Magyar Vízgazdálkodás, 1990 (30. évfolyam, 1-6. szám)
1990 / 1. szám
Munkatársaink a nyilvántartási rendszer kezelhetősége érdekében számítógépes programot dolgoztak ki. A rendelkezésre álló adatok alapján 1989-ben közel 25 ezer tonna veszélyes hulladékot jelentettek be, melynek 57 százaléka a mezőgazdaságban, 28 százaléka az iparban és 15 százaléka szolgáltatásban keletkezett. A zajvédelem területén elsősorban a bejelentett panaszok kivizsgálása, az ide vonatkozó engedélyezési eljárások, illetve a közlekedési zaj terhelésének megítéléséhez szükséges zajtérkép elkészítése volt a munkaprogramunk. Ez utóbbit több évre tervezzük az alapfelmérés fokozatos bővítésével. Ennek során célul tűztük ki, hogy a zajpanaszok kivizsgálása mellett mind nagyobb mértékben vegyük számba az ipari, építkezési zajokat, a zajcsökkentési feladatokat és lehetőségeket. A közlekedési zajmérések, a forgalommérésekkel együtt elvégezve, a legfontosabb forgalmi szervezési intézkedések alapjai lehetnek. Területünkön meghatározó a közúti közlekedési zaj, amely elsősorban a városokban okoz komoly gondot. A gépkocsik számának növekedésével és azok elhasználódásával ez a zaj mind jelentősebb. Méréseink szerint forgalmi csomópontoknál csúcsidőben a maximális zajszint 70—80 dB/А érték fölé is emelkedik. Súlyosbítja a helyzetet, hogy településeinknél a helyközi főútvonalak a központon keresztül vezetnek. így különösen terhelt Baja, Kalocsa, Solt, Kecel, Soltvadkert. A vasúti közlekedés által okozott zaj a környező lakóterületeket a megengedett határértéken felül terheli. A megszokás és részben a beletörődés számlájára írható, hogy az elmúlt években konkrét zajpanasz a vasúti közlekedésre nem érkezett. Az ipari zajok koncentráltan jelentkeznek, a panaszok oka elsősorban a hibás ipartelepítés, valamint a lakótelepek ÁBC-áruházainál a hűtőkompresszorok zaja. A termelőszövetkezeti melléküzemágak, kisebb üzemek, kisiparosok műhelyei falun és városon egyaránt gondot okoznak. A zajháttérértékek túllépése egyes esetekben igen jelentős. A vizsgált üzemeknél az esetek 80%-ában haladta meg a zaj a megengedett határértéket. Ez évben 9 panasz érkezett, 20 esetben történt helyszíni zajmérés és egy rezgésmérés, engedélyezési eljárásokhoz 39 szakvéleményt adtunk, 6 esetben adtunk javaslatot zajbírság kivetésére 2061 ezer forint értékben. Radiológiai tevékenység Igazgatóságunknál működik a vízügyi ágazat radiológiai méréseit összefogó laboratórium. 1978 óta végzünk környezeti mintákból radiológiai vizsgálatokat, melyekben elsődleges feladatot kapott a Paksi Atomerőmű üzembe helyezése (1982. december) előtti alapszint felmérése, majd az atomerőmű kibocsátásainak és az ezzel terhelt környezeti elemek aktivitásának mérése tárgyában. Az erőmű a folyékony radioaktív-kibocsátásokra a tervezési értékekkel megegyező határértéket kapott. A PAV ezeket eddig minden évben betartotta: az összes-béta-aktivitás tekintetében éves viszonylatban a határérték 10—20%-át, a trícium-aktivitásban az éves határérték 50—70%-át használták ki. Mindezek eredményeképpen a paksi atomerőmű hatása nem volt kimutatható a dunai környezetben. További feladat volt a csernobili atomerőműnél bekövetkezett baleset által előidézett aktivitás-terhelések megállapítása, illetve azok levonulási folyamatainak ellenőrzése. Erre vonatkozóan megállapítható, hogy a dunavíz összes-bétaaktivitása az átlagos értékeket tekintve a Csernobil előtti szintre csökkent. Az iszapban, algában és halakban ma már csak a 137Ce és 134Ce-es izotópját lehet kimutatni. Ezeknek a koncentrációja minden vizsgálati alanyban gyorsabban csökkent, mint az a radioaktív bomlásból, a felezési időből várható lett volna. 