Magyar Vízgazdálkodás, 1990 (30. évfolyam, 1-6. szám)
1990 / 3. szám
1. táblázat A szennyvízbírság és a beruházási összegek alakulása néhány nagy vízfogyasztó vállalatnál 1980—88. Beruházás Vállalat megnevezése Bírság (eFt/év) teljes összege (eFt/év) Megvalósított fejlesztés ATEV Hódmezővásárhely Szentesi Baromfifeldol-800 1 400 oxidációs tisztitó gozó Vállalat Szegedi Paprikafeldolgozó 1 200 3 000 ülepítő ívszita Vállalat 12 000 17 000 flotációs szennyvíztisztító Szegedi Szalámigyár 6 000 16 000 szennyvíztisztító rekonstrukció Szegedi Tejipar 50** — ** Korábban több millió Ft-os bírság hatására zsírleválasztó megépítésével csökkentette a szenynyezést, de nem tudott a határérték alá kerülni, ezért egyedi határértékre kapott engedélyt. Ma nem fizet bírságot! 2. táblázat A pernyeleválasztó és a СО utánégetö beépítésének hatása a Szegedi Öntödében Fejlesztés Emisszió (kg/év) Bírság megnevezése .szilárd СО S02 NO, (eFt/év) Pernyeleválasztó beépítés előtt (1984) 95 274 50 025 81 240 109,7 beépítés után (1985) 17 169 711 980 1 455 374,6 СО utóégetö beépítés előtt (1986) 947 496 379,0 beépítés után (1987) — 46 700 — — 92,0* * Az 1987. évi szigorítás után 233,4 eFt/év lett. A szennyező forrás átalakítása (emisszió csökkentése): 39 600 eFt Füstgázkezelés technológiája (emisszió teljes megszüntetése): 120 000 eFt Nem kell magyarázni, hogy a legkedvezőbb variáns magasan a bírság fizetése. A bírság önmagában csak egy tényező a fejlesztés melletti döntés megválasztásában. Ahhoz, hogy a beruházás a gyakorlatban megvalósuljon, számos egyéb (műszaki, pénzügyi stb.) feltételre is szükség van. De még ezek együttes megléte sem biztosíthatja a környezetfejlesztő, illetve kármegelőző beruházást, ha például az építési hatóságok nem adnak engedélyt a kivitelezésre. A hatósági intézkedés kitelepítésre irányulóan ugyancsak negatív érdekeltségen alapuló motiváció. A vállalatok, ha oly mértékű szennyező anyagot bocsátanak ki, hogy tevékenységük közvetlenül az emberi egészséget veszélyezteti, hatósági intézkedéssel kötelezhetők arra, hogy záros határidőn belül műszaki fejlesztéssel oldják meg a környezetszennyező anyag kibocsátásának csökkentését, vagy állítsák le a tevékenységet. „Pótolhatatlan" tevékenység esetén, ha a fejlesztést nem lehet megvalósítani, elvileg kitelepítésre is sor kerülhet (ami persze még ritkább, mint a fehér holló). A bírság és a kitelepítés esetében is ez a közvetlen gazdasági motiváció olyan nem gazdasági eredetű indítékokból származhat, mint a környezetvédők vagy az érintett lakosság tiltakozása. A legszigorúbb hatósági intézkedés, a kitelepítés veszélyének szele a régióban eddig csak egy vállalatot, a Szegedi Öntödét csapta meg. A vállalat sokáig a megye legnagyobb szenynyező forrásaként, „fekete bárányaként” szerepelt. Igaz ugyan, hogy a város belső iparkörzetében van a telephelye, azonban pechjére közvetlenül a városi kórház szomszédságában. Az is tény, hogy az egyik legjelentősebb légszennyező. Jelentős a por, a СО és az SO2 emissziója, ami az „ősi” kupolókemencés technológia szükségszerű velejárója. A vállalat fejlesztési forrásai rendkívül szűkösek voltak, fejlesztési lehetőségei szinte teljesen hiányoztak. Ennek ellenére kénytelenek voltak a környezetvédők, illetve a hatásukra fellépő tanácsi szakigazgatási szerv „háborgatásának", fenyegetésének