Magyar Vízgazdálkodás, 1990 (30. évfolyam, 1-6. szám)
1990 / 2. szám
párhuzamos jellegű funkcióknak, tevékenységeknek a megjelenése, amelyek az értékek védelmét tartották alapvető céljaiknak: természetvédelem, erdővédelem, vízvédelem, talajvédelem, környezetvédelem, stb. Ma már eljutottunk addig a felismerésig, hogy ezeket a tevékenységeket nehéz párhuzamosan folytatni, szabályaikat, előírásaikat elkülönülten érvényesíteni. Mind jobban biztosítani kell az összhangot úgy a tevékenységhez bevezetett fogalmak értelmezésében, mint gyakorlati megvalósításuk összehangolt szervezésében, végrehajtásában, a közös érdekeltségi szabályozók kialakításában. Ahhoz, hogy a fejlődő társadalom a létrejött „választó” falakat lebontva fokozza önszabályozó szerepét és ne környezetvédelmet (mint a védelmek összességét) hanem környezetgazdálkodást végezhessen, rendezni kell a szükségszerűvé váló tevékenységek feltételeit úgy illetékességi, mint szakterületi és felelősségi viszonylatban, összhangot kell teremteni a természetes és mesterséges tájformáló tényezők, az ökológiai és ökonómiai érdekek között. Hogy ez elkezdődhessen, kell egy olyan térségi tervfajta, amely „léptékarányosan” — térben, időben — biztosítja, tervezhetővé teszi, „partitúrába” foglalja a taktikai és stratégiai lehetőségeket és fejlődési irányokat. Mindezek mellett megtartják a jó és újraszerkesztik azokat az alapokat, amelyekhez a társadalom — egyéni, közösséqi és nemzeti vonatkozásban — etikai, erkölcsi téren kapcsolódik. A szerveződés formációinak új lehetőséget adva, a sajátosságok közös értékalappal szintetizálhatok és érvényesíthetők. Vagyis az állampolgárok autonóm szerveződésű közösségei a lakóhely illetve a tájegység integrátumaként vehetnek részt a természeti adottságaik használatában, — és nem kihasználásában — illetve fejlesztésében, értéknormáik formálásában, úgyis mint kulturális megnyilvánulásaik gondozásában. A környezetgazdálkodás — Ezért szükségszerű egy, a tájegységre érvényes „tájrendezési” tervfajta, annak tartalmi rendszerének kidolgozása. Ebben kell kimunkálni az adott tájegység — komplett elemeit érintő — tájhasználati irányát, arra építhető funkciókat és lehetőségeket, azok módszerét és értékrendjét. — Másik alapvető feltétel, hogy a táj használata során bekövetkező változások, hasznok és károk, azok értékei — inputjai és outputjai — számításba vehetők leqyenek. Enélkül lehetetlen objektív tájvédelmi stratégia kidolgozása, ui. olyan tájhasználatot nem szabad megtervezni, vagy alkalmazni, amely során negatív hatások keletkeznek. Ilyen összefüggésben tehát szükségszerű egy olyan komplex „tájhasználati értékszám” kialakítása, amellyel az ember szempontjából a különböző gazdasági, naturális és esztétikai értékek összevetésére alkalmassá tehetők. Az ökológiai viszonyok összhangját kifejezik és „egységbe” rendezik az egyensúlyozáshoz. — A harmadik feltétel, hogy a tájegységhez való tartozás, ill. kötődés emberi, etikai formációi jobban érvényre jussanak. A tájegységek terveiben lehet a regionális és nemzeti javakat úgy feltárni és minősíteni, hogy a környezetvédelem hatékonnyá válásával a környezetgazdálkodás kialakulhasson. Egy-egy térrészt ne lehessen kihasználni, deformálni, stb. A környezetgazdálkodás-politika fő rendező elveit kell előbb kialakítani ahhoz, hogy az abban körvonalazott célkitűzések és módszerek megfeleljenek a mai változó gazdasági, társadalmi viszonyoknak, hogy a folyamat következetessége biztosítható legyen. Az eredményesség és a gazdaságosság erősödő igényei akkor teljesíthetők, ha az állam, pontosabban a közigazgatás — ezen belül a szakigazgatás — fel tud készülni a következőkre: — Az előrelátás, a döntéselőkészítés feltételeiként olyan információs és adatrendszert tud szervezni, amely alkalmas a területi, ill. a közigazgatási szempontok jellemzői és adatai léptékarányos (súlyozott) szintetizálására, ugyanakkor a gazdálkodást jellemző normatívák és kritériumok befogadásával lehetőséget ad szélesebb összefüggések vizsgálatára. — A szervezés feltételeként kialakul az az értékelemzés — megfelelő szabályozókkal — amellyel a feladatarányok, illetőleg az ökológiai és ökonómiai viszonyok érzékelhetők és a mai gazdasági vállalkozói jellegében érvényesülő érdekeltségi — ökonómiai — tényezők hatásai követhetők, illetve össze hangol hatók. — Az irányítás, az ellenőrzés feltételéül olyan módszerek alakulhatnak, amelyekben egyrészt hangsúlyosabb lesz az előírások szakszerűsége és pontossága, másrészt erősödik a szakirányító-testület az önigazgatási képviseletek érdemi döntésű hatásköre. A kérdéskör összetettsége vázlatos gondolatközlésre szorított, ezért adódhatnak kritikus pontok. Meggyőződésem azonban, hogy az életfeltételek megőrzésének kötelezettsége erősíti azt a felismerést, hogy el kell mozdulnunk az érték-, mérték- és a téregység öszszefüggésű szemlélet és értékelés irányába. Az út tehát az a megszerezhető tudás, amely erősítheti azt az öntudatot, amely nélkül nincs erkölcs, amely alapvető emberi garanciája a természeti környezetünk megőrzésének. Dr. S. Nagy László Nyitott rendszerű felsőfokú képzés A jövőbe senki sem lát. . . mégis van olyan terület, ahol jósnak sem kell lenni ahhoz, hogy szinte biztosat mondhassunk . . . A mikroelektronika tudományának gyakorlati alkalmazása egyre nagyobb szerepet kap mindennapi életünkben. Nemzetközi tapasztalatok előrevetítésével már most állíthatjuk, hogy a századfordulóig a mikroszámítógépet szinte minden állampolgár használni fogja (pl.: háztartási gépekben, órákban stb.). Minden felelős munkakört betölteni szándékozó vagy éppen betöltő szakembernek egyre inkább szüksége van arra, hogy saját szakmai ismeretei mellett a mikroelektronika eredményeit is alkalmazni tudja. Az egyén és a társadalom szempontjából egyaránt hasznos és viharos gyorsaságú változásoknak vagyunk tanúi. A korszerű kutató, fejlesztő, gyártó eszközökben és magukban a gyártott termékekben: az ipar, a mezőgazdaság, az orvosi elektronika, az oktatás, a nyelvtanulás szinte valamennyi tudományos kutatás, az adminisztráció stb. különböző területein napról napra követhetően bővül a mikroszámítógépek alkalmazása. Tizenkilenc hazai egyetem és főiskola az LSI Oktatóközpont (1033 Budapest III., Hév'zi út 6/E., telefon: 180-5712) működésével most indítja azt a nyitott rendszerű felsőfokú képzést, mely az egyéni érdeklődési körnek megfelelően lehetőséget nyújt mikroelektronikát, mikroszámítógépet alkalmazó mérnök, üzemmérnök, tanár, mezőgazdasági gépészmérnök, orvos stb. képzésére. Felvételi vizsga nincs, de a követelmény a kiadandó diploma szintjének megfelelő. A hallgató egyéni tanulással sajátíthatja el az ismereteket; a módszertani segítséget nyújtó tankönyvek sora már megjelent, illetve folyamatosan megjelenik; az egyes tantárgyak tananyagrészek videoszalagra vett előadásait többször megnézhetik, — ezeket pl. a budapesti, illetve vidéki konzultációs központoktól kölcsönözni is lehet; igénybevehetők a 3—5 napos vizsgaelőkészítő tanfolyamok és még tovább folytathatnánk. Aki a jövőbe néz, aki előre akar lépni, aki úgy érzi, hogy a jövő technikáját már most érdemes elsajátítani, azok számára, ezen a szakterületen a képzés kapuit nagy igyekezettel próbáljuk kitárni. Németh István 23