1989. január elsejével vettük át a PAV légnemű kibocsátásainak ellenőrzését. Az ellenőrzések során megvizsgáljuk az erőmű automatikus levegőkibocsátást mérő rendszerének működőképességét, a napi kibocsátási adatokat, továbbá ellenőrző mintákat hozunk a légköri kibocsátással kapcsolatban. A vizsgálatok alapján megállapítható, hogy a különböző határértékek néhány százalékát, illetve néhány ezre lékét használja ki az erőmű. Munkatársaink közreműködnek a Közép-Duna-völgyi Kö- VIZIG-től kapott megbízás alapján a csehszlovákiai Mohiban (Mohovcén) épülő atomerőmű magyarországra eső hatásterületén a vízi környezet radiológiai alapszintjének felmérésében. Ebben az évben egy mintavételi sorozatot vizsgáltunk meg. Ez a munka még jövő évre is áthúzódik. A tájvédelem kiterjed a táj tervszerű kialakítására és a különböző ágazatoknak a táj használatot érintő beavatkozásainak összehangolására, mert szükséges, hogy a természetvédelmi oltalom alá nem eső területeken épített pontszerű vagy vonalas létesítmények, valamint az ott folytatott termelés is kielégítse az ökológiai és tájesztétikai követelményeket. A külszíni tőzeg-, kavics-, homok- és agyagbányák jelentősen megváltoztatják a térség arculatát és szükséges a területek rekultiválása és tájba illesztése. Kárelhárítás: 1989 januárjában az alacsony dunai vízállás miatt a felső szakasz gázlóinál több hajó gyűlt össze, amelyek igyekeztek a merülési mélység csökkentése érdekében minden fölös tehertől, így többek között a fenékvizektől is megszabadulni. Ennek következtében február végéig több ízben, szinte folyamatosan jelentkeztek folyamszakaszunkon olajszennyezések, emiatt III. fokú készültségben bevédtük a DRV mohácsi vizkivételi művének szívócsonkját merülőfalas elzárással. Október 20. és november 18. között II. fokú készültségben, folyamatos laboratóriumi ellenőrzés mellett, szabályozottan történt a Péti Nitrogénművek tározójából az ammóniatartalmú szennyvíz leeresztése. Május 15-én a bácsbokodi vajüzemnél a szennyvíznyomócső eltörött, rendkívüli szennyezés érte a Kígyós bácsbokodi ágát. A kárelhárítást az üzem saját apparátusával két nap alatt végrehajtotta. Több kisebb jelentőségű vízszennyezés mellett ez évben Sikeres vízkormányzási beavatkozással elejét vettük a nyári kánikulában szinte már hagyományossá váló oxigénhiányos halpusztulásoknak. Az előbbiekben már említett Apaj-pusztáról származó veszélyes hulladék Kunszentmiklóson januárban újból „jelentkezett". A 80-as évek elején az ottani szeméttelepeken a KAG emberei jelentős mennyiségű festékipari hulladékot égettek el. A talajvízre, a talajra és az égetési maradék elhelyezkedésére vonatkozóan talajvízészlelő kutakat létesítettünk, kutató árkokat ástunk, talajtani feltárást végeztünk. Az adatokból egyértelműen megállapítható, hogy a talajvízben nehézfémekből, szerves oldószerből származó szenynyezés nincs. A folyékony-hulladék lerakó mellett 303 m3, az 1984-ben nyitott ún. TEMAFORG égető helyén 842 m3 veszélyes hulladéknak minősülő égetési salak található. Ezeknek ártalommentes elhelyezésére — megbízásunk alapján — a MÉLYÉPTERV kárelhárítási tervet készített. Kutatás-fejlesztés 1988-ban kapcsolódtunk be az OKKFT G—11/9. 62. számú kutatás-fejlesztési programjába, melynek keretében ebben az évben a „Radiológiai mérőhálózat kialakítása” című feladatot oldottuk meg. Ennek során felmértük a tizenkét igazgatóság radiológiai tevékenységét, és javaslatot tettünk a jelenlegi és a belátható időn belül várható radiológiai feladatok megoldásához szükséges országos környezetvédelmi és vízügyi ágazati radiológiai mérőhálózat kialakításának módjára. Közel tíz éve koordináljuk „A hőszennyezés komplex hatásainak meghatározása" című kutatási célprogramot. A kutatás célja a Duna vízminőségének védelme érdekében a Paksi Atomerőmű hőterhelésének a kibocsátott meleg víz áramlási, terjedési és visszahűlési viszonyainak folyamatos vizsgálata és értékelése, hogy az erőmű hőszennyező hatása megbízhatóan előre jelezhető és környezetvédelmi érdekekkel összehangolható legyen. A kutatási eredmények szerint: — Az atomerőmű 3. vagy 4. blokkjának üzembeállítása után a Duna jobb partja mentén lehúzódó melegvíz-csóva Érsekcsanád—Baja térségéig rajzolódik ki markánsan, míg Dunaszekcső és Mohács között a még meglevő jobb parti kisebb többlethőmérséklet fokozatosan beleolvad a természetes eredetű hőmérséklet-változásokba. — Az erőmű 4. blokkjának indítását követően végzett megfigyelések szerint a már mintegy 90 m3/s meleg víz levonulásának minőségi képe .emileg változott, míg alacsony vízállás mellett, fe'.ehetően a folyamszabályozási 17
