Magyar Vízgazdálkodás, 1990 (30. évfolyam, 1-6. szám)

1990 / 6. szám

Mezőgazdasági üzemek: Az 1989—90-es hidrológiai év az utóbbi évtized legaszályosabb éve volt. Csaknem az egész ország területére ki­terjedt, csupán Békéscsaba, Mezőhe­gyes, Baja, Lenti és Körmend térségé­ben volt enyhébb a szárazság. Az ön­tözési idény zavartalan beindulása ér­dekében — a főművek üzemképességé­nek garantálásán túl — legfontosabb kérdés a szabadárformába sorolt víz­díjak miatt (megszűnt az állami támo­gatás), a vízszolgáltatási szerződések rendezése volt. A vízszolgáltató szerve­zetek és az üzemek áralku során kö­töttek szerződést. Olyan esetekben, amikor nem sikerült megegyezniük, a vízszolgáltató szervezetet versenytár­gyalás során választották ki. A mezőgazdasági üzemek 1990. szeptember hó végéig 483 millió köb­méter vizet használtak el — állami fő­műveken keresztül — öntözésre. Ez az utóbbi 12 év rekordfelhasználását je­lentette. Az öntözésre berendezett 331 ezer hektárból 200 ezer hektáron ön­töztek. Ugyancsak számottevő a fő­­műves halastavi vízfelhasználás 253 millió köbméteres mennyisége is. A tájékoztatón szó esett a főigazga­tóság egyik legsürgősebb feladatáról, a vízhiányos települések ellátásának felméréséről. Ennek ismeretében lehet programot, költségvetést készíteni an­nak érdekében, hogy megvalósuljon az önkormányzati törvény azon szakasza, mely szerint 1994-ig egészséges ivóvi­zet kell kapnia mindenkinek. A sajtótájékoztató keretében Pere­­csi Ferenc főigazgató tájékoztatást adott a vízügy átszervezésével kapcso­latos kérdésekről is, kérve a sajtó tá­mogatását az ágazatra háruló felada­tok megoldásához. L. F. Ezt olvastuk A közönséges víz az egyik legtitokzatosabb anyag a vi­lágon. Ismeretes például, hogy a mágnesessé tett víz gyorsít­ja a növények növekedését és jelentősen fokozza a termést; a szakemberek szerint különleges gyógyító tulajdonságai vannak az olvadékvíznek és az olyan víznek, amelyben ezüstionokat oldottak fel. Hát a népmesék élő vize? Mi ez: a fantázia pompás szüleménye vagy nagy rejtvény, amelyet valamikor megoldunk? Az e megoldás felé vezető úton tett első lépésékre gondolunk, amikor megismerkedünk E. And­­ronikasvili grúz akadémikusnak és honfitársának, G. MrevlisVilinek, a fizikai-matematikai tudományok doktorá­nak nemrég tett felfedezésével. A Grúz SZSZK Tudományos Akadémiájának Fizikai Inté­zetében több éven keresztül végzett kísérletek után a két tudós arra a következtetésre jutott, hogy a biomakromole­kulákban, a DNS (desoxyribonucleinsav) molekuláiban is, a víz még az abszolút nullához közeli hőmérsékleten sem vál­tozik jéggé. A DNS-t az élet fő molekulájának nevezik. Ez vízréteggel borított, kettős spirális. És most, mint a grúz tudósok ki­mutatták, hogy ez a viz nem fagy meg, még akkor sem, ha a molekulákat a —273 C-fokhoz közeli hőmérsékletre hűtik le. Ily módon tehát a viz a molekula körül sajátságos „bun­dát" képez, amely sohasem jegesedik el és megőrzi a me­leget az élet molekulája számára. Érdekes, hogy a víztelenített kettős spirál azonnal elpusz­tul. Ha a molekulát „öntözzük" — vízzel töltjük meg a DNS-lánc szakaszai — nucleatidek — közötti térséget, ak­kor a víz megfagy. A víznek „integrálódnia" kell a DNS szerkezetébe. Csak ebben az esetben játssza az „élő víz” szerepét „az élet molekulája” számára. A grúz tudósoknak ez a felfedezése új érvet ad az élet Földön kívüli eredete híveinek, mivel magyarázatot nyújt arra, hogy a DNS-molekulák, amelyeknek nyomait megta­lálják a meteoritokban, miért őrzik meg életképességükéit a kozmikus hideg viszonyai között. (APN) V. Szmik Háromezer négyzetkilométernyi terület — az Altáji körzet, tíz /megye — és a mintegy 20 milliós lakosság vízellátásának egyik legfontosabb forrása az Ob—Irtis vízgyűjtő medence legnagyobb folyója az Ob. A folyóval kapcsolatos ökológiai expedíció megszervezésének ötlete szalehardi újságíróktól származik. Ez nem véletlen, hiszen a Jamal—Nyenyec auto­nóm körzet zárja a vízfelhasználók sorát. Itt — jóval a Sarkkörön túl — ömlik az Ob négyezer kilométeres út meg­tétele után az Északi Jeges-tengerbe. A jamaliaik így a leg­alsó szakaszon „élvezhetik" a többi vízfelhasználó „tevékeny­ségének összesített eredményeit". A riadalmat igen komoly indokok támasztják alá: a körzet iparosításának kezdete óta most élőször történt meg, hogy jelentősen romlottak a helyi őslakosök — nyenyecek, chantik, szelkupok — egészsé­gi mutatói. 1961 óta az átlagéletkor 16 évvel csökkent és most 25 évvel alacsonyabb az országos átlagnál. A tüdő­­megbetegedések száma 5—6-szorosa a körzet átlagának. Az általános és gyeremekhalálozás többszöröse, mint az Ob leisőbb folyásánál élőknél. Nem lehet figyelmen kívül hagyni a többi part menti or­szág által küldött „koktél” összetételét sem. Ezért az „Ob— 90” expedícióban finn, norvég és kanadai kutatók és új­ságírók is részt vették. Szovjet részről a munkálatokban az SZTA tudósai és szakemberei vettek részt. Az expedíció ve­zetője Ljudmilla Mihajlova, a tyumenyi állami egyetem do­cense, az „ökológia és Világ” elnevezésű társaság elnöke volt. Ennek az átfogó társadalompolitikai és tudományos akció­nak a szponzorai között szerepeltek észak tőzsgyökeres la­kóinak szervezetei, így a „Jamalt az utódoknak”, a „Jamal nyeftyegazgeológia” termelési egyesülés, a Jamal védelmére alakult ökológiai alap, Tyumeny megye szakszervezeti ta­nácsa. — Az expedíció során gazdag anyag gyűlt össze a part menti szakaszok és a vízvédelmi zónák állapotáról — mond­ta Gennagyij Vazsov, az expedíció tudományos vezetőjének helyettese. A medence hidrokémiájáról, a víztartalékokról, az árterületekről, a kőolaj- és földgázlelőhelyek üzemeltetésé­ről összegyűjtött adatok feldolgozása folyamatban van. Út­közben folyamatosan ellenőriztük a gamma-hátteret. Ada­tokat gyűjtöttünk a régió járványügyi helyzetéről. Meghatározásra került a városok „hozzájárulása" is a vízgyűjtő medence szennyezettségéhez. Elemzésre kerültek az ipari és háztartási szennyvizek. A nemzetközi csapat ér­27

Next

/
Thumbnails
Contents