Magyar Vízgazdálkodás, 1990 (30. évfolyam, 1-6. szám)
1990 / 3. szám
követelményeknek, emiatt az exporthoz igazodó további rekonstrukciókat kellett végrehajtani például a Szegedi Paprikafeldolgozó Vállalatnál és a Szegedi Szalámigyárban. Új piac szerzése motiválta a Szentesi Baromfifeldolgozó Vállalat környezetvédelmi fejlesztését. A vállalat korábban főleg szovjet exportra termelt, azonban az utóbbi időben a magasabb feldolgozottsági fokú termékekkel próbált a nyugati, igényesebb piacokra is bejutni. Ehhez a technológiai fejlesztése mellett a környezetvédelem javítása is kellett. Találkozhatunk ma már az ár környezetvédelmet, pontosabban környezetfejlesztést motiváló szerepével is, amikor például a bioélelmiszerek árában érvényesíteni lehet a nyugati piacokon a megnövekedett költségeket, kiadásokat, bár ez inkább még csak nyomokban fellelhető. A — talán nem is távoli — jövőben azonban feltételezhető, hogy a piaci viszonyok fejlődésével megnő a környezetkonform technológiák, valamint a környezetbarát termékek iránti igény környezetvédelmi fejlesztéseket indukáló hatása. A piaci igényekhez alkalmazkodást azonban nehezíti az, hogy egyrészt a környezetvédelmi beruházási javak gyártása monopolhelyzetű vállalatokban folyik, illetve az importból történő beszerzésük lehetőségei korlátozottak, másrészt a környezetvédelmet szolgáló beruházások gyártásfejlesztése a mai technológiák mellett sokszor járhat olyan következménnyel, hogy a gyártóknál jelentkező környezetszenynyezés a környezetvédelmi normák szerint a várható bírság összegét olyannyira megnövelné, hogy nem érné meg a gyártás. A pozitív gazdasági érdekeltségen nyugvó fejlesztést motiváló hatása lehet a jövőben az állami, várhatóan alapvetően monetáris elveken nyugvó környezetvédelmi szabályozásnak. Komolyabb, a perspektíva szempontjából jelentősebb eredmények már ma is ott vannak, ahol ez — ha csak csírájában is — érvényesül. A szabályozás ilyen rendszere még az eladósodott és átmeneti likviditási problémákkal küszködő vállalatokat is segíthetné új technológiák megszervezésében, amelyek prognosztizálhatóan nyereségesek lennének, importkiváltást stb.-t tennének lehetővé, miközben a másik oldalon környezetkímélést eredményeznének. Az ilyen fejlesztésekhez a külföldi tőke is szívesebben kapcsolódna minden bizonnyal, illetve meg lehetne találni a kapcsolódási lehetőségeket, akár kedvező feltételek biztosításával is. Az igazi megoldást azonban valószínűleg az segíti igazán elő, ha sikerül megteremteni a hosszú távú vállalati vagyonérdekeltséget, amelynek ma még nyomai sincsenek a vállalatoknál a valódi tulajdonos hiánya miatt. A NEM KÖZVETLENÜL GAZDASÁGI MOTIVÁCIÓK A környezeti tudatosság fokozódásával egyre nagyobb szerepe van a különböző — az internális gazdasági összefüggéseket figyelmen kívül hagyó — motivációknak is, amelyek eredetüket tekintve vállalaton kívüliek és belüliek lehetnek. Mindenekelőtt ilyen külső motiváció a lakossági tiltakozás. Egy-egy vállalat szennyező hatásának megszüntetése, sőt a tevékenység leállításáért is tiltakoznak ma már egyre gyakrabban nyilvánosan, nemcsak a közismert országos problémák esetében, hanem a helyi lakosságot károsan befolyásoló, egészségét veszélyeztető környezetkárosítások miatt is. A tiltakozások hatása azonban a vállalatok, egyéb környezeti ártalmakat okozó intézmények (főleg közintézmények) magatartását ambivalensen befolyásolja. Ez az ambivalencia nagyobb részt a helyi irányítás, döntően a helyi tanácsok viselkedésével függ össze. A tanács ugyanis lényegében egészen a legutóbbi időkig „kibic szerepet” játszhatott, hiszen a hatalom megdönthetetlennek hitt bástyái mögül oszthatott igazságot vállalatok, intézmények és lakosság között. A már említett Szegedi öntöde esetében például a lakossági tiltakozás sókáig süket fülekre talált, pedig hát az évi több mint 200 tonnányi szenynyezőanyag (amiből 95 tonna volt a szilárd szennyezőanyag, a pernye, 50 tonna a СО és 81 tonna az SO2) egészségrontó hatása minden bizonynyal rendkívüli volt. És akkor nem szóltunk még arról, hogy a