Magyar Vízgazdálkodás, 1990 (30. évfolyam, 1-6. szám)
1990 / 3. szám
térfogat (P%) és a gravitációs pórustér (Pg) részaránya (Stefanovits, 1977): Szántás előtt: Ts: 1,3; P: 50 tf%; Pg: 10 tf%; Szántás után: Ts: 1,0; P: 62 tf%; Pg: 22 tf%; Az összes pórustér s ezen belül a gravitációs pórustér növekedése azt mutatja, hogy a lazítás hatására elsősorban a talaj vízgazdálkodási tulajdonságai, víznyelő képessége és eróziós viszonyai változnak meg kedvező irányban. Ezen kívül a lazítás befolyásolja a műtrágyák és a talaj tápanyagainak érvényesülését is. Amennyiben a lazítást szántással végzik, lejtős területen kedvezőtlen környezeti hatás léphet fel. A szintvonalak mentén szántva és a barázdaszeletet a lejtő irányába borítva a szántott réteg évről évre elmozdul a lejtőn. A lazítással kapcsolatban kell megemlíteni a mélylazítást, vagy altalajlazítást. E művelettel a mélyebb rétegek pórusviszonyait, a vízgazdálkodás és a talajjavítás hatékonyságát javítják. A mélylazítás következménye lehet azonban az is, hogy a lazított réteg által a mélybe vezetett csapadék olyan mértékben nedvesíti át a fellazított talajréteget, hogy az a lejtőn megcsúszik, ami jelentős környezeti kárt okozhat. A porhanyítás szintén a talaj pórusviszonyait javítja, a lazításhoz hasonlóan. Lényeges különbség, hogy a porhanyítás mindig csak sekély talajréteget érint, eszközei általában a borona, a tárcsa és a talajmaró. Célja a jó vetőmagágy készítése. Túl száraz talajon való alkalmazása azonban a szerkezeti elemeket felaprózza, elporosítja. A talajtömörités — mint a technológia egyik eleme — történhet hengerezéssel, aminek célja a termesztendő növény számára kedvező hézagtérfogat beállítása, valamint a felszín hő- és vízgazdálkodásának szabályozása. A talajtömörödés azonban bekövetkezhet nem szándékosan is, pl. a talajművelő gépek kerekeinek nyomában. Az 1,2— 1,3 g/cm3 térfogattömeg értéket kedvezőnek tekintjük, de a túlzott talajművelés, talajtaposás, nehéz gépek alkalmazása, a túl nedves vagy túl száraz állapotban végzett talajmunkák és szállítások hatására ez az érték 1,5— 1,7 is lehet. A talaj tömödöttségét jól jellemzi a térfogattömeg, de a tömődöttség értékelésénél figyelembe kell venni az agyagtartalmat is, mert ugyanazon térfogattömeg más tömődöttségi állapotot jelent homokon, mint agyagon. Ezt szemlélteti az 5. ábra. A talajtömörödés kedvezőtlen következményeként csökken a talaj víznyelése, megnő a felületi lefolyás, míg sík területen megnő a belvízveszély, csökken a talaj levegőzöttsége, tápanyagfeltáródás, leáll a nitrifikáció és a nitrogénkötés. A talajforgatás kedvező hatásai a cserepes, vagy kérges felszín leforgatása, a lemosódott tápanyagok felszínrehozása, a föld feletti növényi részek maradványainak talajba zárása. Káros lehet — hatása viszont a felszínre hozott sós, szikes réteg, mészkőpad vagy erősen meszes, mészgöbecses szint, vagy kőzetréteg következtében. Hasonló hatása lehet a glejes, vagy erősen savanyú rétegek forgatásának. A talaj keverése a talajaggregátumok egymáshoz viszonyított helyzetének megváltoztatását, a művelt réteg anyagának homogenizálását jelenti, aminek jó minőségben kell megtörténnie. A talajfelszín egyengetése is jelentős eleme lehet a talajművelésnek, illetve technológiának. Ez a művelet érintheti a szántott réteget, vagy irányulhat a domborzati különbségek kiegyenlítésére. A kiegyenlített felszín kedvez a növények fejlődésének. Nem kedvező viszont a sima talajfelszín a homoktalajoknál, mert ezeknél a defláció veszélye fokozódik. Az előbbinél jóval nagyobb környezetalakító hatása van annak a talajegyengetésnek, amely a nagyobb térszíni különbségek kiegyenlítésére szolgál. Ide tartozik a rónázás és a vízmosások megkötése. A vízmosások bedöntése és megkötése domb- és hegyvidékeinken gyakori. A vízmosások felszámolása sokoldalú hatást fejt ki a környezetre, így pl. csökken az eróziós veszély, a növényi kártevők búvá- és élettereinek megszüntetésével a növényvédelmet szolgálja, stb. Az érdes, tagolt felszín kialakítása lényegében a felszín egyengetésével ellentétes eljárás. Azt a célt szolgálja, hogy