Magyar Vízgazdálkodás, 1990 (30. évfolyam, 1-6. szám)

1990 / 2. szám

ződés, amely minden esetben a Natartalom arányosan magas értékeivel párosult, s a határértéket tízszeresen meghaladóan kizárólag közutak alatti csepegésekben jelentkezett. Minthogy az elmúlt két évben az enyhe tél miatt újabb sómennyiségek kiszórására nemigen volt szükség, bizonyítottnak látszik, hogy ez a szennyeződés évekig nem ürül ki a felszíni üledékekből.

— A kertek vegyszeres kezelése tükröződik a bakteriális szennyeződést nem mutató, nitráttal erősen szennyezett mintákban.

— Közvetlen szennyvízbeszivárgást jelez a Coliform, fekál streptococcus és Clostridium baktériumok együttes, a felsorolás sorrendjében csökkenő nagyságrendű megjelenése. A szennyezőforrást még csak két pont esetében sikerült azonosítani és megszüntetni.

— A fekál streptococcus baktériumok önálló felszaporodása régi fekális hatásokat jelez, ilyenek lehetnek a már használaton kívüli szikkasztók, de ilyen jellegű szennyezést gyanítunk a Józsefhegyi-barlang Ny-i részének csepegő vizeiben is, melyek fölött a DTEI-lakótelep építése során letarolt nyers kőzetfelszínre időközben földterítés került.

A szennyeződések területi megoszlását tekintve, kémiai szempontból a legkritikusabbnak a Ferenc-hegyi és a Mátyás-hegyi-barlang térsége, míq bakteriológiai szempontból ugyancsak a Ferenc-hegyi-, valamint a József-heqyi-barlang térsége tekinthető. Minthogy a Ferenc-hegyi-barlanq esetében a vizsgált csepegések felszíni környezete lényegében azonos a mindkét szempontból viszonylaq kedvező értékeket mutató Pál-völgyi- és Szemlő-hegyibarlangokkal, fel kell tételeznünk, hogy ez járatainak felszínközelisége miatt számit a környezeti hatásoknak legerősebben kitett barlangunknak.

A Mátyás-heqyi-barlang csepegő vizeinek stabil klorid- és nitrátszennyezettségében véleményünk szerint a Szép-völgyi vízgyűjtő antropogén terhelése játszik jelentős szerepet. A Józsefhegyi-barlang csepegő vizeinek erőteljes bakteriális szennyezettsége — amely egyértelműen nem szennyvízbeszivárgás eredetű — a talajtakarónak az építkezések során, nagy felületen történő megbontása veszélyeire hívja fel a figyelmet.

összefoglaló értékelés

A vizsgálatsorozat eddigi eredményeinek áttekintése alapján megállapítható, hogy a terület nagy barlangjainak a legjelentősebb intenzitású csepegései a felszínalatti mélységtől, kőzetanyagtól és a felszín hasznosítottsóqának jellegétől függetlenül mind tükröznek kisebb-nagvobb antropogén behatást- így nincs okunk feltételezni, hoqy a Rózsadomb karsztos térségének egészen más lenne a helyzete.

Noha a csepegő vizek szennyezettségének a barlangokban még nincsenek látható nyomai, mint pl. a képződmények visszaoldódása vagy elszíneződése, avagy az itt telelő denevérek tömeges pusztulása, e hatás egyértelműen kedvezőtlen a természetes állapotában ma még csaknem steril barlangi levegő — és potenciális gyógyhatása — valamint a kitöltés szempontjából, amelyben az akkumulálódó szennyeződés ugyancsak potenciális veszélygócoknak tekinthető. (Itt jegyezzük meg, hogy ugyancsak a Barlangtani Osztály koordinálásával negyedik éve folynak azok a méréssorozatok, amelyek egyes rózsadombi barlangok, barlangszakaszok gyógyászati célú igénybevételének lehetőségét kutatják. E vizsgálatok különös jelentősége abban rejlik, hogy Magyarországon a környezeti ártalmak okozta nem tbc-s eredetű légzőszervi betegségekben szenved majd minden nyolcadik-tizedik ember. A komplex légzésrehabilitáció részeként ezek a „természetes oázisok” — a korábbi szembetűnő hatósági közöny, az értelmetlen és indokolatlan gáncsoskodások ellenére — mind nagyobb szerephez jutnak.)

Megfelelő monitoring-hálózat és célkutatások hiányában arra vonatkozóan még nem rendelkezünk adatokkal, hogy a Rózsadomb karsztos térségében beszivárgó szennyezett vizek mennyi idő alatt érnek a forrásokig és ezenközben milyen mértékben hígulnak. Ebből adódóan nyitott kérdés, hogy a megjelenő szennyeződésért milyen mértékben felelős a háttérszennyezés és mennyiben a forrásfeltörési hely közvetlen környezetének köztudott rendezetlenségei.

