Magyar Vízgazdálkodás, 1990 (30. évfolyam, 1-6. szám)

1990 / 2. szám

vállalatok erős belső tagolódását. A '70-es évektől kezdve egyre többen csatlakoztak az új irányzathoz, létrejött egy ra­dikális kisebbség a közgazdasági gondolkodáson belül és számos kísérleti gazdaságot hoztak létre Angliában és a tengerentúlon. Arra a kérdésre, hogy milyen lényeges különbségek van­nak a hagyományos és az alternatív közgazdaságtan szem­léletmódja között, a következő választ adhatjuk: a hagyo­mányos közgazdaságtan azt mondja, hogy a gazdaság nem más, mint a pénz segitségével zajló folyamatok összessége és ezzel minden egyéb kérdéstől elhatárolja magát. Ezt a szűk felfogást nem fogadhatjuk el, mert ha fontosak az öko­lógiai és a humán hatások, akkor a gazdaságot olyan rend­szerként kell felfogni, amelynek — a gazdasági szervezetek mellett — a természeti környezet és az egyes emberek is a részét alkotják. Ebből adódóan lényeges eltérések vannak a két irányzat értékválasztásában. A gazdálkodásban a ha­gyományos cél a minél nagyobb haszon elérése. Az alterna­tív ökonómia viszont a természeti környezet megőrző haszná­latát és az emberi személyiség teljességének szolgálatát te­kinti alapértéknek: úgy akarja a gazdálkodást segíteni, hogy a hasznosságra és hatékonyságra épülő piaci szemléletet ökológiai és humán szempontokkal egészíti ki. Ez a célmó­dosulás rendkívül fontos, mivel az elmúlt 30—40 év azt bi­zonyította a nyugati országokban, hogy a szabadjára enge­dett piacgazdaság nem kedvez a természeti környezet meg­óvásának. A nyugatnémet zöldek azt szokták mondani a ma oly divatos monetarista szemléletre, hogy ha már minden csepp vizet megmérgeztünk és minden élőlényt elpusztítot­tunk, akkor ki fog derülni, hogy a pénzt nem lehet meg­enni. A monetáris terminusoknak csak addig van létjogosult­ságuk, amíg viszonylag ép a természet. Ezt a felfogást kép­viselve, az alternatív ökonómia a hangsúlyt nem a magán­­tulajdon sérhetetlenségére helyezi, sem az állami beavatko­zás szükségességére, mint az egymással konkuráló hagyo­mányos irányzatok, hanem az úgynevezett „public", más szó­val közösségi szféra szerepét tekinti erkölcsileg elsődleges­nek, mert ez képviselheti az általa fontosnak tartott érté­keket. A nyugati országok piacgazdasága működési mechaniz­musán okulva, annak tapasztalatait felhasználva, hazánk most formálódó új arculatú gazdaságának kialakításánál messzemenően szem előtt kell tartani a környezetkímélő jel­leget. Ezt elsősorban a társadalom egészének érdekeit tisz­teletben tartó erkölcsi normák érvényesítésével lehet elérni, összeegyeztetve az egyéni boldogulással. Nem ökológiai vé­dőhálóra van szükség, hanem korszerű, etikus gazdálkodás­ra. A piacgazdaságot a közjónak kell alárendelni. Sürge­tően szükség van az ökológiai érdekeknek a nemzetközi gaz­dasági kapcsolatokba történő integrációjára is. Földünket kezeljük egységes egészként A környezetvédelem és a gazdaság összefüggéseinek rö­vid felvillantása után szeretnék rámutatni arra, hogy új szemléletmódot kell kialakítani a környezetvédelem globális problémaként történő kezelése terén is. Mindenki előtt vilá­gossá kell válnia, hogy az ökológiai katasztrófa csak nemzet­közi összefogással előzhető meg. Rendkívül fontos, hogy en­nek érdekében országhatárokat, kontinenseket és kultúrákat átívelő szövetségek köttessenek. Ez ma már parancsoló szük­ségszerűség, mivel világunkat az egymástól való kölcsönös függőség jellemzi, ami természetes is, mivel Földünket egy­séges egészként kell kezelnünk. Az emberről és jövőjéről te­hát csakis globális problémaként beszélhetünk. Az egyének­ben, közösségekben és nemzetekben fel kell ébreszteni a fe­lelősséget bolygónk sorsa iránt. Mély erkölcsi elkötelezett­ségre van szükség a politikusok, tudósok, oktatók, gazdasá­gi szakemberek részéről éppenúgy, mint a társadalom va­lamennyi tagja részéről a világ minden táján természeti ér­tékeink megóvása érdekében. A teher nemcsak a nemzetek egy csoportján nyugszik. A fejlődő országok az elsivatagosodás, az erdőpusztulás és légszennyezés nyilvánvalóan életveszélyes kihívásával néznek szembe, és a környezet pusztulásához kapcsolódó szegény­séget legtöbbször ők élik át. A nemzetek teljes családja szenvedhet viszont a trópusi őserdők kipusztulásától, a