Magyar Vízgazdálkodás, 1990 (30. évfolyam, 1-6. szám)
1990 / 2. szám
vágást a határ másik oldalán. Mindez történt 1942 tavaszán. — Tehát, a földmérő mérnöknek értenie kellett a folyóhoz, a belvízhez, vagy az árvízvédekezéshez! És jól meg kellett ismerkednie a tereppel! — Nemcsak a tereppel, a háborúval is. 1942 nyarán, karpaszományos tizedesként vittek katonának. — Egyenest a frontra? — Majdnem. Útkarbantartó századhoz kerültem, mérnöki beosztásba, így nem a harcoló alakulathoz. 1943 júniusában le is szereltek. Ebben nagy része volt a jól sikerült előző évi belvízvédekezésnek is, de annak is, hogy 1944 júniusában a Sajó csatornázását akarták, nyilván háborús okokból, a vízi szállítás megkönnyítésére megvalósítani. Oda kellettem, a kisajátítási fölmérésekhez. — A front azután mégis elért. Itt hon ... — Nem is a front ért el legelőször, hanem a kiürítési parancs, már 1944 szeptemberében. 1937-ben megnősültem, családom volt. Siófokra, majd a Tolna megyei Miszlára keveredtünk a családdal. A harci cselekmények ugyan 1944. december 3-án áthaladtak rajtunk, de csak 1945. március 3-án térhettünk vissza Szegedre, lovas szekéren, négynapos út után. — Folytattad a folyammérnöki szolgálatot? — Inkább csak a hivatali hovatartozásomat illetően. A szegedi folyammérnökség állományába vett, lefolytatta az igazolásomat, s máris felkértek a szülőfalumból, s „ki is igényeltek" a hivatalomból a püspöki uradalom földjeinek felosztásához. 1948-ig elvégeztem kereken 16 ezer kh termőföld kiosztását és mintegy 1400 házhely kimérését. Hogy a feladatunkkal megbirkózzunk, a földeknél a „grafikus", a házhelyeknél a „numerikus" mérési módszert alkalmaztuk. Eredeti hivatali munkakörömből is maradt azért számomra feladat: egyes folyószabályozási művek tervezésében és kivitelezésében is részt vettem közben. Nagy volt a mérnökhiány akkoriban. — A folyószabályozás milyen feladatokkal járt az Alsó-Tiszán? — Az egyik legfontosabb: a múlt században a nagy szabályozási munkáknál a Szeged fölötti termőföldek birtokosa, Pallavicini őrgróf igyekezett minél nagyobb területeket bevonatni a mentesítésbe. Ez azzal járt, hogy az átvágások túl egyenesek lettek és a töltések egy része is túl közel került a folyómederhez. A Szeged felett Így épült négy átvágást a folyó nem fogadta el. A ki nem fejlett szakaszain azután a folyó partot rombol, sőt, ha engedjük, a töltést is aláüregelheti. A fejletlen folyószakaszok stabilizálása évtizedek múlva is nehéz és időigényes feladat. — Sikerült megfékeznetek a folyó partrombolásait? — Említhetném az Algyővel kb. szemközi borsosi partbiztosításunkat. A rombolás előrehaladásának „fejlődési grafikon”-jával igazoltam, hogy a szakadó part eléri az árvízvédelmi töltés lábát is. Megtörtént a beavatkozás, sikerrel. — Nem környezetrombolók az ilyen folyószabályozási beavatkozások? — Sohasem voltak azok. A folyók környezetvédelme az árvízvédelem és a folyószabályozás. A Tiszán a természetbe illő rőzseműveknek volt nagy alkalmazási területe, hiszen a kő, cement, beton sokkal drágább volt. — 1948 után, a vizitársulatok államosítását követően újra a folyószabályozás lett a munkaterületed. Nem akadályozta munkátokat a területi vízügyi szervek megszűnése és az a körülmény, hogy a vízügyeket három-négy minisztérium aiá parcellázták szét? Hiszen más tárcához tartozott a belvízvédekezés, máshoz az árvízvédelem ... — Valóban áttekinthetetlen volt az a sokféleség, s csak az volt a szerencse, hogy éveken át nem jött sem árvíz-, sem belvízkatasztrófa. 1954-ben, vagy 56-ban viszont az egész ország tehetetlenül nézte az elspórolt méretű dunai töltések katasztrófáit. 