Magyar Vízgazdálkodás, 1990 (30. évfolyam, 1-6. szám)
1990 / 3. szám
Használhatók azok az alapelvek, melyeket az imént említett világbizottsági jelentés fogalmazott meg az alábbiak szerint: ,,A legszélesebb értelemben a harmonikus fejlődés stratégiája azt célozza meg, hogy az emberi lények közötti harmónia, valamint az emberiség és a természet közötti harmónia megvalósuljon, A 80-as évek fejlesztési és környezeti válságainak tükrében — amelyeknek során a jelenlegi nemzeti és nemzetközi politikai és gazdasági intézmények nem kerekedtek felül, vagy talán nem is tudnak felülkerekedni — a harmonikus fejlődés eléréséhez szükséges : — olyan politikai rendszer, amely hatékony állampolgári részvételt biztosít a döntéshozatalban, — olyan gazdasági rendszer, amely képes többletet és a technikai ismereteket létrehozni egy önmagára támaszkodó és fenntartó bázison, — olyan társadalmi rendszer, amely megoldást nyújt a diszharmonikus fejlődésből eredő feszültségekre, — olyan termelési rendszer, amely tiszteletben tartja a fejlődés ökológiai alapjainak megőrzését, — olyan technikai rendszer, amely folytonosan új megoldásokat kutat, — olyan nemzetközi rendszer, amely elősegíti a kereskedelem és a pénzügyek megfelelő formáit, — olyan kormányzati rendszer, amely rugalmas, és rendelkezik az önkorrekció képességével. Ezek a követelmények a célok lényegét tekintve többet jelentenek annál, minthogy csupán a nemzeti és nemzetközi fejlesztési akciók alapjai legyenek. Ami igazán számít, az nem egyéb, mint az az őszinteség, amellyel ezeket a célokat követik és az a hatékonyság, amellyel az ezektől való eltéréseket helyreigazítják.” A felsorolt alapelvek között nem véletlenül szerepel elsőként az állampolgári részvétel biztosítása a döntéshozatalban. Ugyanis ennek érvényesítése révén érhető csak el a kellő hatékonyság a környezetvédelem terén. Ehhez kapcsolódva szeretnék utalni arra, hogy bár a környezetvédelmi stratégia kidolgozása és megvalósítása elsősorban a kormányzat felelőssége, a nem kormányzati szerveket is be kell vonni ebbe a munkába, mert csak így valósítható meg, hogy a környezetvédelem ügyét az egész társadalom támogassa. A korszerű környezetvédelmi stratégia kimunkálásának egyik általános tétele, hogy koordinálni kell a gazdasági és a környezeti célkitűzéseket. Az ágazatok közötti kapcsolatok létrehozzák a gazdasági és környezeti összefüggések különböző formáit, amelyek ritkán tükröződnek azokban a folyamatokban, melyek során a politikát kialakítják. Az ágazati szervezetek saját célkitűzéseiket igyekeznek elérni, másokra gyakorolt hatásukat sok esetben mellékesnek tekintik és csak akkor veszik számításba, ha rákényszerülnek. A harmonikus fejlesztés megköveteli, hogy a döntéshozás hatásaiért való felelősség szélesebb körű legyen. Ezért el kell érni, hogy a vonatkozó jogintézmények és az érintett más szervezetek a közös érdekeket erősítsék. A jog egymagában nem teszi lehetővé a közérdek megvalósítását. Ehhez az szükséges, hogy a közösség kellő ismeretek birtokában legyen, támogassa az elgondolásokat, ami maga után vonja a nagyobb társadalmi részvételt a környezetet befolyásoló döntésekben. Mindez úgy érhető el a leghatékonyabban, ha az erőforrások kezelését decentralizálják, így felhasználásukat a helyi közösségekre bízzák. Ez erősíteni fogja a lakosság kezdeményezőkészségét, a spontán szervezetek erősödését, a helyi demokráciát. A környezetvédelem szerepe egyes — a társadalom által vitatott — kérdésekben mindig csak defenzív lehet, amíg a környezetet érintő fontosabb beavatkozásokra vonatkozó döntések mechanizmusa nem számol bizonyos állampolgári részvétellel, továbbá amíg a nyilvánosság szerepe csupán a döntések utólagos meghallgatására korlátozódik. Úgy vélem, hogy ezt a megállapítást az elmúlt évtizedek szomorú tapasztalatai meggyőzően igazolják. Abból az általános elvből kiindulva, hogy a célokkal való azonosulás szinte garanciája azok sikeres végrehajtásának, a környezetvédelmi létesítményekkel kapcsolatos döntések meghozatala előtt parancsoló szükségszerűség a társadalom egyetértő támogatásának igénylése. Ennek természetesen előfeltétele a tervezett létesítményekkel kapcsolatos