Magyar Vízgazdálkodás, 1990 (30. évfolyam, 1-6. szám)
1990 / 3. szám
hangba hozni. Ezzel tudja a környező természeti elemek állapotát pontosabban kiszámítani és a kereszthatásokat is figyelembe venni. A környezetvédelmi döntések meghozatala előtt elemezni kell a tervezett intézkedések hatását az érintett emberi közösségre, állatokra, növényekre és élettelen tárgyakra. Ehhez — ki kell választani olyan jelenségeket, amelyekkel lemérhető a tervezett tevékenységek vagy folyamatok hatása, és — meg kell határozni a hatás mértékét a természeti környezetre és az emberi életre. A mérlegelésnél szem előtt kell tartani: a természetnek jelentős kapacitása van az emberi felhasználás után képződött anyagok befogadására és asszimilálására. Ha azonban ez a korábban végtelennek tűnt asszimilációs kapacitás kimerülne, akkor következne be a természet minőségének olyan mértékű romlása, amely gyakran visszafordíthatatlan következményekkel járna. A környezetpolitika a szabályozás, a motiválás (szankcionálás és preferálás), a szervezés stb. eszközeivel törekszik a környezetszennyezés visszaszorítására, az erőforrások felhasználása kapcsán keletkező nemkívánatos melléktermékek, hulladékok és szennyező anyagok képződésének erőteljes csökkentésére. A szabályozás, a befolyásolás által e téren elérni kívánt cél tehát kettős: egyrészt a rendelkezésre álló készletekkel való takarékos gazdálkodásra serkent, másrészt a káros szennyező anyagok kibocsátásának kiküszöbölésére, illetve minimalizálására ösztönöz. E kettős cél elérését szolgáló döntések az államigazgatás, a termelés, a kutatás és egyéb érintett területek valamennyi szervezeti szintjén csak akkor lehetnek hatékonyak, ha azok meghozatalakor következetesen érvényesül a tudományos alátámasztás. A különböző határértékeknek, paramétereknek, szabványoknak, tűrési 'határoknak tudományos megalapozottsága nélkül a környezetvédelmi döntések ingoványos talajra épülnek, és éppen ezért sok bennük a bizonytalanság, amiért később drága árat kell fizetni. A környezet állapotának feltárása a környezetvédelmi stratégia kimunkálásának alapja A társadalmi-gazdasági fejlődés és a környezetvédelem harmóniájának megteremtéséhez szükséges környezetvédelmi politika és stratégia kialakítása csak akkor végezhető el kellő megalapozottsággal, ha a kiinduláshoz megbízható adatok állnak rendelkezésre hazánk környezeti állapotáról. Ennek az igénynek a kielégítése érdekében ez az állapotfeltáró munka az elmúlt években el is indult, melynek eredményeként a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium 1989 elején összeállított egy öszefog'laló anyagot, melyet társadalmi vitára bocsátottak. A felmerült észrevételek alapján szükségssé vált az anyag átdolgozása, azzal az igénnyel, hogy az állapotértékelés mutassa be, illetve tartalmazza: 1. A rendelkezésre álló információk rendszerét, megbízhatóságát, minőségét. 2. A környezeti elemeket érő (káros) hatások alakulását. 3. Az állapotváltozás(ok) trendjét (alkalmasan megválasztott, az illető környezeti elemre vonatkozó ismeretek összevethetőségétől függő bázishoz képest). 4. A terhelések és állapotváltozások minősítését (a meglévő minősítő rendszer kritikáját is) és a veszélyeztetettség megítélését). 5. Következtetéseket, a romlás okainak felszámolását célzó programokat. A fenti igények szerinti munka széles tudományos bázison, a legkülönbözőbb szakterületek jeles képviselőinek bevonásával megindult. Az eddig elkészült tanulmányokból már jól láthatóan rajzolódnak ki a természeti erőforrások és befogadó kapacitások helytelen használatával együttjáró fő környezeti gondok, illetve teendők. Az e téren elindult munka remélhetőleg mielőbb befejeződik és ennek eredményeként teljes körű és megbízható áttekintést kaphatunk hazánk környezeti állapotáról, melynek alapján biztonságosan kidolgozhatok a stratégiai elgondolások. A fejlett országok tapasztalatai Hazánk környezetvédelmi politikájának és stratégiájának kialakításához megbízható eligazítással szolgálhatnak a fejlett országok tapasztalatai (USA, NSZK, Anglia, Japán, Svédország, Finnország stb.), melyek meggyőzően igazolják, hogy a gazdaság fejlesztését nagyon jól összhangba lehet hozni a környezetvédelmi követelmények érvényesítésével. Ezek a tapasztalatok hitelesen igazolják, hogy a környezetvédelemre fordított pénzügyi ráfordítások nemcsak hosszú távon, hanem még rövid távon is megtérülnek és még a legkritikusabb ágazat, az ipar fejlesztésére is jótékony hatással vannak a versenyképesség szinte valamennyi kritériumát figyelembe véve. A fejlett országok idejében felismerték, hogy bár a környezetvédelem sok pénzbe kerül, de a teendők elhanyagolása vagy elhalasztása később még sokkal több pénzt igényel. Minél később kerülnek bevezetésre környezetkímélő termékek és eljárások, annál többe fog kerülni a már okozott környezeti károk felszámolása, az új termékek gyártására való átállás és piaci értékesítésük. Ezek az országok kellő időben rájöttek arra, hogy az olyan gazdaságpolitika, amely a környezetvédelem terén kizárólag állami előírások-8 1. ábra. A már túlhaladott környezetvédelmi stratégia