kiülepedett por a környék lakóinak milyen anyagi kárt okozott azzal, hogy a levegő páratartalmának olyan tömény „savas esőt" produkált, ami minden fémet tönkretett, korrodált. Az ambivalencia egészen különleges eseteiként említhetők a lakótelepek közé ékelt höközpontok, továbbá az ABC áruházak hűtőkompreszszorai, amelyek a kibocsátott zajjal okoznak komoly környezeti ártalmakat. Az ide költözők, az itt élők pihenését ezek a létesítmények szinte lehetetlenné teszik, a lakók joggal háborognak. A magas zajszint szorosan összekapcsolódik a lakásépítési célkitűzések mennyiségi paramétereivel és a szűkülő források miatti „takarékossággal”. A tanácsi pénzeszközök felhasználásában a lakásellátás javítása mindenek feletti prioritást élvezett, így a tervet akár a környezetvédelem rovására is teljesíthették. (Akik megszavazták ezt, úgysem ott laktak!) A tanácsi pénzeszközök felhasználásában egyszerűen nem vették figyelembe, hogy a zajvédelmi követelményeket szabvány szerint is érvényesíteni kellett volna! A döntés meghozatalába a későbbi fakóknak eleve nem lehetett beleszólása a politikai mechanizmus szerint. Ritkábbak az előzőknél a belső motivációk hatására végzett fejlesztések. Ezek tulajdonképpen a vállalat szenynyező hatásának felismeréséből fakadó „felvilágosult” esetek. Nyilvánvaló, hogy ezek azért nem teljesen karitatív, illetve felvilágosultsági alapokon nyugszanak, mert döntően arról van szó, hogy az elvégzett beruházás, a környezeti kár elhárítására fordított ráfordítás javulást eredményez a munkakörülményekben is. Ha a dolgozók közérzete javul, szívesebben dolgoznak, javul a munkafegyelem, ezen keresztül a teljesítmény is. Emellett az esztétikus környezet kialakítása felérhet egy jó reklámmal, az oda látogató idegenek, kereskedelmi partnerek szemében, mindez az image, a goodwill részeként értékelődik. Belső motiváció lehet egy vállalaton belüli újítás is, ami f "*u: igényt a környezeti ártalma csátott környezetkárosító Ihat séklésére. Progresszív, a ki delem jelentőségét megért esetében találkozhattunk oly amikor ilyen hatásra eszköze házást annak ellenére, hogy nyezetszennyezési bírságot tek. Külön említést kell tennün dig eléggé általános belsc dóról, a felsőbbségnek, else ágazati irányításnak és a f lomnak való jobb megfelelő: késztetésről. Ez különösen ak kezett, amikor a környezetve lamilyen módon a vállaló vagy egyéb elismerésénél , __ vételre kerülhetett. Ilyen esetek főleg valamilyen kampányhoz kötődtek, az aktuális „széljárás, divat” szerint. A FEJLESZTÉSEK FELTÉTELRENDSZERE A környezet tehermentesítése a kibocsátott szennyező anyagok minimalizálását igényli. Ehhez a meglévő technológiákat védelmi berendezésekkel tovább kell fejleszteni ós(vagy) környezetkonform technológiákat kell kialakítani. Ezekhez meghatározott nagyságrendű erőforrások, továbbá megfelelően felkészült szakemberek szükségesek. Mindehhez olyan további külső feltételek párosulnak, mint a műszaki feltételek, az importlehetőségek és a tudományos kutató-fejlesztő potenciál illetve ennek hasznosítható eredményei. A vállalati környezetvédelmi fejlesztéseket elemezve az állapítható meg, hogy ezek döntő többségükben ma még külső hatásokra történnek. Általános jellemzőjük, hogy többnyire az emissziót csökkentő extenzív megoldások dominálnak, amelyek relative drágábbak, mint a technológiafejlesztéshez kapcsolódó intenzív környezetfejlesztések. Feltehető, hogy a környezetvédelemhez kapcsolódó normatív monetáris szabályozás kialakítása ezen a helyzeten változtatni fog. A FEJLESZTÉSEK ERŐFORRÁSAI Az általam vizsgált vállalatok jelentősebb része saját erőből oldotta meg a környezetvédelmi fejlesztéseket, hitel vagy támogatás igénybevétele nélkül. Ezek a sajáterős beruházások azonban főleg kisebb volumenűek, rendeltetésük szerint pedig nagyon változatosak. A víz, a föld, vagy a levegő védelmére szolgálóktól a zaj- és rezgéscsökkentőkön át a hulladékkezelő és tároló fejlesztésekig szinte minden megtalálható közöttük. A saját forrás speciális eseteként említhető a nem túl régen megjelent lízingelés. A Sze-22