nö­vény- és állatfajok szegényedésétől és a csapadékeloszlás megváltozásától. Az iparosodott nemzetek főleg a mérgező vegyszerek, hulladékok és a savasodás veszélyével állnak szemben. Valamennyi ország szenvedhet viszont amiatt, hogy az iparosodott országok szén-dioxidot, az ózonréteggel reak­cióba lépő gázokat bocsátanak a légtérbe, de számtalan ország szenvedhet az esetleges sugárfertőzéstől is, amint például ez a csernobili katasztrófa esetén már be is követ­kezett. Minden nemzet szerepet játszik a trendek ez irányú ala­kulásában. A következő néhány évtized válságos lesz. Eljött az idő, hogy kitörjünk a múlt sémáiból. A szociális és öko­lógiai stabilitás fenntartása a környezetvédelem és a fej­lesztés hagyományos megközelítéseivel csak az instabilitást növelné. A biztonságot a helyzethez igazodó változásokon keresztül kell keresnünk. Ezek köre rendkívül szerteágazó, így közülük itt csak néhányra utalok. Minden főbb nemzetközi testületnek és szervezetnek biz­tosítania kell, hogy programjaik a harmonikus fejlődést tá­mogassák, valamint nagymértékben javítani kell koordiná­ciójukat és együttműködésüket. A megalapozott intézkedések céljából gyorsan ki kell bő­víteni a természeti rendszerben visszafordíthatatlan károso­dást okozó veszélyek, valamint a túlélésre, biztonságra és a világ közösségének jólétére vonatkozó korlátok felbecsülé­sére alkalmas mérő-rendszert. Ennek végrehajtása a kor­mányok alapvető felelőssége, külön-külön és együttesen egyaránt. Természetesen ez a munka csak akkor lehet ered­ményes, ha az érintett országok az egyetemes érdekeket tartják szem előtt. Ez erkölcsi kötelességük. A nemzetközi összefogást igénylő gyakorlati lépések ha­tékonysága érdekében a nemzeti és nemzetközi jogszabá­lyoknak rugalmasan igazodniok kell a fejlődés ökológiai ulapjait érintő változásokhoz, mégpedig úgy, hogy elejét ve­gyék a kedvezőtlen hatásoknak. Új nemzetközi szerződésekre, környezeti diplomáciára lesz szükség. E téma kapcsán célszerűnek látszik utalni arra a általá­nos megállapításra, hogy bármely jogi szerződésforma csak akkor teljesül, csak akkor vezet kölcsönös cselekvéshez, ha és amennyiben a jogon túl erkölcsi kötelék is van a felek között. Ez a kötelék nem más, mint a szerződésben foglalt értékek kölcsönös elismerése: a szerződés tartalmát telje­síteni kell, mert ezek elismert értékeket intendálnak. Az er­kölcsi kötelékként felfogott szerződés — márpedig a kör­nyezetvédelmi jellegű nemzetközi szerződések tipikusan ilyenek — tehát nemcsak a jövő függvényében bekövetke­ző előnyök miatt érvényes, hanem a saját erkölcsi súlya ál­tal, amit az értékek közös és kölcsönös elismerése ad neki. A kölcsönös erkölcsi kötelék a nemzetek közösségének tag­jai között tehát a népek közti kölcsönös szolidaritásnak is forrása. A bolygónk megmentését szolgáló nemzetközi együttmű­ködés szorosabbá tétele miatt sürgős igényként jelentkezik a légkör, az óceánok és a Föld egyéb közös tulajdonainak védelmére komoly hatalommal rendelkező nemzetközi ható­ság felállítása. Amennyiben ez realizálódik, a koordinált in­tézkedésekkel nagy lépést tehetünk előre a hatékonyság felé. Természeti értékeinket ne csak gazdasági javaknak tekintsük Ahhoz, hogy társadalmi méretekben kialakuljon az erköl­csi felelősség természeti erőforrásaink védelmére, szemlé­letváltozásra van szükség ezek értékkategóriáinak meghatá­rozása terén is. Arról van ugyanis szó, hogy nagyon sokan hajlamosak természeti értékeinket csupán az emberi élet fi­zikai fenntartása szempontjából szükséges bázisként kezelni (a táplálkozáshoz szükséges növényi és állati termékek, ipa­ri nyersanyagok, gyógyászati alapanyagok, jó minőségű víz, tiszta levegő stb.) és elfeledkeznek a természetnek a szelle­met, a lelket tápláló szerepéről. Pedig az embert testi, lel­ki, szellemi egységnek kell tekinteni és a természethez, a vi­lágmindenséghez való viszonyát ennek megfelelően kell ke­zelni. Arra kell törekedni, hogy lehetőleg minden ember el­érje a teljes testi, lelki és társadalmi jó közérzet állapotát. Ha az ember testileg egészséges, ez azt jelenti, hogy fi­ziológiai funkciói megfelelnek bizonyos normáknak. Az egészség másik oldala, hogy életérzésünk kiegyensú­lyozott legyen. A lelkileg egészséges ember értelemmel tel-4

Next

/
Thumbnails
Contents