Magyar Vízgazdálkodás, 1990 (30. évfolyam, 1-6. szám)
1990 / 6. szám
dekes vizuális megfigyeléseket is végzett, amelyek adatait fekete folttal jelölték be a folyó térképén. Mi mindent nem találtunk a parton: rothadó gerendáikat, szén- és homokkupacokat, kőolajbányászatban használatos vegyi reagenseket zsákokban stb. A talaj- és vízmintákat jelenleg Tyumeny, Tobolszk, Chanti- Mansijszk, Novoszibirszk és Szafehard stacionáris laboratóriumaiban vizsgálják. Az anyagok feldolgozását követően 1991 januárjában Tyumenyben az expedíció eredményei alapján régióközi konferenciára kerül sor. Ennek ellenére az ,,Ob—90” expedíció előzetes eredményei alapján már most megállapítható, hogy a súlyosan beteg folyó az ökológiai halál küszöbén áll. Betegek a folyó és mellékfolyói partján élő emberek. Elég csak arra gondolni, hogy az Ob évente 120 ezer tonna kőolajszármazékot juttat az Északi Jeges-tengerbe, ahonnan ezek eljuthatnak a világ minden hajózható folyójába. Egyedül az Ob középső szakaszán húzódó 49 ezer kilométernyi csővezetékből hétezer kilométernyi szakasz most is üzemen kívül van. Évente mintegy 1,5 ezer csőtörés történik. A szomszédos megyék területéről óriási mennyiségű nehézfém is „érkezik" a folyóba. Egy példa: Omszk 1989-ben a következő „ajándékot" küldte: 10,5 tonna króm, 5,7 tonna réz, 4,8 tonna vas és több száz kilogrammnyi ólom, cink, nikkel, kadmium. Ezek pedig, mint ismeretes, minden élőlény örökletes tulajdonságait befolyásoló mutációkat váltanak ki. Tyumeny megye városai és ipara mintegy 70 millió köbméter tisztítatlon szennyvizet juttatnak a folyóba. Ezer tonnákban kell számolni a vízbe jutó peszticidekkel, műtrágyákkal, vegyi takarmányadalékokkal. Egyedül a megye déli részén egyedül a vízben 128 féle peszticidet fedeztünk fel, köztük a betiltott DDT-t, granosant és másokat. Nem meglepő tehát, hogy amíg Szurgutban 25 évvel ezelőtt évente 30 tonna tőkehalat is 'lehalásztak, addig 1989- ben már csak 3 tonnát. Az iparosítás évei alatt a Tyumeny megye környezetének okozott kár mintegy kéttrillió rubel. Megmenthető-e a folyó? — ez volt az „Ob—90" során a legfontosabb kérdés. A válaszok eltérőek, de egyelőre alapvetően optimisták. Az egyik javaslat szerint részvénytársaságot kell alapítani az Ob—Irtis medence víztartalékainak bérleti hasznosítására. Ob — bérben? Van min elgondolkodni. A. HERSZONSZKIJ APN Mindenekelőtt a tó eredeti állapotban való megőrzésével és csak ezen alapfeltétel bázisán a hasznosítás lehetőségeivel foglalkozik az a komplex természetvédelmi program, amelyet nemrég dolgoztak ki és hagytak állami szinten jóvá Oroszországban. A Bajkált már régóta az egész emberiség természeti kincsének tekintik, ami különleges felelősséget ró a szovjet kormányra. A Bajkál-tóva'l kapcsolatban eddig hozott közel tíz kormányhatározat megvalósítására hatalmas összegeket különítettek el és sokmilliós beruházásokat valósítottak meg. Ennek ellenére a helyzet itt továbbra is aggasztó. Különösen pusztító hatása van a cellulóz kombinátok szennyvizének, illetve légszennyezésének. Egyedül a szelengai kombinát naponta 15 ezer tonna „sarat" juttat a tóba és ennél háromszor többet a levegőbe. A komplex természetvédelmi program három stratégiai variánst vesz figyelembe: inerciális (a jelenlegi tendenciákat megőrző), stabilizáció és célorientált változatokat. A választás végül is az utóbbira esett — megvalósítása legalább 25 milliárdba kerül majd. A meglévő problémák megoldása során a gazdasági szempontok és a tengerméretű tó egyedi jellegének megőrzése követelményeinek összehangolásából indultak ki. Ennek megfelelően három, a Bajkálhoz közeledve mind szigorúbb környezetvédelmi követelményeket támasztó zónát alakítanak ki. Szakértők becslései szerint e program alapvető céljai tizenöt éven belül meg is valósíthatók. Alekszandr