körülmények, kihatások nyilt, őszinte feltárása. A környezetvédelem átfogóbb célkitűzéseinek biztonságos meghatározásához nélkülözhetetlen az érintett terület társadalmi, gazdasági fejlesztésére vonatkozó elgondolások megismerése, az ahhoz szükséges természeti erőforrások felmérése. Ezeknél az elemzéseknél a lehetőségek számbavétele mellett figyelembe kell venni a fejlesztés korlátáit is. Alapvető követelmény, hogy a szóbanforgó felmérést ne akkor kezdjük el, amikor már konkrétan kell egy-egy környezetvédelmi létesítmény ügyében dönteni, hanem főbb vonalakban már a hosszú távú koncepció készítésének időszakában. Ez a munka lehetőséget nyújt a társadalommal való párbeszédre. A környezetvédelem és a társadalom közötti harmonikus viszony kialakításának, fenntartásának leghatékonyabb eszközei nagy beruházások esetén azok a rendszerszemléleten alapuló környezeti hatástanulmányok lehetnek, amelyeket még az előtervezés időszakában kell elkészíteni alternatív megoldások vizsgálati eredményeinek bemutatásával. A beruházási alternatívák közötti választásnál döntő szerepet kell játszaniuk a hatástanulmányok végkövetkeztetéseinek. Ehhez kell kapcsolódnia a szakmai és nem szakmai közvélemény előtti tájékoztatásnak. A társadalom fokozódó bevonása révén egyre inkább érvényesíthető az az elv, hogy a környezetvédelem terén megoldásra váró feladatokkal kapcsolatban az egyén felelősségén túlmenően az eddigieknél sokkal nagyobb mértékben kell hangsúlyozni a szélesebb körű felelősséget, melyben fontos helyet kell, hogy elfoglaljon a jövő iránti felelősség. Az előretekintő környezetvédelmi intézkedések elfogadása nem egyszerű. Természetüknél fogva ui. akkor kívánnak cselekvést, amikor a környezeti károsodás esetleg még nem indokolja az intézkedés szükségességét. Velük jár továbbá a tervezés, a kutatás és a megelőző akciók többletköltsége, esetleg a szóbanforgó fejlesztések kivitelezésének kérdése. Előretekintő intézkedések teszik lehetővé, hogy a társadalom elkerülje a környezetvédelmi tévedések nagy, évente ismét jelentkező költségeit, amelyek meghiúsítják a fejlesztési elképzeléseket, erőforrásokat pazarolnak el, sőt gátolják magának a fejlődésnek a lehetőségeit is. Ha a környezeti pusztulás megelőzésére hozott intézkedések a fejlesztési elgondolások tervezési stádiumában történnek, általában sokkal olcsóbbak, mint azok a rendszabályok, amelyeket akkor hoznak, amikor egy probléma már felmerült, s amikor újratervezésre vagy struktúraváltoztatásra van szükség, vagy egy-egy terméket be kell tiltani, esetleg egy, már részben elkészült fejlesztést fel kell adni. Az olyan stratégia, amely elébe megy a jelentős gazdasági, szociális és ökológiai történéseknek, ahelyett, hogy egyszerűen csak reagálna azokra, egyre fontosabb lesz néhány roppant lényeges politikai célkitűzés keresztülvitele szempontjából is. Ilyen az alapvető igények kielégítése (élelem, ruházat, egészségügyi ellátás, lakás stb. kedvező árszínvonala, ami az elkövetkező évek kormányprogramjának fontos részét kell, hogy képezze); a rendelkezésre $lló erőforrások optimális hasznosítása; az élet minőségének javítását szolgáló jó minőségű környezetről való gondoskodás (erre előző cikkünkben részletesebben utaltunk). E célok megvalósítása érdekében olyan politikai koncepcióra van szükség, amely hathatósan előmozdítja az ember egészségének védelmét és jólétét. Az ilyen politikának magába kell foglalnia a természeti erőforrások védelmét, az erőforrásokat kímélő településfejlesztési módok, szállítási rendszerek, energiatermelő megoldások, kereskedelmi és — ésszerűen befolyásolt — fogyasztási módok elfogadását, valamint a hulladékok felhasználását (beleértve a zártciklusú ipari folyamatokat is). Alapvető fontosságú, hogy a környezet védelme a korábbinál jóval átfogóbb alapokon történjék, amihez az szükséges, hogy a kormányzat a különböző gazdasági ágakat átfogó védelmi politikát hivjon életre. Ehhez hazánkban a most kialakult történelmi helyzet igen kedvező és ennek bölcs kihasználása rendkívül nagy erkölcsi felelősséget ró a kormányzatra és mindazokra a politikai erőkre, melyek a közjót hivatottak szolgálni. Sokszor úgy tűnik, hogy a környezetvédelem, valamint az 6