A Boltív-forrás és a Török-forrás környezetében az elmúlt években történtek „tűzoltás-jellegű” műszaki beavatkozások, ezek azonban csak a haváriahelyzeteket szüntették meg.

.. . és néhány tanulság

— A globális felmelegedési tendencia és a nagymértékű beépítés következtében az elmúlt évtizedekben számottevő mértékben csökkent a beszivárgó csapadék mennyisége. Vizsgálatok, adatelemzések igazolják azt is, hogy a főváros hajdani „tüdeje", a Rózsadomb, a Budai-hegység jelentős hányadával együtt, lassan elveszíti zöldövezet-jellegét és ezzel természetes szűrőfunkcióját. (A szennyezettségi zónahatárok néhány év alatt máris szembetűnően kitolódtak.)

A barlangok és a hegylábi források védelme érdekében elrendelt tilalmak és építési korlátozások — részünkről cseppet sem titkoltan — e maradék zöldterületek védelmét is szolgálni hivatottak.

— Újólag és egyértelműen bizonyságot nyert, hogy a földrajzi környezet egy-egy elemének kiragadott védelme öncélú és meddő törekvés: esetünkben nincs külön „barlangvédelem”, „vízminőség-védelem", de épp így nem létezik külön „települési környezet védelme" sem. Ha a roppant bonyolult mechanizmusból, a kölcsönhatások rendszerében egyetlen láncszem is hiányzik, az egész intézkedési-védelmi program értelmét veszíti.

— Ismereteink szerint (s e vélekedésünket a Nemzetközi Szpeleológiai Unió X., budapesti világkongresszusa is megerősítette 1989-ben) első ízben nyílik lehetőség arra, hogy lakott, urbanogén ártalmakkal terhelt település alatt húzódó barlangokban folyamatában vizsgáljunk olyan jelenségeket, amelyek a felszínről és a felszínen nem észlelhetők, a hegy lábánál fakadó források vizében pedig (jó esetben) még nem tanulmányozhatók. A barlang tehát ezúttal igen érzékeny környezeti jelzőrendszerként működik.

— Meglepő (és talán szomorú is), hogy nemzetközi jelentőségű természeti értékegyüttesünk védelmének halaszthatatlanságát, a sajátos adottságokban rejlő hasznosítási lehetőségeket a külföldi „szakmai elit” hamarabb felismerte (és talán felkarolja), mint a hazai „illetékesek". Az ún. Rózsadomb-projectet elismert nemzetközi szakmai testületek, szakemberek a „legérdekesebb és legjelentősebb" programok és térségek között tartják számon.

Nem a József-hegyi-barlang 1984. évi felfedezése óta tudott dolog, hogy a József-hegyi-forráscsoport vizminőség - védelmének elhanyagolása, az eddigi védőterületi előírások elégtelensége, az ellenőrzési rendszer elfogadhatatlan hiányosságai a langyos karsztíorrások fokozatos elszennyeződéséhez vezetett. Immáron bizonyított tény az is, hogy hévizes eredetű barlangrendszereinket és a hegylábi forrásokat ugyanazon tényezők, folyamatok veszélyeztetik, ilymódon az egyik problémakör orvoslása a másik természeti értékcsoport védelmét is jelentené. Mind a mai napig csak remélni merjük ugyanakkor, hogy a megfelelő részletességgel már kidolgozott műszaki, tudományos és adminisztratív intézkedési program megvalósításához, a rendszer működésének folyamatos ellenőrzéséhez, modellezéséhez, a szennyeződések terjedési irányának és sebességének méréséhez, a barlangi levegő és a csepegő vizek paramétereinek regisztrálásához, a várható hatások előrejelzéséhez végül „zöld utat" kapunk.

Meggyőzően hangzó, de eddig be nem váltott ígéretek helyett elengedhetetlen a tényleges állapotfelvétel és egy megfigyelőrendszer kiépítése. A már-már tarthatatlan helyzet azonban radikális beavatkozások nélkül nem változik. A térség épületeinek közműveit, elsősorban csatornarendszerét, szikkasztóit tételesen felül kell vizsgálni, ki kell cserélni, vagy át kell építeni, a hiányzó csatornahálózatot ki keli építeni, s adott esetekben gondoskodni kell a szennyel átitatott közvetlen forrás környéki földtömeg eltávolításáról is. Minden egyéb módszer, úgy tűnik csupán tűzoltás-jellegű „plasztikai" beavatkozás.

T. Bolner Katalin—dr. Tardy János

28