Coljájev Novosztyi Norvégiát és a Szovjetunió más északi szomszédait nagyon nyugtalanítja a Kóla-félsziget környezeti állapota, amit nagyrészt a Norilszki nikkel színesfém konszernhez tartozó Szeveronikke'l és Pecsenganikkel kombinát okoz. Murmanszk megyében az erdők és vizek 80 százalékát az általuk kibocsátott kéntartalmú anyagok szennyezik és 1988-ban 502 ezer tonna kénanhidridet eresztett a térség légkörébe. Megállapították például, hogy a határokon is áthatoló — tiszta kénre átszámított kénszennyezés 1987-ben Norvégiából szovjet területre ezer tonna volt, a Szovjetunióból viszont 10 ezer tonna került norvég légtérbe. A Szovjetunió a határokon áthatoló légszennyezés elleni, 1979- es konvencióval kapcsolatban vállalta, hogy az idén 1980- hoz képest 30, 1996-ra pedig 50 százalékkal csökkenti a kénvegyületek kibocsátását. A nitrogénoxid szennyezést ugyanerre az időre az 1987-es szintre szorítják vissza. Intézkednek arról is, hogy az elavult technológiák felváltásával csökkentsék a nehézfém szennyezést. Sajnos, a Norilszki nikkelkonszern vállalatainál rendkívül lassú e vállalások teljesítése, így aligha valósul meg a kénkibocsátás csökkentése a megadott határidőre. Az év végéig el kell készíteni a kombinátok rekonstrukciós programját. Ez magában foglalja, hogy milyen hazai és külföldi technológiával lehet megvalósítani az elképzeléseket. A programot pedig elő kell terjeszteni az állami környezetvédelmi bizottság szakértő csoportjához. A végleges változatnak garantálnia kell a nemzetközi és a nemzeti környezeti és egészségügyi követelményeknek megfelelő megengedett szennyeződési határértékek megtartását a levegőben, a nyílt vízforrásoknál, a tundrán, az erdőkben és a talajban. A Szovjetunió és Norvégia például 1987 óta működik együtt környezeti kérdésekben. Szakértőik kidolgoztak egy megállapodástervezetet, amelyet a következő évben kormányközi egyezménybe foglaltak. Az együttműködés kiterjed a légkör, a vízgazdálkodási rendszer és a tengerek védelmében folytatott tudományos információcserére és a 'környezet megóváséira tett gyakorlati lépésekre. Szvetlána Revina APN Szintmérés korszerű érzékelőkkel A vízművek és az önálló vízellátással rendelkező ipari létesítmények nélkülözhetetlen mérőeszközei a vízszintmérők, amelyekkel folyamatosan és megbízhatóan regisztrálható a víztározók és kutak vízszintje. Cégünk, amely már éveik óta fejleszt és gyárt korszerű mikroelektronikai technológiával készülő nyomásérzékelőket, most új szondakonstrukciókkal jelenik meg. E konstrukciók kialakítása olyan, hogy 10 bar nyomásig, azaz mintegy 100 m vízmélységbe lebocsátva gyakorlatilag korlátlan ideig vízállók és működőképesek. A két alaptípus látható az 1. ábrán. Mindkét változat „lelke" egy szilícium chip, amely csúcstechnológiával, az integrált áramkörök gyártástechnológiájával készül. A chip esetünkben nem más, mint egy nyomásra érzékeny sziliciumlapka. Ez a sziliciumlapka ellenállás-hálózatot tartalmaz, amelynek értéke a nyomás, azaz a chipdefoirmáció hatására megváltozik. A változás lineáris, így a nyomással, tehát a vízmélységgel arányosan igen jó linearitájsú (néhány tized százalék) eszközt eredményez. A szondák KOR- acéíból készült testét ugyancsak KOR-acél membráb zárja le. A mindenkori víznyomást ez a membrán érzékeli, és adja tovább a sziíiciumchipnek. A chip passzív elem, így elektromos megtáplálást igényel. A megtáplálás bejuttatása, illetve az érzékelőnek a nyomással (vízszinttel) arányos kimenőjele kivezetésére szolgáló kábel a szondához vízzáró módon csatlakozik, egyetlen darabból készül, olyan hosszúságban, amely megfelel az adott mélységnek. Az 1. ábrán látható a) szondaváftozat feszültségjelet ad ki, melynek értéke névleges nyomáson minimálisan 120 mV, 5 V-os tápfeszültség esetén. (Ha a mérendő víz hőmér-28