a homokmozgást fékezze, a hóvisszatartást fokozza, a szintvonalakkal párhuzamosan kialakított felszíni érdesség pedig a talajvédelmet segíti. A gyomirtás szintén a talajművelés egyik célja és hatása. Egyik következménye a vízgazdálkodás és a tápanyagfelhasználás kedvező alakulása. A talajművelés hatásai nem egymástól függetlenül lépnek fel, hanem egymással szorosan összefonódva, több esetben együtt jelentkeznek a kedvező és kedvezőtlen hatások. A környezetkímélő technológiák rendszerének szervezésénél, a talajművelési eljárások megválasztásánál — valamint a technológiák többi kapcsolódó eleménél, pl. a helyes növényi sorrendnél, tápanyag-utánpótlásnál, növényvédelemnél, a technológiai fegyelem betartásánál, stb. — arra kell törekednünk, hogy a kedvezőtlen környezeti hatásokat megelőzzük, vagy mérsékeljük. A talaj tűrőképességével összhangban tervezzük a technológiák összefüggő rendszerét. A helyesen megválasztott technológiák a kedvezőtlen talajtulajdonságok megváltoztatásával javítják a talaj termékenységét. A talajsavanyúság megszüntetése, a talajok mészviszonyainak rendezése meliorativ meszezéssel, fenntartó meszezéssel kedvezőbb viszonyokat teremt a növénytermesztésben. A mésztrágyázással javítjuk a növények ka lei um-ellátottságát, megváltoztatjuk a kémhatást kedvezőtlenül befolyásoló tényezők hatását. A mésztrágyázás segítségével bővíthető a termesztendő növények köre. A helyesen összeállított vetésforgó, vetési sorrend kedvezően hat az egymást követő növények termésére és a termelés minőségére. Tekintettel kell lenni arra, hogy a növények tápanyagigénye eltérő. Számolni kell az elővetemény hatásával is. Napjainkban egyre nagyobb szerep jut a biotechnológiai módszereknek, amelyekkel egyrészről kedvezően javítható a talajtermékenység, másrészről csökkenthető a műtrágya-felhasználás és az ún. integrált agrokemizálás valósítható meg. Élni kell a komposztálás lehetőségével, amivel a növényi eredetű melléktermékekből, hulladékokból nagy biológiai értékű komposzttrágya állítható elő. A környezetkímélő technológiák hatékonyságának növelésére, színvonaluk emelésére tett megállapításainkat és javaslatainkat a következőkben foglaljuk össze: — A környezetszennyezés nagy társadalmi veszélyessége miatt célszerű lenne jutalmazni azt a tevékenységet, amikor a nagyobb költséggel járó, környezetkímélő technológia nem hoz a költségekkel arányos többletjövedelmet. Ez a támogatás az „elmaradt kár"-hoz fűződne, és a „szennyező” technológiával elérhető haszon nagyságával lehetne azonos. Jövedelemelvonással lehetne viszont érdekeltté tenni a szennyezés megszüntetésben akkor, ha a szennyező technológia alkalmazásával elért többletjövedelem ennek arányában elvonásra kerülne. — A közvetett gazdasági szabályozók rendszere ma még nem alkalmas arra, hogy a vállalati érdekeket az össztársadalmi érdekkel összehangolja. A szabályozórendszer nem eléggé ösztönöz a környezeti károk megszüntetésére, még kevésbé azok megelőzésére. A döntésre jogosultak a környezetvédelmi ráfordítások hasznosságát gyakran negatívan ítélik meg. — A gazdálkodási egységek a környezet- és természetvédelemre kiható döntéseknél a jövőben fokozottabban legyenek figyelemmel a környezetvédelmi törvényben foglaltakra, mely szerint: = a termelés fokozását úgy kell megoldani, hogy az természeti és emberi környezetben újabb károkat ne tegyen, = az új termelési eljárásokat, technológiákat úgy válasszák meg, hogy a termelési folyamatban szűnjön meg, vagy mérséklődjön a környezetszennyező tevékenység, = a tervezési, irányítási tevékenység lényeges részévé kell tenni a környezet tudatos, tervszerű megóvását és formálását. — A környezetvédelmi feladatok a termelési folyamatok integráns részét képezzék. — A meliorációs munkákat úgy kell végrehajtani, hogy azok minden tekintetben feleljenek meg a környezetvédelmi követelményeknek. — A föld árának megállapításánál a föld értékéből (termékenységéből) és a járulékos eszközök értékéből (pl. melioráció eszközei) kell kiindulni. Kisajátításkor (termelésből való kivonásból) azonban ennek többszörösét kell számításba venni. 3
