Magyar Vízgazdálkodás, 1990 (30. évfolyam, 1-6. szám)
1990 / 3. szám
— Az állattartó telepek, különösen a sertéstelepek jelentős hányadánál hígtrágya keletkezésével a jövőben is számolni kell. Általánosságban törekedni kell a víztakarékos módszerek széles körű elterjesztésére. Ehhez a technikai -feltételek biztosítására (többek között vízórákra), ösztönző üzemi intézkedésekre, a technológiai fegyelem megtartására és megtartatására van szükség. — Mind az alom nélküli, mind az almos tartástechnológia alkalmazása esetén kapott trágya kezelése és hasznosítása csak átgondolt, komplex, messzemenően a helyi viszonyokra adaptált, teljes értékű megoldásokkal lehet sikeres. — Előnyben keli résztesíteni a környezetikímélő művelési technológiákat. Legfontosabb feladatok: — Helyes tápanyagarány biztosítása a műtrágyázásnál (a nitrogén mennyiségének csökkentése környezetvédelmi és gazdaságossági szempontból egyaránt jelentős); — A növényvédelemnél nagyobb mértékben kell alkalmazni a biológiai módszereket és csökkenteni a kémiai szerek alkalmazását (különösen a hoszszú ideig ható szerek felhasználását), valamint a repülőgépes permetezést. A gazdaságos és hatásos védekezésnél eredményesen használhatók fel a különböző kártevő-előrejelzések; — A szőlők talajvédelménél a technológiákba ajánlatos takaró növények alkalmazását beiktatni. Füves növénytakaró esetén az eróziós kártétel megszűnik, a csapadék helyben marad. Dr. Petrasovits Imre— Dr. Fekete József Polgár István (1931-1990) Egy kiemelkedő vízügyi egyéniségtől búcsúztunk...! A család, barátai, munkatársai és pályatársai 1990. március hó 21-én kísérték utolsó útjára Polgár Istvánt, az Árvízvédelmi és Belvízvédelmi Központi Szervezet igazgatóját, a Vízügyi Sport Club (KVM SC) elnökét. Az elvesztésével okozott szomorúságot fokozta a váratlanság és az, hogy egy alkotó, erejének teljében lévő kitűnő szakembert ért a halál. Polgár István azon kevesek közé tartozott, aki a vízügyi szolgálatot már tanulmányai kezdetén élethivatásának tekintette, és arra törekedett, hogy megismerje annak teljes szakmai területét és minden „fokozatában" gyakorlatot szerezzen. Ezzel az életfilozófiával jutott el pályája során a legjobbak élvonalába. Pályájának „skálája" a munkavezetőtől az igazgatóig terjedt. 1954-ben végzett a Budapesti Műszaki Egyetem Általános Mérnöki Kar Víz Tagozatán. Oklevelének megszerzése után a Mezőgazdasági Vízügyi Építő Vállalatnál kezdte munkáját. Építő emberként sajátította el a vízügyi szakma alapjait. A MEVIÉP-nél 1961-ig dolgozott, majd átkerült az Alsó-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatósághoz Szegedre, ahol rövidesen az építési csoport, majd a vízrendezési csoport vezetője lett. Kitűnő szakmai felkészültsége és szervezőkészsége folytán pályája meredeken emelkedett. 1966-ban már igazgatóhelyettes főmérnök és a vízügyi szakmában országosan ismert szaktekintély. Polgár Istvánt szakmai felkészültsége, szervező- és vezetőkészsége miatt 1971-ben a Közép-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóság műszaki igazgatóhelyettesévé nevezte ki az Országos Vízügyi Hivatal elnöke. Elsődleges feladata volt az — akkor súlyos gondokkal küzdő — igazgatóság tevékenységének hozzáigazítása a megnövekedett feladatokhoz. 1973-tól ugyanitt már igazgató. A Közép-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóságnál igen sok szervezési, igazgatási és termelési-struktúra alakítási feladat várt rá és ki kellett alakítani az ehhez szükséges szakemberállományt. Különleges „diplomáciai" feladatot jelentett számára az, hogy az Igazgatóság a fővárosban volt. A személyi kapcsolatok tartása igen nagy lekötöttséget és diplomáciai érzéket követelt meg. A nehéz feladatok ellenére a Budapesti Igazgatóság Polgár István vezetésével eredményesen és gyors ütemben fejlődött. 1976-ban a vízügyi ágazatban történt szervezeti átalakítások során az akkori OVH elnöke úgy ítélte meg, hogy az erős árvízvédelmi szervezet a „Vízügy" eredményes munkájának egyik fontos pillére. Az Árvízvédelmi és Belvízvédelmi Központi Szervezet igazgatójává Polgár Istvánt nevezték ki. Mint kiváló szervező és „összetartó” erő, hamarosan beilleszkedett az új közösségbe és irányításával a sokoldalú feladatokat ellátó ABKSZ nagy szakmai tekintélyt szerzett és magas színvonalon működő szervezetté fejlődött. Szakmai ismereteinek bővítését, a világirodalom megismerését segítette, hogy több idegen nyelvet beszélt. Francia nyelvvizsgáját a párizsi Sorbonnon szerezte 1972-ben. Életpályája során mindig ösztönzés volt számára, hogy a szolgálat figyeli és nagyra értékeli munkáját, számít rá, a szolgálatot pedig biztonságérzéssel töltötte el az a tudat, hogy vannak „Polgár Istvánjai”. Számos értékes állami kitüntetéssel ismerték el munkásságát, különösen a természeti katasztrófák, súlyos árvizek alkalmával tanúsított kiemelkedő szerepléséért. A nagy szellemi terhelést mindig a sporttal „egyensúlyozta”. Maga is sportoló volt, de később sportszervező is lett. 1977-től — nagy munkahelyi terhelése ellenére — vállalta a nagymúltú Vízügyi Sport Club elnöki tisztét. Mint mindent, ezt is teljes odaadással látta el. Sportszeretetével, az egyre nagyobb gazdasági gondok ellenére is eredményesen működhetett tovább a KVM SC (a VSC jogutódja). Az Egyesületben akkor mintegy 300 fő sportolt, 9 szakosztályban 52 minősített versenyzővel. Az Egyesület több versenyzőjét megismerhették a nemzetközi, sőt világversenyeken is. A gazdag életpálya hivatalban, a természetben, a sportban — váratlanul egyik pillanatról a másikra — véget ért, a túlterhelt szív 1990. március 10-én utolsót dobbant. A vízügyi szolgálat munkatársai, a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium, az Árvízvédelmi és Belvízvédelmi Központi Szervezet munkatársai, a KVM SC Elnöksége és versenyzői, pályatársai, barátai és tisztelői búcsúznak Polgár Istvántól, emlékét megőrizve. dr. Illés György 4
