Biológiai tömegprodukció 1 15 — 4 Hidromet. tényező 12 23 — 4 Ismeretlen eredetű anyag 38 53 50 46 Radioaktív kihullás — — 1 — összesen: 203 207 252 248 Forrás: VGI (1982, 1983) KSH—KVM (1988). Endrédi (1989). Az 1. táblázat adatai alapján megállapítható, hogy a vizek minőségét nagymértékben befolyásoló rendkívüli vízszennyezések döntő hányada ipari eredetű. Az iparon belül a kőolaj és származékai jelentik az egyik legkedvezőtlenebb veszélyforrást. Az ipari technológiai balesetek (haváriák) az ipartelepek számának, teljesítményének, sűrűségének és sebezhetőségének a növekedése miatt egyre nagyobb hatósugarú térségekben veszélyeztetik az (ipari) vízbeszerzési források minőségét. Ezek a környezeti károsító hatások nagyságrendekkel felülmúlhatják a vízjogilag „engedélyezett" (bírságolt) vízszennyezéseket. A megújuló természeti készletekről egyre nagyobb mértékben áttérnek a nem megújuló természeti készletek felhasználására és elfogadtatására. Ezek a változások általában visszafordíthatatlan térségi vízjárás-változást eredményeznek, amelyek a vízbeszerzés és a szennyvízelhelyezés kialakult rendszerét jelentős mértékben befolyásolták, korlátozhatják. A szennyvíztisztítás és az ipari technológiai víztisztítás hagyományos módszerei mellett megjelentek a biotechnológiai módszerek. Fokozódik az ipari technológiák vízminőség-érzékenysége, a vízi környezet szennyeződésérzékenysége, valamint a víz- és szennyvíztisztítás költségérzékenysége. Mindez szorosan összefügg a közegészségügyi és ökológiai követelményrendszer szigorodásából fakadó vízminőségi és szennyvíztisztítási normák szigorodásával. Az ipari vízgazdálkodás rendszerében a vízbeszerzés, a víztisztítás, a víztárolás, a vízfelhasználás, a szennyvíztisztítás, a szennyvíztárolás és a szennyvízelhelyezés alrendszerei közötti egyirányú nyitott függőséget a visszahatáson (visszacsatoláson) alapuló kölcsönös függőség és kölcsönhatás váltja fel. Felerősődőben van az ipari és a nem ipari vízgazdálkodási rendszerek közötti kölcsönkapcsolat. A korszerű ipari vízgazdálkodás legfontosabb alapelve az, hogy a termelési igényeknek megfelelő mennyiségű és minőségű vizet kellő biztonsággal szolgáltassa, továbbá a felhasználás után olyan szennyvíztisztítási technológiát alkalmazzon, hogy az üzem területét elhagyó víz megfeleljen a befogadó öntisztuló képességének és a környezetre vonatkozó minőségi előírásoknak. Az ipari vízgazdálkodás az üzemtechnológia szerves része. Az ipari vízgazdálkodás hatásvázlatát az 1. ábra szemlélteti. Ebből kitűnik, hogy az ipari célú nyersvízkészletet a környezetszennyező ipari technológiák a rendszeres és a rendkívüli vízszennyeződések, valamint a befogadó vízkészletbe vezetett tisztítatlan használt vizek révén módosítják. Az ipari környezetvédelem korszerűsítésének fő irányát a tiszta technológiák bevezetése, illetve az anyag- és energiavisszanyerésen alapuló üzemi vízgazdálkodás következetes kifejlesztése jelenti. A korszerű ipari vízgazdálkodás fontos alapelve és célkitűzése az intenzív üzemi vízhasználat megteremtése az üzem-