1953 és 55 közt ugyan valami már megmozdult: megalakultak a vízügyi igazgatóságok, az országos főigazgatóság is. A helyi vízgazdálkodási feladatoknak viszont még jó néhány évig nem volt gazdája. Amint mód nyílt rá, megszerveztük a vízgazdálkodási társulatokat. Elsőként Szőregen. A megalakításban én is személyes részt vállaltam, még felmérési munkákkal is segítettem indulását. — A vízügyi igazgatósági szervezet, gondolom, a szakmai munka számára már biztonságot jelentett. Mi volt a tevékenységi köröd ebben a szervezetben? — Átvettem a szegedi igazgatóságon az árvízvédelmi és folyamszabályozási szakágazat vezetését, és folytattam a társulatszervezéshez tartozó felmérőkisajátítási műszaki tevékenységemet. — És, következtek az egyre fontosabb megbízatások ... — Ez együtt járt az új feladatokkal. Budapestre is hívtak a társulati osztály irányítására. Ezt ugyan nem vállaltam, de Szegeden rám bízták a termelési osztályvezető posztját, majd 1961 elején termelési igazgatóhelyettes lettem. Erre az időszakra esik a vízügy földmunkagép-állományának felfejlesztése, gépüzemek létrehozása, a szállítás korszerűsítése, a szükséges szervezetek kialakítása, az épületek felépítése. Nagy eredménynek tartom, hogy Szegeden megszervezhettük a földmunkagép-kezelők képesítést is adó oktatását. — Meddig voltál Szegeden termelési igazgatóhelyettes? — 1965-ig. Onnan már rövid volt az idő 1968. január 31-i nyugdíjazásomig. Nyugdíjazásom előtt befejeztem még az Alsó-Tisza-vidéki folyók árvízvédelmi tervét, a mélyártéri lakott helységek rétegvonalas helyszínrajzaival együtt. Elkészítettem azokat a „hipszometrikus” ábrákat, amelyekről Tápay László is elismeréssel nyilatkozott 1970-ben a sajtó képviselői előtt. — Jó, hogy 1970-et említetted. Az elkészült árvízvédelmi terv nagy segítséget jelentett az akkori árvízvédekezésünknél. Május 19-én erről olvashattuk le — a várható vízállás meghatározását követően — hogy a Maros 6 mrel magasabban fog tetőzni Makó város legmélyebb pontjánál, de az átlagos városi terepszint is kb. 3 m-rel lesz a Maros tetőző vizszintje alatt! Ennek ismeretében született a területi bizottsági határozat Makó lakosságának biztonságba helyezéséről. — Az 1970. évi nagy árvízvédekezésben én már nem vállaltam közvetlen részt — bár, több fontos helyre, így a makói buzgárhoz személyesen is eljutottam. Az árvízi teendők a mérnököt még akkor is érdeklik, ha már nyugalomba vonult. — A következő években, meg fiatalokat is megszégyenítő alapossággal dolgoztál a folyószabályozás terveinek korszerűsítésén. — Elkészítettem a Maros hazai szakaszára az általános folyószabályozási tervet, s ugyancsak elkészítettem a Tisza Tiszaug—országhatár közti szakaszára az ún. „korszerű, általános folyószabályozási terv”-et. Külön megbecsülés volt számomra, hogy az Országos Vízügyi Hivatal összeállításomat tekintette „etalon"-nak további, hasonló feladatok, feldolgozások számára. — Feri bácsi, azt te is tudod, hogy nyugdíjazásod óta is rendszeresen kérjük véleményedet minden fontos folyami kérdésben. 1973-ban a szegedi híd alatt horgonyzó „Ludvár” tanyahajónk termében tanácskoztunk arról, vajon a partfalépítést megelőző rőzsepokrócterítéssel és kőszórással nem változtattuk-e meg visszavonhatatlanul és megengedhetetlenül a Tisza sodorvonalát. Te nyugtattál meg minket tapasztalataid nyomán arról, hogy a sodorvonal a tervezett helyen fog megállapodni a beavatkozás végén. — Tennivaló mindig van és mindig marad, noha szaladnak az évek. A közeli jövő feladata: elkészítjük — az árvízvédelmi és folyószabályozási szakágazattal együtt — a Tisza és a Maros morfológiai változásainak nyilvántartásához szükséges munkalapokat és kimutatásokat. Ezeknek pontos vezetése tájékoztat majd a folyófejlődésekről. Idejekorán felderíthetjük ezáltal a kezdődő elfajulásokat, elváltozásokat. A nyilvántartást pedig ma már számítógép végezheti! — 1985-ben meghívtak Budapestre, a Műszaki Egyetemre, hogy átvehesd az aranydiplomát. Adminisztratív hiba miatt egy évvel később az esedékességnél — viszont így a gyémántdiplomára elég lesz ehhez képest csak kilenc évet várnod, ebből is eltelt négy. Reméljük, és kívánjuk, hogy a gyémántdiploma átadását is együtt ünnepelhessük 1994-ben, s addig is rendszeresen találkozzunk a „hivatalos helyiség”-ben, amikor az éppen soronlévő folyószabályozási terv kidolgozására délelőttönként megérkezel. Vágás István 25