hatására megoldást keresni, így ma már úgy emlegetik őket, mint olyanokat, akik a legtöbbet tették a környezetszennyezés mérséklése, illetve megelőzése érdekében. Hogy mennyire hatásosan, az a táblázatból kiderül: A szükséges technológiához hazai vállalkozó nem tudott megfelelő légtisztítást garanciával vállalni, tőkés relációból pedig deviza hiányában nem lehetett berendezést beszerezni. így végül szocialista relációból szereztek be egy vizes mosás légtisztítót úgy, hogy saját forrásaikhoz támogatást kellett szerezniük. Csak a berendezés felszerelése után derült ki, hogy a gondok csak részben mérséklődtek, mert valójában nem arra a célra szolgált, mint amire vásárolták! Tudniillik a pernye leválasztására tervezték eredetileg. A vállalat csapdába került. A beépítéssel az emisszió technológiai paraméterei változtak meg csupán, ugyan jelentősen csökkent a szilárd szennyezés, de az NO* és СО koncentráció ugrásszerűen megnőtt. A szennyezés mint probléma nem oldódott meg, sőt a fizetendő bírság sem csökkent. így az egyébként is szinte erejükön felüli beruházás hatására — ami nagyrészt önhibájukon kívül sikerült rosszul — újabb fejlesztéseket kellett eszközölniük a bírság miatt. A saját újítással megvalósított utóégető nagyságrenddel csökkentette ugyan a kibocsátott szennyező anyagokat, időközben azonban megváltozott a rendelet, és minden erőfeszítésük ellenére a bírság tovább emelkedett. Vagyis olyan csapdába estek, hogy immár csak a negatív érdekeltségen alapuló motivációnak lehet szerepe a fejlesztésben. Az előbbiektől eltérően a pozitív gazdasági érdekeltség azt jelenti, hogy a fejlesztést a közgazdasági környezetnek a vállalati gazdálkodásra gyakorolt hatása motiválja. Azoknál a szennyező vállalatoknál, ahol a gazdálkodás érdeke, a jövedelmezőség valamely ponton találkozik a környezetvédelemmel, és a környezetvédelem az eredményhez képest viszonylag kevés erőforrást igényel, egyre gyakrabban tapasztalható, hogy kifejezetten környezetvédelmi beruházást eszközölnek, illetve a technológiai fejlesztések során eleve figyelembe veszik a környezetvédelmi szempontokat. Ilyen „találkozás" elsősorban az anyag, az energia és a víz takarékos felhasználásában, az „értéktelen végtermék” csökkentésének a tekintetében figyelhető meg. A piac közvetlenül motiváló hatása abban nyilvánul meg, hogy egyrészt új piacot új, környezetbarát, elsősorban az emberi egészségre nem káros, az embert védő, óvó, kímélő termékekkel lehet ma már egyre inkább szerezni, különösen a fejlett országokban, másrészt a piacon maradás is sok esetben függ attól, hogy a már meglévő termékek környezet- és egészségkárosító paraméreit sikerült-e javítani. Az ilyen típusú fejlesztések, beruházások jellemzően az élelmiszeriparban voltak tapasztalhatók az eddigiek során, ahol az utóbbi időben megnőtt a vállalatok költségérzékenysége a kínálati piac kialakulásának kezdeti stádiumában. Ahhoz, hogy termékeiket a nyugati piacokon értékesíteni tudják, egyre szigorúbb higiénés feltételeknek kellett eleget tenniük, ami valójában az egész termelési vertikumra kiterjedt, az alapanyagtól a hulladékig. Ez olyan kemény ösztönző, mondhatni kényszerítő tényező, hogy például a környezetvédelmi törvény megjelenése óta eszközölt beruházások űltal létrehozott kapacitások egy része nem felel meg a szigorú külföldi 21
